Mit gondoltok erről a szülőről?

A. A normális szót ebben az esetben még a szó nagyon tág és toleráns értelmében sem lehetne használni.

B. Elég sok furcsa sztorit hallottam már. Most így hirtelen nem ugrik be, hogy konkrétan ez ismerős volna más változatban, de kíváncsi volnék egy forrásra, ahol olvastad ezt.

A milliomos nem Isten és elmebeteg volt. Isten elküldte a fiát és folyamatosan hív, csak a bűn távolít el tőle.

Bár tényleg kiabálhatok...

Egyébként azért nyùlt a porcelánhoz, mert az ügyvéd a szerződésből végrendeletet akart hamisítani és a fiának ez bejött. Persze jogosan háborodtál fel, mert én sem felelek miattuk.

Lehet pont ez az élet célja. Isten azt akarja, hogy megtagadjuk:D

* lekoppant *

Maradok az első hozzászólásom A pontjánál írt állításnál.

Érdekes hatásuk van az analógiáknak ilyen szempontból nézve : most ebben az esetben nyilván a legtöbben ( velem ellentétben ) nem felejtik el azt, hogy milyen kategóriában vannak és már reflexszerűen átcserélik a vallásos viszonyítási alappal a te példádat.

DE: ha egy ilyen példa véletlenszerűen ér valakit és az illetőben nem áll fenn semmilyen vallási elvvel kapcsolatos elemzés gyanúja, akkor sokkal többen hajlanának pozitívan válaszolni az A pontra ( azaz " igen " -nel ) , mintsem negatívval ( azaz " nem " -mel ).

Viszont amikor a dolog visszatér a vallási kontextusba és az ember helyét felcseréli az Isten képe, akkor előjönnek a dogmák és a megrögzött vallásos gondolkozás ( Istent és embert nem minősítik egyformán még akkor sem, ha ugyanazt a dolgot teszik; ez az egyenlőtlenség az isteni és az emberi szerep között nem minden vallásban érvényes azonban ).

Az egyik ok, amiért anno katolikus létemre otthagytam a vallást és az egész Egyház tanítását az azért volt, mert épp az ilyen számomra értelmetlen és irracionális gondolatoknak a beléd való ágyazását gyakorolták.

Lehetne még tovább is szőni az abszurd sztori.....

A milliomos apa, az unokái előtt már sosem mutatkozott, bár a szomszédok azt mesélték, hogy egyszer elérzékenyült, és az egyik szolgáját kiküldte kertbe (voltak akik szerint maga az apa volt álruhában), hogy behívjon egy-két unokát, de a szolga visszament, és bár azt ígérte, hogy visszajön, azóta se látta senki. A milliomos nagyapáról is már csak egymásnak ellentmondó legendák keringtek.

Ő azonban mindent látott, és a haragja nem csitult, sőt! Távcsővel nézte az unokáit, és aki nem tetszett neki, azt a távcsöves puskájával egyszerűen csak kilőtte. Még az ükunokáin sem könyörült meg, sőt, hogy "próbára tegye őket" még szerződést kötött egy szatírral is, aki azt állította, hogy őt majd jobban meg fogják szeretni az unokák, ha kiszolgáltatja neki őket. A milliomos ebbe belement, és hiába jajgattak az unokák a kertben miközben éheztek, fáztak és erőszakolta őket a szatír, a milliomost mindez nem érdekelte, csak folyton azt ismételgette magában: "hadd bizonyítson a szatír!, hadd bizonyítson a szatír!"

A milliomos ma már nagyon vén, de nem enyhült meg, és mind a mai napig szörnyű bosszút forral magában azon leszármazottai ellen, akik mindez a "jóság" után nem szeretik, sőt, imádják őt, és nem hálásak neki mindezért. Jaj lesz nekik, ha újból kiküldi a szolgáját (aki lehet, hogy talán ő maga lesz?)...

Szia kérdező.

Azért óriási különbség van Isten és a milliomos között.

A gyermek és a felnőtt emberek között.

S utóbbi esetben a gyermek nem a szülő hatalmát, vagy jogait vonta kérdőre, mint ahogy az Isten esetében történt.

Két egyforma sztori nincs legfeljebb hasonló, de a tények sem egyeznek agy nem lehet egy kalap alá venni a kettőt.

Még a bírósági tárgyaláson is két hasonlónak tűnő esetnek is vannak különbözőségek, amik miatt más ítélet születhet.

S az lemaradt, hogy a Teremtő nem szakította meg annyira az emberekkel a kapcsolatot, mert továbbra is kéri őket,hogy változtassanak,

S vezette mindig is Őket. A teremtésének műve, és az írott szava a bizonyíték, ami a kapcsolat megszakadását illetően esetleg az emberről mondhatjuk el, és nem Istenről.

ennek ellenére az emberek továbbra is tönkre teszik a földet, amit nem ők hoztak létre,