Hogyan nyerhetem el az örök életet?

Tegnap megérkeztem ide, és körülnéztem ebben a lakásban. Ám Budapestet még nem tudtam megnézni. Szeretném megnézni Budapest városát, hogy láthassam, milyen ételeket esznek a magyarok, milyen házakban laknak a magyarok, milyen a belváros. Nagyon szeretném megnézni, de most szeminárium van, úgyhogy nem tudok elmenni. De a gazdag ifjú szívét meg tudjuk nézni. Most bemegyünk a szívébe, és megvizsgáljuk, hogy milyen gondolatok lakoznak a szívében. Először is azt láthatjuk, hogy az ifjú kíváncsi volt az örök életre. Másodszor, az ifjú úgy gondolta, hogy jó cselekedet által nyerheti el az örök életet. Harmadszor pedig láthatjuk, hogy ennek érdekében már rengeteg jót cselekedett. Negyedszer, az ifjú úgy gondolta, hogy túl nagy hiányosságai nincsenek Isten előtt. Nos, a négy gondolat közül melyik volt helyes gondolat? Csak az első, mely szerint az örök életről érdeklődött. A többi kérdés nem a Biblia szerint való. "Mi jót cselekedjek, hogy örök életet nyerjek?” A Biblia nem kér ilyet, mert mi, emberek nem tudunk jót tenni. Ez az ifjú azt gondolta magáról, hogy legalább valamennyire jó ember. Ugyanis azt kérdezte: "Mi fogyatkozás van még bennem?” Tehát úgy gondolta, hogy eddig különösebb fogyatkozás nélkül szolgált Istennek. Jézus szempontjából ő most nagyon rossz állapotban, nagyon rossz gondolatokkal élt. Ezért Jézus azt mondta neki: "Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Ezt mondta. Ám sokan, ha ezt a részt olvassák, azt tanítják: "Jézus is azt mondta, hogy tartsd meg a parancsolatokat, tehát nekünk meg kell tartani azokat.” De ezt Jézus nem ezért mondta. Miért jött Jézus? Hogy parancsolatokat tanítson, vagy azért, hogy evangéliumot hirdessen? Jézus nem azért jött, hogy parancsolatokat tanítson, hanem azért, hogy beteljesítse az evangéliumot, és azt hirdesse. Miért mondta az ifjúnak, hogy tartsa meg a parancsolatokat? Szeretném ezt részletesebben kifejteni. Az ifjú azt kérdezte Jézustól: "Mi jót cselekedjek, hogy örök életet nyerjek?” Nos, mi a helyes válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehet örök életet nyerni? Nem jó cselekedet által lehet elnyerni az örök életet, hanem az igazi helyes válasz szerint: Higgyél bennem. Arra a kérdésre, hogy miként lehet örök életet nyerni – a helyes válasz ez volt. Nos, Jézus miért nem ezt a helyes választ adta? Miért mondta, hogy tartsd meg a parancsolatokat? Ennek oka volt. Az ifjú elnyerhette volna az örök életet a Jézusban való hit által. Önök egyetértenek ezzel, hogy Jézusban való hit által örök életet lehet nyerni? Ámen! Igen, csak az által lehet örök életet nyerni, ha az ember Jézusban hisz. Nos, ki az, aki Jézusban hisz? Csak olyan ember tud Jézusban hinni, aki felismerte a saját igazi, bűnös mivoltát. Aki ezt felismerte, csak az tud hinni Jézusban. Jézus szeretett volna helyes választ adni, hogy "Higgyél bennem, akkor örök életet nyerhetsz.” – de az ifjú egyáltalán nem ismerte a saját igazi, bűnös mivoltát. Ezért említette Jézus szándékosan a parancsolatokat, mert az által felismerhette a saját bűnös mivoltát. Miért adott az embernek Isten törvényt? Miért adta Jézus Isten törvényét? Mi az oka? Azért, hogy az által az ember felismerhesse a bűnt. Nem azért adta, hogy létraként, a mennyek országába juthasson általa az ember. Sokan úgy gondolják, hogy a törvény nem más, mint a mennyországba vezető létra. Amint megtartanak egy-egy parancsolatot, úgy közelednek a mennyországhoz. Tehát a törvényt szépen megtartva akarnak a mennyországba jutni. Ám ez nagyon buta gondolat. Mert ha az ember egyre feljebb megy, lassan szédülni kezd, és leesik. A törvény adásának az volt a célja, hogy a törvény által az ember felismerhesse a saját igazi, bűnös mivoltát. Olvassuk el Pál Rómabeliekhez írt levelének 3. fejezetéből a 19-20-as verset:

"Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtt: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.”

A 19. vers azt mondta: "A mit a törvény mond…hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.” Milyen szájról van itt szó? Pl. valaki azt mondja, hogy ő jó ember vagyok. Ha valaki megkérdezi tőle: "Te jó ember vagy?” Ő azt válaszolja: "Igen, én jó ember vagyok.” De Isten szempontjából az az ember nem jó ember, hanem bűnös. Tehát neki fel kell ismernie a saját bűnös mivoltát. Nos, mit kell tenni, hogy felismerhesse? Ha pl. van az arcán egy folt, én figyelmeztetem: "Van az arcodon egy folt.” Majd egy tükröt tartok elé, hogy láthassa. Akkor valóban elismeri, hogy folt van az arcán. A tükörben az ember láthatja az arcát. Nos, ennek az embernek a szívében bűn van, ő egy mocskos bűnös, de nem ismeri fel az igazi mivoltát. Ezért úgy gondolja, hogy ő jó ember, és ezt ki is mondja. Nekem tehát azt kell tennem, hogy meg kell mutatnom neki a szívének világát, éppen úgy, ahogy az arcát megmutattam a tükör segítségével. Emiatt adta Isten a törvényt, hogy felismerhessük a mi emberi mivoltunkat. A 20-as versben azt mondta: "Annakokáért a törvény cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte…mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.” Isten azért adta nekünk a törvényt, hogy felismertesse velünk a bűnt. Nem azért, hogy annak megtartása által üdvösséget kaphassunk, hanem azért, hogy felismerhessük az igazi bűnös mivoltunkat. Imént egy ember saját magát jó embernek tartotta. Nos, itt a törvény. Tartsd meg! Meg tudod tartani? Igen. Akkor tartsd meg. Erre nagyon igyekszik megtartani, mindenképp próbálja, de a törvényt egy ember sem tudja megtartani. Jóllehet eleinte nagyon igyekszik, de minél inkább igyekszik, annál nehezebbé válni. Közben lassan-lassan felismeri: "Én nem tudok jó ember lenni.” Lassacskán fel lehet ismerni azt az igazságot, hogy az ember magától nem tud jó ember lenni. Aztán egy napon arra a pontra ér az ember, hogy felismeri, önmagától soha nem tud jó ember lenni. Magától soha nem tud üdvösséget adni. Abban a pillanatban az a száj, amely azt mondta: én jó ember vagyok, hirtelen be lesz dugva. Nemrég még azt mondta: Én jó ember vagyok, jó! – de ez a száj most be van dugva. Ki dugta be? A törvény. A törvény dugta be ennek az embernek a száját. Miért beszélt Jézus az ifjúnak a parancsolatokról? Azért, mert meg akarta tanítani neki, hogy ő egy igazi bűnös. Ám az ifjú azt válaszolta: Én mindet magtartottam. Nos, valóban létezik olyan ember, aki minden törvényt megtartott? Ám az ifjú mégis azt mondta: Én mindet megtartottam, ifjúságomtól fogva. Isten parancsolatai között szerepel az is: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha mindet magtartottad, akkor próbára teszlek. "Add el minden vagyonodat és oszd el a szegényeknek.” Ám az ifjú ezt már nem tudta megtenni. Ha az ifjú megtartotta volna azt a parancsolatot, hogy szeresd barátodat, mint magadat, akkor Jézus kérésének is eleget tudott volna tenni. Egyetlen olyan ember sincs, aki úgy tudná szeretni a felebarátját, mint saját magát. Néha előfordul, hogy az ember olyan jó állapotban van, hogy szívesen gondol a szomszédaira, törődik a barátaival, ennek ellenére senki nem tudja úgy szeretni a felebarátját, mint magát. Én szeretem Lee Daedoo misszionáriust, de nem tudom úgy szeretni, mint magamat. Szeretem őt, de nem annyira, mint magamat. Szeretem a feleségemet, de nem tudom úgy szeretni, mint magamat. Szertetem a gyerekeimet, de nem tudom úgy szeretni őket, mint magamat. Igazán gyakran szembesülök azzal a ténnyel, hogy nem tudok bárkit úgy szeretni, mint magamat. Jézus valójában mit akart kérni az ifjútól? Tételezzük fel, hogy Jézus kérésére az ifjú eladta a vagyonát, és szétosztotta a szegényeknek. Aztán csak az alsó ruhájában ment vissza Jézushoz, emiatt nagyon fázott. Majd azt mondta: "Uram, Jézusom, mindent megtartottam, amit parancsoltál. Eladtam a házamat, és mindenemet szétosztottam a szegényeknek. Eladtam a ruháimat, csak a gatyám maradt.” Jézus akkor mit mond neki? "Ó, te igazán jó ember vagy. Most indulj, és menj a mennyországba.” Ha valóban így tért volna vissza Jézushoz, egész biztos, hogy Jézus mást kért volna tőle. "Hagyd el a kapzsiságodat, hagyd el a paráznaságot!” Meddig adta volna neki Jézus a parancsolatokat? Addig, amíg azok általa fel nem ismeri a saját bűnös mivoltát. Jézus szerette volna, ha az ifjú szíve mélyéről tesz vallást magáról. Milyen szívet szeretett volna látni Jézus az ifjútól? Azt, hogy az ifjú megvallja: "Én teljesen bűnös vagyok. Magamtól semmit nem tudok tenni. Az én jó cselekedeteim hiábavalók. Bennem nem lakik jó. Jézusom, bennem semmi jó sincs. Én 100 %-ig bűnös vagyok. Jézusom, könyörülj rajtam. Mit tegyek? Én nem tudok jót cselekedni.” Jézus ilyen szívet szeretett volna látni az ifjútól. Ha az ifjú úgy ment volna Jézushoz: "Jézusom, mit tegyek? Könyörülj rajtam. Én eddig úgy gondoltam, hogy ha jót teszek, az jó. De bennem igazán semmi jó sincs. Kérlek, könyörülj rajtam.” Akkor Jézus azt mondta volna neki: "Igen, higgyél bennem. Én érted jöttem erre a világra. Ezért vettem magamra minden bűnödet. Ezért halok meg érted. Ezért fogok feltámadni érted. Én mindent érted teszek.” Jézus ezt mondta volna. De nagyon sajnálatos, hogy az ifjú egyszerűen elment Jézustól. Nem azért távozott, mert nem tudta eladni a vagyonát, hanem azért, mert nem tudta elhagyni azt a gondolatát, hogy a jó cselekedetei által elnyerheti az örök életet. Ő végig úgy gondolta: "Nekem kell jót cselekednem.” Ezt a gondolatot nem tudta elhagyni.

Kedveseim, az Önök szívében talán nincsenek ilyen gondolatok és kérdések, mint amelyek a gazdag ifjú szívében voltak? Az Önök szívében valóban nincs jó. Önök ilyen emberek. Nem csak a magyarok, hanem ebben a világban minden ember bűnös. Számunkra Isten felé csak egy út vezet. Isten előtt fel kell ismernünk a saját igazi bűnös mivoltunkat, majd el kell hagynunk azt a gondolatunkat, hogy saját magunknak kell igyekeznünk jó emberekké válni. Aztán Jézushoz kell menni. Én abban hiszek, hogy az ilyen emberre Jézus kegyelme leszáll.