Hányan vagyunk csillagász érdeklődésű ateisták?

Ateista vagyok. Érdekel a csillagászat. De soha életemben nem próbáltam meg győzködni a hívőket, hogy tévedésben élnek, sem fórumokon, névtelenül, sem pedig a való életben, szemtől-szemben. Mindenki abban hisz, amiben akar, és nem próbálom ráerőltetni az én nézeteimet, ha azok netán teljesen más irányultságúak.

Természetesen én ezt elvárom, fordított esetben is, vagyis: senki se próbálja meg elmagyarázni nekem, hogy egy hülye vagyok, amiért bizonyos dolgokat másként látok/ érzek/gondolok! Ha mégis ez történne, akkor viszont felveszem a kesztyűt; nem hagyom magam - de talán ez érthető is, és természetes, vagyis, hogy kiállok magamért.

De azt is hozzá kell tennem, hogy az ilyen esetek - vagyis, hogy azért marnak belém, mert ateista vagyok - nagyon ritkák az életemben. Egyszer-kétszer fordult elő, hogy egy-egy, önmagát "Isten-hívőnek" mondó ember a képembe állt, és nem tágított előlem, amiért ilyen vagyok. Ám az ilyen emberekről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy valóban hívők lennének, hisz agresszívek, és nem igazán követik az - állítólagos - vallásuk egyik legfőbb tanítását, vagyis, hogy képesek legyenek elfogadni másokat, úgy, ahogy azok vannak.

Az igazán Isten-hívő emberek békeszeretőek és elfogadóak másokkal szemben, vagyis pont olyanok, mint én - persze azzal a különbséggel, hogy vannak a nézeteinkben ellentmondások -, s ezért nincsenek is konfliktusaim velük. :)

Nem ez volt a kérdés, de úgy gondoltam, hogy egy kicsit bővebben is kifejthetném - bocs, ha hosszúra sikerült. :D

De azt hiszem, a lényeg lejött: igen, egy csillagászat iránt (igencsak) érdeklődő, ateista vagyok. 25/f.

Tökéletesen egyetértek a #3 válaszolóval! Én sem kedvelem a mások felett ítélkező; a másik életébe belekontárkodni próbáló, intoleráns, sötét embereket, s kerülöm őket, amennyire csak tudom!

Én mindig arra törekedtem, ill. törekszem, hogy az embereket elfogadjam, úgy, ahogy azok vannak, s nem próbálok meg változtatni rajtuk; cserébe visszafelé is elvárom ugyanezt! Nincs annál rosszabb, mint mikor valaki a képedbe áll, és teljesen indokolatlanul, jogtalanul a képedbe mondja, hogy eddig mit csináltál; miben hittél rosszul, és, hogy ezután mit kéne csinálnod, miben kéne hinned! Ez ilyen emberek sötét, primitív bunkók, s teljes mértékben elhatárolódok tőlük, és az ő "életfilozófiájuktól", vagyis, hogy: "a világ akkor válik számomra elfogadhatóvá, amikor minden ember ugyanolyanná válik, mint amilyen én vagyok!".

Hát, ha valaki, akkor én biztosan nem leszek ilyen!

Üdv.: Még egy csillagász érdeklődésű ateista! :) 24/F

Nos, alapvetően a biológia felé orientálódom (ilyen irányba is tanulok jelenleg), de érdekel a csillagászat is. Bár a bioszhoz képest tényleg csak hobbi szinten.

Csak úgy magamtól győzködni, téríteni nem szoktam, de néha olyan szintű butaságokat irkálnak itt egyesek (természetesen mindezzel a saját elképzelésüket támasztva alá, a tudományt meg "cáfolva"), amik mellett már nem tudok szó nélkül elmenni...

Egy időben amatőr csillagász voltam. Azon kívül, hogy lelkesen olvastam mindent a csillagászatról, a kialakulásáról, a történetéről, műszereim is voltak, amihez optikai számításokat kellett végezni időnként. Sajnos manapság kevés időm van, csupán a Celestia nevű ingyenes szimulációs programot használom néha.

A rokonságban akad katolikus és református vallású is, akik szinte állandóan piszkálják az ateista többséget, beszólásokkal, prédikációnak is beillő gyermeteg citátumokkal, de számunkra a családi béke miatt a vallás tabu téma. Hasonlóan álltam én is régen a kérdéshez, mint az előbbiek, hiszen nem illett a vallásosakat bolygatni, de nemrégiben idetévedtem a valláskritika rovatra és meg kell mondjam, teljesen elképedtem, milyen sötétség honol egyes fejekben. Addig rendben is van a dolog, hogy az életben az embernek sem módja, lehetősége, kedve nincs a vallások bírálatára, ez azonban a valláskritika rovat, kifejezetten erre a célra van teremtve és akinek kedve és türelme van hozzá, az bátran véleményt nyilváníthat. Szerintem van értelme, mint minden kommunikációnak, mert mindkét oldal tanulhat valamit a másikról.

Ma már csak a pénztárca szabja meg, milyen szuper távcsövet vesz valaki, de régen ez nem így volt. Magunk csiszoltuk a tükröt, Kulin György könyve, A Távcső világa, útmutatót adott a távcsövek megépítéséhez és ha sikerült egy-egy jó lencsére szert tenni, megesztergáltuk az okulárt, kihuzatot készítettünk a fotózáshoz, na meg természetesen óragépet, amelynek motorja annyira le volt áttételezve, hogy egy nap alatt egyet fordult, követve így a Föld forgását a parallaktikus szereléssel.

Nagyon sok ismeretre tett szert az ember, különféle területeken és meg kell mondjam, rendkívül szórakoztató is volt egyúttal, persze ez az érdeklődés nem azonnal keletkezik, hanem fokozatosan fejlődik ki. Talán Planetárium látogatással érdemes kezdeni, régen nagyon szép és látványos műsorok voltak, talán manapság is van még. Na meg rengeteg látványos fotó, videó található, profi prezentációk, ki sem kell mozdulni a fotelból, csak használni a guglit...

Megint meg kell kérdeznem, mert érdekel:

miről győzködi egy csillagász a hívőket?