Miért nem érzékeljük -a világot amelyben élünk- valóságosan?

Képzeld el, hogy van egy tábortűz.

Te állsz az egyik oldalán, veled szemben a barátod a másik oldalán, és a füstöt a szél elfújja valamerre.

Te azt állítod, hogy jobbra fújja, a barátod veled szemben állítja, hogy balra fújja.

Akkor most kinek van igaza????

Minden amit látsz ebben a világban, csak "nézőpont" kérdése!!!! Ki hogyan látja, ki milyennek látja, ki hogyan éli meg, hogy tapasztalja meg az eseményeket?

Minden-minden viszonylagos, éppen ezért semmire sem mondhatod, hogy valóságos!

Egyrészt azért, mert a valóság, akár a közvetlen környezetünk is, végtelenül bonyolult és részletes. Az emberi agy pedig nagyon sokat egyszerűsít, elnagyol.

A másik, hogy az információkat nem közvetlenül érzékeljük, hanem ingerekként, amik valamilyen érzetet generálnak az agyban. Tehát pl. mikor hallasz egy hangot, akkor nem a levegő rezgéseit hallod közvetlenül, hanem az arra létrejövő hangérzet tudatosul benned. A kettő nem ugyanaz. Ugyanez a helyzet pl. a szinekkel is.

El lehet jutni gondolatban oda, hogy a világ mentális eredetű. Van ennek irodalma. Indiai és európai is.

Az a baj, hogy olyan erős a "védelem" a "két világ" közti kapuban ami visszadob a materiális valóságba, hogy nem sok embernek sikerül valóban felébredni. Szerintem az agy valamelyik része blokkolja, amelyikben benne van az alapszoftver.:-)) Ráadásul lehet, hogy van kockázat is pl.: simán megörül a próbálkozó.

Evolúciónk alatt soha nem volt szükségünk például az elektromágneses tér érzékelésére,a látható fény tartományán kívüli elektromágneses sugárzások érzékelésére,vagy a nagyon kis mértékű hőmérséklet változások érzékelésére.

Más élőlényeknek viszont törzsfejlődésük hihetetlenül specializált szervek kifejlődését eredményezte.A madarak közül a vándormadarak érzékelik a mágneses teret,a madarak nagy része látja a számukra láthatatlan Ultra ibolya tartományt is.

Minekünk a külvilág ezen adatairól való érzékelésünk azért gyengébb,mert nem így evolválódtunk az évmilliók során.

De az ebből származó "vakságunkat" képesek vagyunk modern műszerekkel még az állatok érzékenységét is meghaladni.

Azért nem, mert akkor nem lenne kontraszt, nem lenne viszonylagosság, így nemhogy a dolgokról, de még "magunkról" sem tudnánk, hogy létezünk, ugyanis nem tudnánk mihez viszonyítani "magunkat", nem tudnánk "én"-né válni.

A "magunk" kifejezést azért tettem macskakörömbe, mert ez az én érzet, ez amit most én-nek hiszünk, szintén csak egy illúzió, és pontosan azért van létjogosultsága, hogy a Valódi Ént észrevehessük...itt megint a viszonyítottság játssza a szerepet.

"Scythian"-nak pedig üzenném:

hogy pontosan azért hullik vissza az ember a matériálisba, mert mint amint látod, Te magad is a blokkot az agyba rakod...egy materiális dologba...a blokk nem ott van, hanem a mentális szférában, hiszen a mentális elv alapján az agy is csak idea/látszat...bár az igaz, hogy egy nagyon fontos eszköz az emberi elmének, hogy az tapasztalhasson.

üdv

28/F

LastOne.Left