A halál után bomlandó aggyal hogyan beszélhetünk tudatállapotként a mennyországról?

Mindenhol látom, hogy egyre csak harsogják: "a mennyország nem egy létező hely, hanem egy tudatállapot". Tegyük fel létezik lélek (bár pontos definíciója sincs, sokféleképpen lehet értelmezni ezt a szót), akkor sem az felel a tudatért, hanem az agyunk. Vagy szerintetek agy nélkül beszélhetünk tudatról, tudatállapotról. Az agy pedig lebomlik a sírban, ez tény (vagy elég, ha mondjuk az illetőt hamvasztják).

Ezenkívül én a Bibliában sem találtam sehol egy sort, ahol tudatállapotként írnák le a mennyországot, nem is tudom honnan jött ez az roppant új keletű nézet, azt viszont tudom, hogy miért. A mennyország először az égben volt, miután ennek az esélye leredukálódott a nullára, azután helyesbíteni kellett a mesét. Ez a tudatállapot rettentően okosan, sőt tudományosan hangzik, de rémesen nagy butaság.

Tehát a kérdés igazából az, e tény tudatában, hogy az agyunk szépen lassan elpusztul, megsemmisül a halálunk után, akkor hogyan lehetne a mennyország tudatállapot?

(Annak pedig külön örülnék, ha valaki megválaszolná azt is, hogy mégis honnan ered ez a nézet.)