Ha mi Isten képére teremtettünk, akkor Isten miért ítélkezik fölöttünk? Mit gondoltok erről?

Nem vagyok keresztény, és nem a keresztény álláspontot képviselem.

Szerintem ha van Isten, akkor nem ítélkezik az emberek fölött. Az emberek ugyan azoknak a változtathatatlan törvényeknek vannak alávetve, mint Isten. Az "ítélkezést" nem Isten csinálja, hanem a törvények: minden szabad akaratunkból létrehozott hatásnak van egy következménye, és ezért a következményért felelősek vagyunk. Ha például valaki kegyetlenkedik, akkor annak szenvedés a következménye.

Az emberek, és minden élő dolog egységben élnek. Sokszor nem vesznek róla tudomást. Különálló egyénként érzékelik magukat, de közben minden ember valami nagyobb dolognak a része, ami egy még nagyobb dolognak a része stb. Az a dolog ami nem jó az egész számára, egy tévedés. Ha valaki ilyen módon téved, azzal az egésznek - és azon belül természetesen saját magának - árt. A tett (vagy annak hiányának) következménye maga az ítélet. Ehhez nincsen szükség Isten közbeavatkozására.

A hagyományos keresztény vallásos felfogás szerint, az ember ilyen tévedése "bűn", és Isten az aki a elhozza számára a "büntetést". Én nem hiszek a bűnben - abban az értelemben, hogy az Isten ellen elkövetett tett. Egy aktivitás nem attól lesz rossz, hogy sérti egy végtelen hatalmú lény érdekeit, hanem attól hogy gátolja a fejlődést, és megnehezíti mások életét.

És nem hiszek a büntetésben sem olyan értelemben, hogy az egy Isten által kiosztott emberi szenvedés amit a bűnért cserébe kell elviselni, és amitől félnünk kellene. Az igaz, hogy sok "bűnöző" azért nem "vétkezik" a társadalom ellene, mert fél a büntetéstől. De az igazságszolgáltatás célja nem az kellene hogy legyen, hogy félelemben tartsa őket, hanem hogy megakadályozza őket kíméletlenségükben. Az a tény, hogy a bűnözők mégis bűnöznek, és a társadalom mégis a büntetéstől való félelmen keresztül próbálja őket korlátozni, csak azt bizonyítja hogy az emberi igazságszolgáltatás nem tökéletes. De ettől még senkinek nincs joga másoknak szenvedést okozni! Se érzelmit, se fizikait se másmilyet. Ha másnak szenvedést okozol, akkor az egy rossz. Aki úgy akarja jobbá tenni a világot, hogy másoknak szenvedést okoz, az azt várja hogy a rosszból jó származzon.

A világot törvények és a benne található élők szabadsága (pl. az emberek szabad akarata) irányítja. A törvények azok változtathatatlanok, és személytelenek. Az élők szabad akarata pedig az ő sajátosságukat fejezi ki. Nincs más, ami a történéseket meghatározná.

Alapvető eltérés a keresztény felfogáshoz képest, hogy (ha létezik, akkor) Isten nem áll a törvények fölött. Mindenhatósága azt jelenti, hogy a törvények adta kereteken belül bármit megtehet. De nem jelenti azt, hogy önkényes és törvénytelen. Tiszteletben tartja mások szabadságát, és nem tesz rosszat.

"nem saját magát itéli el, hanem azt amivé az alma tett bennünket"

Amúgy az nem "alma" hanem tiltott gyümölcs.:)

"Ha mi Isten képére teremtettünk, "

És hasonlatosságára az kimaradt.

Ez olyasmit jelent,hogy hasomló a müködés,csak hasonló.mint az embernél.

Sok milliárd sejtből áll,de ez csak hozzá vetőleges viszonyítás.

És a Föld talán csak egy sejtje a mindenségnek.

És hasonlatos még abból,hogy van kiválasztás mint az emberi szervezetben.Ami nem hasznos,ami nem táplálja a testet,és nem válik eggyé a testtel,az megy a külső sötétségbe.Újra hasznosításra,ez a rotáció körforgás.

Az ember is megitéli mivel akar azonosulni,mit visz be,mivel táplálkozik.

Az Isten hogy ne itélné meg,hogy a kozmikus testet mivel táplálja.!

> Ha teremt egy lényt,hogy lehet olyan oktalan,hogy olyan hatalmat ad a kezébe,amivel az ellene fordulhat?

Ha van Isten akkor nem önző. Nem azzal foglalkozik, hogy az ember ellene tud-e fordulni, hanem azon dolgozik hogy az ember elérje a fejlődésnek azt a fokát, amikor rájön hogy a hatalommal való visszaélés az egésznek (mindenkinek) rossz.

Az emberek hatalmát korlátozza a tudás. A jelenlegi tudással nem vagyunk képes akkora hatalomra szert tenni, amivel egy fizikai valóságon kívül létezőre rá tudnánk támadni. Majd amikor elérjük a tudásnak azt a fokát, akkor maga a tudás lesz a garancia arra hogy nem teszünk ilyet.

Ez az Ellene fordulás , inkább, azt jelenti, hogy nem ismeri el mint legfőbb hatalmat, és nem akar a meghatározott keretek között élni,

Példaként:

Tudjuk, hogy nem ugorhatunk le a Tetőről, mert nem vagyunk akkora hatalommal, hogy minden sérülést megússzunk ám egyesek ezt tudják, de nem érdekli őket, mert ők megakarják mutatni, hogy merészek...

"Isten képére teremtettünk. Értsd, hozzá hasonlatossá. Istenhez hasonlóak vagyunk, de még látensen. Tehát inkább egyfajta előképről van szó. "

-Bizony, bizony. De jött az a gonosz kígyó aki rádumálta Évát a tiltott gyümölcsre, és olyanok lettünk mint isten (kisbetűvel), egész pontosan mint az istenek közül egy.

I.moz.3.22

És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, ...

"Ez olyan lenne, mint ha a Kutyádat akit etettél itattál, elláttad beléd harapna, és azt mondaná rád, hogy:

"fújj, elég volt belőled, nem fogok a pórázodba bújni" "

-Hallgassuk meg a kutyát is:

"pórázon tartott egész életemben, és mikor (egyszer) belekóstoltam az 'ebédjébe' kidobott engem az út mellé"

Ugye ez már másképp hangzik. Milyen "embertelen" dolog kidobni egy szegény állatot, csak azért mert tudatlanságában belekóstol valamibe, amiről tudja(?), hogy nem az övé. Hogy is van ez? A tanítvány túlnőtte mesterét?

Kérdezőnek:

"Ha teremt egy lényt,hogy lehet olyan oktalan,hogy olyan hatalmat ad a kezébe,amivel az ellene fordulhat? nem értem.Viszont a kutyámat nem én teremtettem..."

- Megbízott bennük. Miért ne adott volna hatalnat nekik, ha egyszer megbízott bennük. Te is megbízol a gyermekedben és mégis számtalan dolgot megengetsz neki amivel a saját, más, vagy a te életedre törhet. Szerintem ez logikus.