Vallásos Barátaink! Mit adott nektek az Istenképiség?

Például azt mondja, hogy józannak lenni nem relatív.

Kedves kérdező! Szerintem elsősorban attól ment meg hogy önhitt legyél. Vagy úgy is lehetne fogalmazni, hogy öntörvényű legyél. És igen, persze van úgy hogy elbuksz ugyanazon dolgokban, mint ha hit nélkül élnél, de ha komolyan veszed a hited Istenben és Isten-törvényűként próbálsz meg élni úgymond, akkor küzdelemben fogsz valószínűleg elbukni, ha el is buksz. Egy egyetemes jó, a saját életedben való megvalósításáért vívott küzdelemben. És ez nagyon nem mindegy. Valamint ha elbuktál, tudsz bocsánatot kérni, mert pl úgy tudsz nézni a másik emberre, mint egyre azok közül, akik pont annyit érnek és ugyanúgy fontosak egy náladnál sokkal hatalmasabbnak és bölcsebbnek, s ezért nem gázolsz pl át, vagy nem lépsz át a másikon, abban a hiedelemben hogy mert te megteheted, mert mondjuk -hogy csak egyet mondjak- vastagabb a pénztárcád. Pl akaratlagosan tudsz dönteni az Isten törvényű értékrendedben a béke mellet; amellet, hogy nem ütsz oda a másiknak pl, akkor, amikor egyébként úgy éreznéd, hogy nagyon szeretnéd azt tenni. Könnyebben tudsz jó lenni vkivel, akiben amúgy adott esetben akár nem látnál semmi szeretnivalót, vagy szimpatikusat első nekifutásra (vagy többedikre se akár), csak azért, mert úgy nézel rá, hogy Ő is Isten képmása, s így ahhoz az emberhez is le tudsz hajolni, és/vagy rámosolyogni, akit amúgy talán leköptél volna, vagy elkerülöd nagy ívben, és aki szintén utánadköpött volna és azt mondta volna hogy te köcsög, az most, miután lehajoltál hozzá, csodálkozik, és azt mondja hogy hálásan köszönöm. Könnyebben tudsz jó lenni és másokból kihozni a jót. És amikor jó tudsz lenni, az jobbá tesz téged, és jobbá teszi a világot. És ez Istennel sokkal inkább lehetséges, mint nélküle, mert az öntörvényű (tehát nem Isten-törvényű) ember egoista. És ennyi. Csak így pár lényeges dolgot említve.