Hogyan képesek bizonyos emberek vakon hinni a Bibliának s erre alapozni az életüket?

még anno a középkorban meg is értettem volna, hiszen akkor az volt a közvélekedés, hogy a Szentírás minden szava igaz, és megkérdőjelezhetetlen. azóta nyilvánvaló, hogy nem Ádámmal és Évával kezdődött az emberiség történelme néhány ezer éve, az is tény, hogy Noé bárkája is csak egy szép mese, semmi több, és még sorolhatnám. azt szokás mondani ezekre, hogy jelképek, tanulságos történetek. csak akkor felteszem a kérdést, hogy hol van a határ jelkép és valóság között? mi bizonyítja, hogy Jézus és a csodái nem csak ugyanilyen kitalált sztorik?

meg amúgy is ki képes hinni egy ilyen abszurd mesekönyvnek? házasságot törtél? kövezzenek halálra. aranyborjút csinálsz és imádod? halj meg kínok kínjai között a családoddal együtt... a Jelenések könyve me megkoronázza az egészet. 10 fejű sárkányok jönnek majd az égből, angyalseregekkel karöltve, hogy megtisztítsák a Földet... valaki tényleg képes ilyen dolgokat szentként, és sérthetetlenként elfogadni?