Miért beszélnek általában lekezelően, durva hangnemben a hívő emberekről ezen az oldalon? Az van kiírva, hogy "Valláskritika" és nem "Vallásos emberek pocskondiázása".

10:35-re

Persze, igazad van, de a kérdező csak sarkította a dolgot. Az álszent, felszines templomba járókról beszélt. Akinek

nem inge,...

Igazad van, akinek nem inge...

De a kérdező nem sarkított, hanem általánosított, és hidd el, nem ez az általános.

Egyáltalán nem szeretek vitát sem indítani, sem folytatni. Csak a valláso-hívő kategorizálással nem értek egyet, ezt nem kellene ennyire külön választani. Már pedig a kérdésed kommentjében és aztán majd a lentebbi kifejtésben is külön vannak választva, majd szépen definiálva vannak ezek a fogalmak. CSak arra szerettem volna rámutatni, hogy vannak hivő vallásosak. ennyi. Bocs, ha esetleg túlreagáltam.

A kérdésre is válaszolva: divat egymás pocskondiázása, "ha van rajta sapka azért, ha nincs, azért", ez a magyar mentalitás... és a szomszédos népeké is ... sjanos.

Nem igazán látom, hogy annyira sokan szembefordulnának a vallásos/hívő emberekkel.

A magam részéről pedig nem tartom durvának a hozzáállásom, tehát elképzelhető, hogy felesleges választ írnom erre a kérdésre, de:

Az említett emberek valószínűleg nem kezelik magánügyükként a hitük tárgyát képező vallásukat, így lesz belőle egy téma, ami vitaindító lehet. A vita során pedig érvelni szokás, az érvelés pedig tényeket tesz szükségessé. Tények hiányában egy hívő/vallásos ember vagy a hitében való bizonyosság melletti ~ "tudom, hogy nekem van igazam" gondolat melletti csendes (néma) visszavonulás, vagy - ez a gyakoribb - a saját igazának érzelmi alapon való - tehát szubjektív és ténymentes - bizonygatása közül választhat. Utóbbival könnyen kijön a sodrából és átmegy vagdalkozásba (mint bárki, aki tetszőleges témájú vitában nem érvekkel operál), ami miatt esetleg nevetségessé válik. Emellett a hívő/vallásos ember számára többnyire tilos/nem kívánatos a nyitottság, azaz a kérdés vitapartner szemszögéből gondolkodással való megközelítése, azaz szükségszerűen süket füleket mutat, miközben ismételgeti azon dolgokat, amiket a másiknak hinnie kellene.

A vallás maga pedig azért nem támadható a vallásos/hívő helyett, mert passzív, jóformán csak fogalom, nem tesz semmit létének, valóságának igazolására, azaz nincs miért belekötni, nem lehet 'vele' beszédbe elegyedni, vitába bonyolódni (illetve ekkor már tény volna, ami viszont vitathatatlan), önmagától elő sem bukkan. Ha pl. isten szórná a villámokat, adna okot a vitára vele, pl. hogy miért teszi.

Én csak annyit tennék hozzá, hogy érdekes módon az állami törvények mindenféle kisebbséget védenek, és súlyosan elítélnek minden nemi, faji stb. diszkriminációt. Az egyedüli kivétel a vallás. Ha valakit lecigányozol, vagy lezsidózol (kérlek ne értsetek félre, ezek csak példák), plána, ha hozzáteszed, hogy "dögölnél meg", akkor te egy intoleráns, fajgyűlölő, soviniszta (hogy csúnyábbat ne mondjak) vagy.

De ha a keresztényeket bántod, hülyézed le, netán a kiírtásukra hívsz fel, akkor ez belefér a szabad véleménynyilvánításba.