Miért nem lehet mindenki ilyen?
Mint a kommentet író emberke:
Ateista vagyok. Érdekel a csillagászat. De soha életemben nem próbáltam meg győzködni a hívőket, hogy tévedésben élnek, sem fórumokon, névtelenül, sem pedig a való életben, szemtől-szemben. Mindenki abban hisz, amiben akar, és nem próbálom ráerőltetni az én nézeteimet, ha azok netán teljesen más irányultságúak.
Természetesen én ezt elvárom, fordított esetben is, vagyis: senki se próbálja meg elmagyarázni nekem, hogy egy hülye vagyok, amiért bizonyos dolgokat másként látok/ érzek/gondolok! Ha mégis ez történne, akkor viszont felveszem a kesztyűt; nem hagyom magam - de talán ez érthető is, és természetes, vagyis, hogy kiállok magamért.
De azt is hozzá kell tennem, hogy az ilyen esetek - vagyis, hogy azért marnak belém, mert ateista vagyok - nagyon ritkák az életemben. Egyszer-kétszer fordult elő, hogy egy-egy, önmagát "Isten-hívőnek" mondó ember a képembe állt, és nem tágított előlem, amiért ilyen vagyok. Ám az ilyen emberekről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy valóban hívők lennének, hisz agresszívek, és nem igazán követik az - állítólagos - vallásuk egyik legfőbb tanítását, vagyis, hogy képesek legyenek elfogadni másokat, úgy, ahogy azok vannak.
Az igazán Isten-hívő emberek békeszeretőek és elfogadóak másokkal szemben, vagyis pont olyanok, mint én - persze azzal a különbséggel, hogy vannak a nézeteinkben ellentmondások -, s ezért nincsenek is konfliktusaim velük. :)
Nem ez volt a kérdés, de úgy gondoltam, hogy egy kicsit bővebben is kifejthetném - bocs, ha hosszúra sikerült. :D
De azt hiszem, a lényeg lejött: igen, egy csillagászat iránt (igencsak) érdeklődő, ateista vagyok. 25/f.
válasza:Mármint ateista ? :P
Egyébként az illető valóban egy értelmes, normális egyén.
válasza:Probléma akkor van, amikor valamilyen élethelyzetben vagy az egyik, vagy a másik álláspontnak szükségszerűen érvényesülnie kell. Ilyen (volt) például háború idején a fegyverfogás kérdése. A vallásos azt mondja, hogy ő nem hajlandó megtanulni a fegyverforgatást, nem hajlandó fegyverrel a kezében kimenni a frontra, míg a nemzeti (állami) érdek az, hogy védje meg a hazáját (vagy adott esetben támadjon). Mondok más példát is: a katolikusok, meg más felekezetek is propagálják a gyermekvállalást, s még ha a családi pótlékot nem is vennék fel, akkor is az iskola, az egészségügyi ellátás stb. terhet jelent az államnak. Hozzáteszik, hogy majd nem "ingyenélők" lesznek. Ezzel szemben a nem vallásosak azt mondják, hogy a szociális ellátórendszer egyensúlya felborul sok gyerek vállalása esetén, ráadásul megkérdőjelezik, hogy tisztességesen fel is tudnak-e nevelni mondjuk 6-7 gyereket is...
Szóval ilyen világnézeti különbségek miatt a társadalmi együttélésben igenis lehetnek konfliktusok, sajnos.
válasza: válasza:2:
"A vallásos azt mondja, hogy ő nem hajlandó megtanulni a fegyverforgatást, nem hajlandó fegyverrel a kezében kimenni a frontra, míg a nemzeti (állami) érdek az, hogy védje meg a hazáját (vagy adott esetben támadjon). "
Ez inkább humanizmus kérdése, ami független a vallástól, mert ugyanúgy voltak vallásosak és ateisták is, akik hajlandóak voltak fegyvert fogni, és olyanok, akik nem. Meg olyan papok, akik megszentelték a fegyvereket, meg olyanok is, akik ezzel szemben végig ellenezték a háborút.
"Mondok más példát is: a katolikusok, meg más felekezetek is propagálják a gyermekvállalást, s még ha a családi pótlékot nem is vennék fel, akkor is az iskola, az egészségügyi ellátás stb. terhet jelent az államnak. Hozzáteszik, hogy majd nem "ingyenélők" lesznek. Ezzel szemben a nem vallásosak azt mondják, hogy a szociális ellátórendszer egyensúlya felborul sok gyerek vállalása esetén, ráadásul megkérdőjelezik, hogy tisztességesen fel is tudnak-e nevelni mondjuk 6-7 gyereket is... "
A gyerekvállalás meg egyéni (vagy páros) döntés, és nincs köze egymás gyermekvállalásához az embereknek. Így ennek sincs köze a valláshoz.
Kedves Kérdező!
"Az igazán Isten-hívő emberek békeszeretőek és elfogadóak másokkal szemben, vagyis pont olyanok, mint én - persze azzal a különbséggel, hogy vannak a nézeteinkben ellentmondások -, s ezért nincsenek is konfliktusaim velük. :)"
Attól, hogy valaki Isten-hívő ember, nem jelenti azt, hogy sohasem kerül konfliktusba másokkal. Ettől még marad békeszerető, csak nem jelenti azt, hogy a békesség kedvéért mindent eltűr. Az eltűrés nem egyenlő az elfogadással. Elfogadni azt jelenti, hogy mindenkinek szabad olyannak lennie, amilyen csak akar, de nem jeleneti azt, hogy közösséget kellene vállalni vele.
Igazad van abban, hogy senkinek nem kellene a másikat győzködni a hitéről, de éppenséggel azt sem jelenti, hogy nem lehet elbeszélgetni két különböző hitű embernek a nézeteiről. Érdekes, tanúságos beszélgetések kerekedhetnek ki belőle, tulajdonképpen ezzel a nyitottságra akartam felhívni a figyelmedet. Nem érdemes mereven elzárkózni semmitől, mert minden változóban van, így mi is, tehát nem célszerű minden esetben az elveinkhez, eszméinkhez foggal-körömmel ragaszkodni. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!