Katolikusok, a Biblia melyik részében található, hogy kérjük a szentek és Mária közbenjárását?

@ Mustafa33 (előbbi válaszló)

Figyelj csak! Egy számítógépet senki sem részesít vallási tiszteletben, és nem halmozzuk el olyan titulusokkal, ami CSAK Istennek jár: nem imádkozunk hozzá, nem kérjük a közbenjárását, nem stb., vagyis nem emeljük fel minden és mindenki felé.

Ezen azért jó lenne elgondolkodnod...

Pont ott,ahol az van, hogy mások imádkozhatnak érted, te is másokért, sőt, erre kérhetsz is másokat. Mindezeket pedig a protestánsok is cselekszik, csak nem a szentekkel és Máriával, hanem másokkal.

Továbbá: senki nem imádja a szenteket vagy Máriát, nem is imádkozunk hozzájuk, csak kérjük őket, hogy imádkozzanak értünk Krisztushoz. Mert az Atya és emerek közt Krisztus a közbenjáró, na de emberek és Krisztus között lehet egyenesen is imádkozni meg másokért is. Ennek megfelelően krhetjük a szenteket és Máriát arra, hogy imádkozzanak értünk Krisztushoz.

Ezt nem írom Jehova Tanúinak, meg senki másnak, akiabban hisz, hogy a halál és a végítélet között az ember a nemlét állapotában van.

töftöftöf

A Szentírást elmélyülten tanulmányozó, de a katolikus Egyház tanítása és gyakorlatai mögötti racionálékat nem eléggé ismerők számára sokszor feltűnik az a tény, hogy némely katolikus tanítás nem található meg explicite a Szentírásban. Többek között ilyen a szentek közbenjárása vagy Mária különleges szerepe az üdvösségtörténetben. Vajon ez azt jelenti, hogy az első századok keresztényei még nem hittek ezekben? Hogyan lehet ezt megtudni? Van-e ennek jelentősége?

Bárki, aki tanulmányozza az egyházatyák írásait és egyéb forrásokat (pl. régészeti leleteket), belebotlik abba az igen súlyos és megkerülhetetlen ténybe, hogy azok a tanítások és gyakorlatok, amelyeket bibliátlannak, bibliaellenesnek minősítve el szoktak utasítani, már a legkorábbi időktől kezdve kimutathatók az egyház történetében (amit többek között Philip Schaff, nyíltan katolikusellenes protestáns egyháztörténész is elismer). A legtöbb bibliás kereszténynek instant válasza van erre: „hatalmas hitehagyás”, ami persze a legtöbbjük elképzelése szerint már nagyon korán végbe kellett, hogy menjen, és amit csak a reformáció (vagy egy még későbbi mozgalom) állított helyre. De vajon megmagyaráz-e ez mindent? Sokakat meglehetősen nyugtalanít az, hogy ha a reformáció valóban megtisztította az egyházat a tévedéseitől, hogyan nézhette mégis Isten tétlenül azt, hogy 1000/1200/1500 éven keresztül sötétségben, bálványimádó és egyéb babonás szokásokban éljenek az emberek, ha egyszer már hirdettetett a földön az evangélium világossága?

Talán ez a nyugtalanság is közrejátszik abban, hogy az egyházatyákhoz fordulva egyesek megpróbálják „rájuk bizonyítani”, hogy ők igenis hitték és alkalmazták az ’egyedül a Szentírás’ elvet, és az állítólagos hitehagyás bizony sokkal később történt meg, vagy pedig nem egyetemesen. Ennek igazolására számos idézetet szoktak felhozni az egyházatyák írásaiból. Ezek az idézetek látszólag azt igazolják, hogy az egyházatyák az igaz hit megismerésére egyedül a Szentírást használták és nem ismertek el semmilyen más, Szentíráson kívüli tekintélyt. Szinte minden egyházatya írásaiból egyenesen sugárzik az, hogy milyen hatalmas hittel, buzgósággal és odaadással olvasták a Szentírást, hogy Isten igéjéből megismerjék és másoknak továbbadhassák „üdvösségünk tervét”, a tévtanítókat pedig a biztos kútforrásból merítve megcáfolják. Azonban amikor ezeket a Szentírást magasztaló idézeteket összevetjük ugyancsak tőlük származó más idézetekkel, világossá válik az, hogy a Szentírás bizonyos értelemben való elégségességének hangsúlyozása korántsem jelentette azt, hogy bibliátlannak vagy bibliaellenesnek minősítsék azokat, amiket a mai bibliás keresztények – kizárólag a saját tekintélyük alapján – a Szentírásra hivatkozva elutasítanak a katolikus Egyház tanításából és gyakorlatából, többek között a szentek közbenjárását vagy Mária különleges szerepét az üdvösségtörténetben. Ennek igazolására lássunk néhány példát:

SZENT IRÉNEUSZ

„ÜDVÖSSÉGÜNK TERVÉT senki mástól nem ismertük meg, mint azoktól, akik által az evangélium eljutott hozzánk, amit ők valamikor nyilvánosan hirdettek, és egy későbbi időszakban Isten akarata által TOVÁBBADTÁK NEKÜNK AZ ÍRÁSOKBAN, hogy hitünk alapja és tartóoszlopa legyen” (Against Heresies, Book 3, Chapter 1, Paragraph 1)

„Mint ahogy a szűz Éva, Ádám felesége engedetlensége által önmaga és az egész emberi faj számára a halál oka lett, úgy SZŰZ MÁRIA engedelmessége által önmaga és az egész emberi faj ÜDVÖSSÉGÉNEK OKA LETT. Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt Mária engedelmessége kibontotta. Amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Szűz Mária feloldotta a hitével” (Against Heresies, Book 3, Chapter 22, Paragraph 4)

JERUZSÁLEMI SZENT CIRILL:

„A hit isteni és szent titkait illetően EGYETLEN ÁLLÍTÁST SEM SZABAD A SZENTÍRÁS NÉLKÜL KIEJTENI; azt sem szabad, hogy a PUSZTA HIHETŐSÉG, TETSZETŐSSÉG vagy a beszéd ügyessége félrevonjon minket. Még nekem se, aki mondom neked ezeket a dolgokat, még nekem se adj teljesen hitelt, csak ha megkapod azoknak a dolgoknak a bizonyítékát, amit felolvasok a Szentírásból. Mivel ez AZ ÜDVÖSSÉG, amit hiszünk, nem az ügyes okoskodástól, hanem A SZENTÍRÁSBÓL VALÓ KIMUTATÁSTÓL FÜGG” (Catechetical Lectures, IV:17)

„Megemlékezünk azokról is, akik előttünk aludtak el (t.i. haltak meg), először a pátriárkákról, prófétákról, apostolokról és vértanúkról, hogy ESEDEZŐ IMÁDSÁGAIK ÉS KÖZBENJÁRÁSUK ÁLTAL eljusson Istenhez a kérésünk” (Catechetical Lectures, 23:9,10)

SZENT AMBRUS:

„Megfontolva azt, hogy az emberek miért tértek tévútra vagy azt, hogy sokan az Isten Fiát illetően miért a hit eltérő útjain haladnak, nem az a különös, hogy az emberi tudás összezavarodott az emberfeletti dolgokkal való törődés közben, hanem inkább az, hogy nem vetette magát alá az Írások tekintélyének” (Exposition of the Christian Faith, Book IV, chapter 1)

„SEGÍTSÉGÜL KELL HÍVNUNK AZ ANGYALOKAT, akik őrzésünkre vannak kijelölve ÉS A VÉRTANÚKAT, akiknek a pártfogását magunkénak tudhatjuk […] ŐK ESEDEZHETNEK A BŰNEINKÉRT, akik az ő bűneiket – ha volt nekik – saját vérükkel mosták le; mivel ők Isten vértanúi, a vezetőink, életünk és cselekedeteink szemlélői. NE SZÉGYELLJÜK KÖZBENJÁRÁSUKAT KÉRNI a gyengeségeinkért, mivel ők maguk is ismerték a test gyengeségeit, még akkor, amikor legyőzték azt” (De viduis, chapter 9, paragraph 55)

SZENT ATANÁZ:

„Mivel valóban a szent és isteni ihletésű Írások elégségesek az igazság hirdetésére” (Contra Gentes, part 1, paragraph 1, verse 3)

„Ó, nemes Szűz, te valóban nagyobb vagy minden más nagyságnál. Hiszen ki lehetne veled egyenlő nagyságban, lakóhelye Istennek az Igének? A teremtmények közül kihez hasonlítsalak, ó, Szűz? Nagyobb vagy mindegyiküknél, ó Frigyláda, aki arany helyett tisztasággal vagy ékesítve! Te vagy a Láda, amiben az igazi mannát tartalmazó aranyedény található – az igazi mannát, vagyis azt a testet, amiben az istenség lakozik” (Homily of the Papyrus of Turin, 71:216)

SZENT ÁGOSTON:

„Krisztust, az Ő egyházát vagy a hitünkre és életünkre vonatkozó BÁRMELY MÁS DOLGOT ILLETŐEN SEMMIT SE MONDJUNK MAGUNKTÓL, akik semmi esetre sem vagyunk összehasonlíthatók azzal, aki azt mondta (vö. Gal 1,8), hogy ha mi – s még tovább menve – vagy akár mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit megkaptatok a Törvény és az Evangéliumok Írásaiban, legyen átkozott” (Contra litteras Petiliani, Book 3, chapter 6).

„Mi, a keresztény közösség összegyűlünk, hogy rituális ünnepélyességgel megünnepeljük a vértanúk emlékezetét, mivel azt akarjuk, hogy ösztönözve legyünk arra, hogy kövessük a példájukat, osztozzunk érdemeikben, és SEGÍTSENEK MINKET AZ Ő IMÁDSÁGAIK. Mégsem állítunk oltárt egyetlen vértanúnak sem . . . EGYEDÜL CSAK Istennek, aki ezeknek a vértanúknak az Istene . . . Amit felajánlunk, azt mindig Istennek ajánljuk fel, aki megkoronázta a vértanúkat . . . Tehát mi a vértanúkat ugyanazzal a szerető és baráti tisztelettel tiszteljük, mint a még velünk lévő, Isten szent embereit . . . De azt a tiszteletet, amit szigorúan imádatnak (latria) hívnak, amely kizárólag az istenségnek jár, csak Istennek adjuk, és másokat is arra tanítunk, hogy csak Istennek adják. Az áldozatfelajánlás az imádathoz tartozik ebben az értelemben (ezért van az, hogy akik bálványoknak áldoznak, azokat bálványimádóknak nevezzük), és mi egy vértanúnak, szent léleknek, vagy angyalnak sem adunk ilyen felajánlást, és nem is mondjuk másoknak, hogy tegyenek így. MAGUK A SZENTEK IS MEGTILTOTTÁK, hogy bárki azt az imádatot mutassa feléjük, amiről tudják, hogy Istennek van fenntartva, amint az világos Pál és Barnabás esetéből (ApCsel 14:8-18)” (Contra Faustum, Book 20, paragraph 21)

SZENT JEROMOS

„A Szentírás nem ismerése Krisztus nem ismerése”

„Ha AZ APOSTOLOK ÉS A VÉRTANÚK, amíg még testben vannak és el kell látniuk magukat, tudnak imádkozni másokért, MENNYIVEL INKÁBB FOGNAK IMÁDKOZNI MÁSOKÉRT, miután már elnyerték a koronájukat, a győzelmüket és a diadalukat? Mózes, aki egy ember, elnyeri Isten megbocsátását hatszázezer felfegyverezett emberért, István pedig imádkozik üldözőiért. AMIKOR ŐK MÁR KRISZTUSSAL VANNAK, KEVÉSBÉ VOLNÁNAK HATHATÓSAK? . . . Szent Pál vajon halála után zárja be az ajkát, és egy szótagot se ejtsen ki azokért, akik szavára az egész világon hittek az ő evangéliumában?” (Against Vigilantius, paragraph 6)

Ha az egyházatyák, miután magukba szívták a Szentírás igazságait, mélyen elmerültek benne és a tévtanítók elleni állhatatos és emberfeletti küzdelmükben kiemelkedő tekintélyt szereztek az igazhitűség védelmezéséért, nem találtak ellentmondást a Szentírás igazságai és a szentek közbenjárása között, hogyan mondhatja bárki is, hogy ez mind irreleváns és hogy a Szentírást jobban tudják értelmezni, vagyis hogy néhány, szövegkörnyezetből kiragadott szakasza alapján biztosabban meg tudják mondani, hogy mit tanít (vagy nem tanít) a Szentírás, mint azok, akik a Szentírás talaján állva oroszlánrészt vállaltak az igazhitűség megszilárdulásában?

@ töftöftöf (12-es válaszoló)

Köszi a hozzászólásodat, és reagálnék is.

Ezt írod: "Pont ott,ahol az van, hogy mások imádkozhatnak érted, te is másokért, sőt, erre kérhetsz is másokat. Mindezeket pedig a protestánsok is cselekszik, csak nem a szentekkel és Máriával, hanem másokkal."

> Valóban kérhetsz másokat, de a SzentÍrás visszatérő üzenete az (mint pl. a Máté 11/28-30), hogy bármiféle szükségünkkel csakis Isten felé forduljunk, Őbenne bízzunk.

A protestánsok valóban szoktak egy akarattal imádkozni - hiszen Jézus maga mondta, hogy ahol ketten vagy hárman egy akarattal imádkoznak, én ott vagyok (viszont mondanom se kell ugyebár, hogy Jézus ezen kizárólag az Isten felé intézett imát értette).

Tehát imádkozunk egy akarattal többen is, de KIZÁRÓLAG Istenhez: Jézushoz fordulunk, mint egyetlen közbenjárónkhoz (1.Tim 2/5-6): az Ő érdemei révén hallgat meg minket az Atya.

-----------

Ezt írod: senki nem imádja a szenteket.

> Ezt el is fogadom, példamutatónak állítjá(to)k őket, ami helyén is van.

-----------

Viszont Máriával kapcsolatban is ezt írod (vagyis hogy senki sem imádja)

> Na, akkor hadd emlékeztesselek arra, hogy II.János Pál a pápaságának mottójául a "Totus tuus sum Maria" (vagyis: Teljesen a tiéd vagyok Mária) mottót választotta, és ez a szemlélet végigkísérte egész pápaságát.

"Egy pápa arcai" c. könyv "gyönyörűen" érzékelteti hogyan helyezte ez az ember Máriát a vallásos tisztelet nagyon is magas fokára, valamint érdemes megemlíteni a pápa magyarországi látogatását bemutató könyvben II. János Pál ezt mondta: "Magasztalunk téged legszentebb Istenszülő"

Na kérlek! Ezzel kapcsolatban 2 fontos észrevétel van:

1. Jézus maga mondta: az Urat a te Istenedet imádd, és CSAK NEKI szolgálj (Máté 4/10)

2. magasztalni (vagyis imádni, mert itt már erről van szó) csakis Istent lehet. A Jelenések 22/8-9-ben még az angyal is visszautasította a hozzá intézett imát, mondván, hogy ő szolgatárs, és csak az Istent imádd.

3. "legszentebb" - a SzentÍrás semmiféle ilyen jellegű megkülönböztetést nem ad Máriának - senkivel se helyezi fentebb

4. "Istenszülő" - na ez hosszabb téma, lényeg, hogy Jézus (aki ugyebár a megtestesült Krisztus) az Ige értelmében (János ev. 1.rész) minden és mindenki előtt létezett, és mint Teremtő van jelen. Vagyis - bármennyire is mosolyognivalónak tűnik - de itt, ebben az esetben a Fiú volt előbb, és Mária köszönhette NEKI a létezését, és nem fordítva.

Mária a fizikális jellegnek kellett, Jézus a testi természetet - kivéve az eredendő bűnt, mert ezt nem örökölte át tőle -, tehát a testi természetet kapta tőle.

Az Isteni tulajdonságait viszont Jézus kizárólag az Atyától kapta.

-----------

Ezt írod: "(Máriát és a szenteket) csak kérjük őket, hogy imádkozzanak értünk Krisztushoz."

> (a válaszom vonatkozik a 13-15. hozzászóláshoz is, szeretném ha ő is elolvasná)

Na szóval, miért is??

Merthogy a Máté 11/28-30-ban Jézus KÖZVETLENÜL magához hív minden szükségben szenvedőt. Elmondja, hogy nincs az a teher amit Ő ne tudna elhordozni, sőt ez a teher (ami mirajtunk van) neki semmiség.

Azonkívül a SzentÍrás (lásd az Ésaiás 53/3-5) minden olyan emberi problémát leír, amit Jézus betöltött.

Akkor miért kéne bárki más Krisztus felé, amikor az üzenete világos: közvetlenül mehetünk hozzá.

Azonkívül az Atya egyszeri, tökéletes és megismételhetetlen áldozatnak könyvelte el Jézus kereszthalálát, és mint főpapunk képes teljes mértékben azonosulni velünk, és foglalkozik is a szükségeinkkel. Erre vonatkozik a Zsidó 4/14-16.

Innentől kezdve - 12-es és 13-15. válaszadó - egyáltalán nem értem a jogosultságát annak, hogy Krisztuson kívül másban is bízhatnánk. Annál is inkább, mert a SzentÍrás visszatérő üzenete az, hogy CSAK Istenbe bízzunk, CSAK Őhozzá forduljunk.

Most bemásolnám azt, amit az előző oldalon írtam (6.válasz).

Pál a leveleiben beszélt szentek imádságairól, ez tény és való, de ő ezt kizárólag itt, a földi életben értette.

Olyan hívőkről beszélt Pál, akik hittel a szívükbe befogadták Jézus engesztelő vérét.

Pál teljességgel tisztában volt annak, hogy Isten kegyelméből adódóan a Megtisztulás vére már itt a földön is működik, és hittel megvallva el is érhető. Így mint szentek járulhatunk mások - szintén itt a földön lévők - szükségleteinek betöltéséért, de kizárólag az Istenhez.

És ez aféle közbenjáró ima felel meg Isten Szent Írásának, ami kétségtelenül Isten akarata. Vagyis: itt a földön, akár egyedül (de inkább többen) azonos cél érdekében forduljunk imáinkkal Istenhez, és Ő AZ, aki válaszol, aki betölti kívánságainkat, mégpedig az ő kegyelmének magasztalása végett.

És ez semmiféle elköltözött teremtett lény felé nem áll fent: a SzentÍrásban semmi ilyen nincs: se Pál, se a többi apostol nem tanított ilyet.

"Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!": a protestánsok pontosan ezt vallják, és ezért nem folyamodnak senki máshoz, csakis Istenhez.

-------------

Ja, a másik (majdnem elfelejtettem)

Az, hogy egy teremtett lény meghallgatja az imáinkat (és válaszol is rá) egyben azt is jelenti, hogy az az illető testi-szellemi valóságában van a Mennyben.

Na ezzel kapcsolatban: az 1.Kor 15 értelmében (ami a halottak feltámadásáról ír) az van, hogy minden elköltözött teremtett személy kizárólag Krisztus visszajövetelekor fog feltámadni - lásd 22-23. rész, és ezalól nincs kivétel!

Mária elköltözésével kapcsolatban a SzentÍrás SEMMIT nem közöl: nagy valószínűséggel a szelleme a Mennyben van, de a fia fogja feltámasztani akkor, amikor visszajön erre a földre. Addig viszont halott, úgy, mint mindenki más, akik JÉZUS feltámadása UTÁN költöztek el erről a földről.

Egy teremtett lény - szent "mittudoménkicsoda", de Mária is - megszólítása (mivel a SzentÍrás értelmében nem támadhattak még fel) halottidézésnek minősül, ami teljesen ellentétes, sőt gyűlöletes Isten szemében: lásd 5.Mózes 18/10-11.

kzs, te gondolkozz el. Biztos vagy abban, hogy a számítógép ma nem Isten szerepét tölti be egyre számosabb "hívei" számára?

Mivel te bibliás vagy, valaha nem a Biblia állt a fö helzen egzz család otthonában? Nem a Bibliát vitte az ember magával, ha csak annyit vihetett? Nem a Biblia volt az első és utolsó segítsége? Na most ma mi is van ezen a hellyen?

Amúgy csak azt akartam mondani, hogy nem kizárólag az létezik és érvényes amit ezer évek előtt leírtak és később kanonizáltak. Mert a ti Bibliátokat is kanonizálta "valaki". Annak könyveit is kiválogatta "valaki" és elvetette az apokrif írásokat. Na ha ezt szerintetek is Isteni megvilágosodában tették, akkor a későbbi zsinatok határozatai miért ne lehetnének Isteni ihletettségűek? Honnan tudod, hogy mi a hamis és mi az igaz? Miért lenne a Niceai zsinat szava hamis, de Ch.T.Russellé igaz? ő sincs a Bibliában. Vagyis szerintem ott van, meg van említve, csak név nélkül. Ott ahol az eljövendő hamis prófétákról esik szó.

Ébredjetek! És lássátok, hogy ami nincs a szentírásban leírva az is létezik és az is lehet Isten ihletéséből a világon.

Hogy én személyesen elítélem a szentek hordozását spanyol módra, vagy azt hogy miért lenne a Guadalupei Mária Jobb mint a Zuglói és hasonló szokásokat, az más téma. Ezeket nem támogatom, de tolerálom és mint mások hitét tiszteletben tartom (mint a tiédet is). Mert ki miben hisz abban boldogul (és úgy is).

@ mustafa33 (17-es válaszoló)

Beszélsz az Isteni ihletettségű írásokról.

Kérdezed, hogy mi az igaz, mi a hamis, és hogy miért lenne a Niceai zsinat szava hamis, de Ch.T.Russellé igaz.

Röviden: azt is kérdezhetted volna - teljesen jogosan - hogy ki szól Isten nevében.

Akkor nézzük sorjában.

Tehát: Az Isteni ihletettséget maga a SzentÍrás adja. Ha figyelmesen olvasod az Evangéliumot, te magad is rájössz, hogy Jézus - amikor hit vagy az erkölcs témájáról volt szó - minden esetben KIZÁRÓLAG a SzentÍrásra utalt. Soha nem volt olyan, hogy Jézus ne ezt magyarázta volna, vagy hogy a SzentÍráson kívül máshonnan lévő írásnak a tanulmányozására buzdított volna. Jézus számára a SzentÍrás abszolút tekintélynek, Isteni ihletettségűnek érvényesült. Csak ezt fogadta el, és mindent ennek függvényében magyarázott.

Lásd pl. a Lukács 10/25-26-ot. Itt ugyebár arról olvashatunk, hogy egy törvénytudó (tehát olyan valaki, aki az Ószövetségi írásokkal tisztában volt) azt kérdezte Jézustól, mit kell tennie, hogy üdvözülhessen.

Jézus azt kérdezte vissza, hogy mi van a SzentÍrásban.

Feltámadását követően Jézus találkozott 2 tanítványával, akiknek a SzentÍrásban foglaltakat prédikálta, mégpedig Mózestől és a prófétáktól végig (Lukács 24/27)

Mennybemenetele előtt Jézus ezt mondta: "Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelőlem" (Lukács 24/44)

Viszont soha egyetlenegy példa sincs arra vonatkozóan, hogy Jézus a korabeli vallásos vezetők (farizeusok, szadduceusok) tanításainak követésére buzdított volna, sőt gyakran került nézeteltérésbe azok képviselőivel.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a mai világban ne kellenének vallási vezetők!

Hogyne kellenének! Hiszen mint tudjuk, a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

-------

De valamit tisztáznunk kell.

1. Jézus, amikor a SzentÍrást magyarázta, sohasem került ellentétbe azzal. Olyan se volt, hogy valamely Igét tévesnek ítélt volna, majd ráhagyta volna az egyházra, hogy javítsa ki.

2. A korai egyház (melynek döntő képviselői Pál és Péter voltak) sohasem helyezte magát olyan pozícióba, hogy neki kellett volna engedelmeskedni. Ehelyett mindig arra tanítottak, hogy mit mond a SzentÍrás.

Lásd: István (ő volt az első keresztény-mártír) a SzentÍráson keresztül vezette végig azt, hogy Jézus a megígért Messiás. (Apcsel 7/1-60)

Üldöztetés során a korai kereszténység képviselői hűek maradtak a SzentÍráshoz, és EZT hirdették (lásd: Apcsel 8/4).

Pál szintén ezt prédikálta: lásd: Apcsel 17/2-3; Apcsel 28/23; Apcsel 26/22.

Sőt nem elég befogadnunk azt amit hallunk, hanem teljesen helyénvaló, hogy annak - Igei vonatkozását tekintve - utánanézünk.

Erre bizonyíték az Apcsel 17/11: megtudjuk, hogy a béreai keresztények nemesebb lelkűek voltak a Thesszalonikaiaknál, mert rendszeresen vizsgálták az írásokat.

--------------

Lényeg, hogy a SzentÍrás hatalmas, sőt egyedüli értéket képviselt: Jézus és a korai keresztény egyház képviselői (mint pl. Pál) CSAK emellett álltak ki, és Isten ezt nyilvánvaló csodákkal és jelekkel kísért:

"Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is." (2.Kor 12/12)

------------

Minthogy pedig a SzentÍrást Jézus és a korai kereszténység nagy képviselői mint egyedüli tekintélyként kezelték (és mindent tekintve ENNEK vetették alá magukat), azt kell mondanunk, hogy pontosan elegendőnek kell tekintenünk a SzentÍrást.

Más különböző forrásokból származó tanítással pedig vigyázni kell, még akkor is, ha látszólag a SzentÍráson alapul. Akkor meg pláne, ha nevezetesen ellentmond a bibliai állításoknak.

1.: Isten természete szent, ami miatt lehetetlen hogy hazudjon. A SzentÍrás - nevéből adódóan - szent, benne ott az Isteni ihletettség (Máté 4/4 és Róma 3/2, valamint 2Tim 3/16).

Éppen ezért sohasem fordulhat elő, hogy a SzentÍrás könyvei egymással ellentmondásba keveredjenek, vagy helytelen földrajzi, történelmi, kronológiai tényeket, elfogadhatatlan teológiai üzeneteket tartalmazzanak.

Lehetetlen hogy az, ami Istentől inspirált, tévedjen bármiben is.

Ezért nem fogadtak el Isteni ihletettségűnek a protestánsok bizonyos könyveket, amik apokrif iratként szerepelnek: Judit, Tóbiás, két Makkabeus, Sirák fia, Báruk és Bölcsességek könyve.

Mindebből az következik, hogy az sem lehetséges, hogy egy Isteni kijelentés szembe menjen egy másik - ugyanígy - Isteni kijelentéssel.

Példának okáért: a Zsidó-levél világosan végigvezeti Krisztus közbenjáróságát, és azt is, hogy miért csak egyedül Ő lehet a közbenjáró (más meg nem).

Ez ugyebár Isteni ihletettségű.

Ezzel a kijelentéssel viszont - és most ne haragudj: pusztán a tényt állapítom meg - totál szembe helyezkedik a Katolikus Egyház azon tanítása, hogy nemcsak Krisztus a közbenjáró, hanem más is.

Most akkor mi van?

Az a SzentÍrás téved, aminek igazságáról Jézus (aki Isten Fia) és a korai kereszténység képviselői meg voltak győződve? Vagy netán a Katolikus tanítói egyházhivatal téved, amelyik magát tekintélyként állítva olyat hirdet, amit Jézus sohasem mondott?

(mert se Jézus, se a korai kereszténység apostolai nem beszéltek védőszentekről, se pedig ARRÓL a Máriáról, amit ma a Katolikus Egyházban hirdetnek)

Nem, Isten sohasem keveredik ellentmondásba azzal, ami az Írásában leírva van (lásd: 2.kor 1/17-20; vesd össze a Zsolt 145/13-mal, a Galata 3/21-gyel, és a Zsidó 13/8-cal).

Ha ugyanis ellentmondásba keveredne Isten a SzentÍrással, akkor az országa elpusztulna (Máté 12/25), ami ugyebár lehetetlenség. Isten nem hazudik (Titus 1/2).

De ugyanez a helyzet az eredendő bűnről is. A SzentÍrás világosan kimondja, hogy MINDEN EMBER eredendően bűnös, és csakis Krisztus által lesz igazzá. Erre a Katolikus Egyház - abban a meggyőződésben, hogy őt maga Krisztus alapította - azt vallja, hogy Mária kivétel ebben.

De Isten nem beszél összevissza! Ha egyszer valahol az Igéjében kijelent valamit, akkor lehetetlen hogy máshol mást mondjon.

Tehát az egyik kijelentés nem stimmel! Annál is inkább, mert maga Mária sem hitt a saját bűntelenségében, hiszen az ő Megtartó (üdvözítő) Istenét magasztalja (lásd: Lukács 1/46-47), és az a tisztulási szertartás, amit Mária saját magának is elvégzett (Lukács 2/22-24 vesd össze a 3.Mózes 12/7-8-cal).

Tehát Isten igenis az eredendő bűn meglétét hangsúlyozza kivétel nélkül minden emberre vonatkozóan.

És még folytathatnám az érvelést, de ez a kijelentésed:

"Ébredjetek! És lássátok, hogy ami nincs a szentírásban leírva az is létezik és az is lehet Isten ihletéséből a világon." - na ennek - már ne is haragudj - mindezek tükrében nem látom be a jogosultságát.

----------

Még valami: írod ezt a Charles T.Russelt.

Bibliakutató volt, a tanításai viszont többször kerültek ellentmondásba a SzentÍrással.

Jehova Tanúi viszont vallják (helytelenül, de ebbe most ne menjünk bele).

Én - bár ismerem több tanításukat, de - nem tartozok a Jehova Tanúihoz (soha nem voltam tagjuk).

Mellébeszélsz. Én azt kérdeztem, ha ti csak a Bibliá szavát ismeritek el, honnan tudjátok, hogy melyik könyv Isteni ihletésű és melyik nem az. Ugyanis az apokrif iratokat valaki elvetette mint hamisakat. Ha nektek minden rosz amit a papok vagy más egyházi személyek határoztak, akkor a kanonizált könyvek kiválasztásában megbíztok bennűk? mert amikor íródott a szentírás, akkor nem csak azok a könyvek voltak amik ma alkotják a Bibliát.

Egy zsinat által alkotott imát hamisnak tartotok (Niceai hittvallás) de egy zsinat általösszeállított írásgyűjeteményt szentnek tartotok. Ez nem ellentmondás?

Honnan tudod, hogy melyik evangélium hiteles? Hogy csak az a négy amit a papok választottak ki a sok közül? Az apokrif evyngéliumokat miért veted el? Ki mondja meg?

@ 13-15 válaszoló

Válaszaidban (amiket köszönök) olyan személyeket említesz, akik fontos katolikus példaképek.

Ami mindegyikben közös, az az, hogy - legalábbis az általad közölt idézetekben - a SzentÍrás által teljesen elfogadott tanításokkal indítanak.

(mindegyikőjüknél az 1. idézet teljesen Igei)

Utána viszont (a 2. bekezdésükben) olyanokat írnak (sajnos mindegyik), amik teljességgel ellentmondanak a SzentÍrásnak.

-----------

Lássuk kicsit pontosabban:

SZENT IRÉNEUSZ

Ezt írod: „Mint ahogy a szűz Éva, Ádám felesége engedetlensége által önmaga és az egész emberi faj számára a halál oka lett"

> Eddig rendben van.

Majd így folytatod: "..., úgy SZŰZ MÁRIA engedelmessége által önmaga és az egész emberi faj ÜDVÖSSÉGÉNEK OKA LETT."

> Na egy pillanat. Súlyos tévedés. A megváltás az Atya eleve elrendeléséből és JÉZUS engedelmességéből történt. Senki másnak nem volt beleszólása (lásd: Zsidó 10/7-10).

Az üdvösség oka (amiért meg kellett történnie a keresztáldozatnak) mindnyájunk bűne. Erről szól a Róma levél.

------------

Ezt írod: "Amit Éva engedetlensége összebogozott...

> így van.

Majd így folytatod: "..., azt Mária engedelmessége kibontotta."

> Kétségtelen tény, hogy Mária engedelmes volt. De az Atya elhatározása (hogy Fia által visszavezet magához) sokkal előbb történt, és a SzentÍrás sokkal nagyobb hangsúlyt helyez Krisztus engedelmességének.

Ami tehát Éva elrontott, az Krisztus engedelmességéből jöhetett helyre: az Atya az Ő (mármint Krisztus) áldozatát fogadta el.

Vagyis: ha "nem"-et mondott volna Mária az angyali üzenetnek, Isten más asszonyt választott volna.

Az Ószövetségi prófécia (Ésaiás 7/14) nem írja, hogy Máriának kell majd hívni a Megváltó anyját, csak annyit ír, hogy szűz legyen.

----------

Ezt írod: "Amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével"

> Eddig rendben.

Éva valóban nem tekinthető példának, mert az, hogy hallgatott a Sátánra - ahelyett hogy Igével utasította volna el - rázúdította a bűnt a világra, és behozta a halált az emberekbe.

De aztán így folytatod: "...Szűz Mária feloldotta a hitével”

> Már megbocsáss, de mi az, hogy Mária oldotta fel a hitével? Nem Jézus volt az, aki ellenállt a Sátán kisértéseinek? (Máté 4/1-11)

Hát de!!

Na ennyit Szent Iréneuszról: Mondatai első részében elkezdi ugyan a SzentÍrást, de utána olyat állít, amiben van ugyan következetesség, de teljes mértékben ellentmond a SzentÍrás kinyilatkozásainak.

-------

Mi a helyzet a másik kettővel kapcsolatban?

(Jeruzsálemi Sz.Cirill-lel, és Sz.Ambrussal)

Ugyanaz. Az első bekezdésben foglaltak valóban a SzentÍrást tükrözik, Isten Igéjével tehát teljesen korrektek.

Utána viszont "mint akit kettévágtak"!

Teljességgel ellentmondanak a SzentÍrásnak!

Ugyanis szó sincs arról, hogy az Istenben elköltözött teremtett lényeknek a Mennyben ilyen - vagyis közbenjárói - szolgálatot végezzenek.

A Zsidó 4/14-16 EGYÉRTELMŰEN ÉS KIZÁRÓLAGOSAN Krisztusnak adja ezt a szolgálatot, mint főpapunknak.

Vagyis miről ír a SzentÍrás?

1. Krisztus megindul a gyarlóságainkon

2. megkísértetett mindenben miérettünk;

3. bizalommal fordulhatunk alkalmas időben - vagyis amikor nekünk szükséges - a kegyelem legmagasabb (vagyis királyi) székéhez.

A SzentÍrás tehát KIZÁRÓLAG Krisztust emeli fel, Őt tekinti minden segítségünknek, és ezt - az említett Zsidó-levélben például - meg is magyarázza.

--------------

SZ.ATANÁZ

Ugyanígy indít: kimondja, hogy a SzentÍrás elegendő az Igazság hirdetésére (nagyon helytállóan fogalmaz, mert valóban így van).

Utána viszont fohászt mond egy teremtett lénynek, aminek az üzenete teljességgel ellentmond a SzentÍrásnak.

Ugyanis - az 1. Kor 15-ben megírt halottak feltámadása VONATKOZIK Máriára is: a SzentÍrás nem tesz kivételt: minden olyan személy, aki Jézus feltámadása UTÁN fejezte be a földi életét, csakis Jézus visszajövetelekor fog feltámadni, beleértve Máriát is.

Addig pedig Mária halott.

Namost, halotthoz fohászkodni nem más, mint halottidézés, amit a SzentÍrás kifejezetten tilt: lásd: 5.Mózes 18/10-12.

Ja, nem beszélve arról, hogy a SzentÍrás semmilyen nagyságot nem ad Máriának senkivel szemben, nem tekinti őt frigyládának, és tisztasággal se ékesíti.

Atanáz további szavai szintén olyan, ami nem fér össze a Bibliával.

----------

SZ.ÁGOSTON

Mint "megszokhattuk", a két bekezdés közül az 1. az, ami helytálló.

De a következőben vértanúk imádságairól ír (vagyis olyanok imádságairól, akik elköltöztek).

Namost, mint azt említettem, ilyen a SzentÍrásban nincs. Semmi olyat nem találunk, hogy az üdvösséget nyert mennyei szentek ilyen szolgálatot teljesítenének.

Krisztus a mi főpapunk, és Ő az, aki segít minket. EZ és CSAKIS EZ a SzentÍrás állásfoglalása.

Egyébként pedig, mivel a SzentLélek ISTEN, ezért a SzentLéleknek igenis felajánlhatjuk az imádatot.

----------

SZ.JEROMOS

Az első bekezdés (vagyis idézet) így szól:

„A Szentírás nem ismerése Krisztus nem ismerése”

> Ez teljesen igaz.

Utána viszont Istenben elköltözött személyek imaszolgálatáról ír: logikusan kikövetkeztetve, teljesen hihetően.

A gond csak az, hogy a SzentÍrás álláspontjával ellentétes: semmiféle ilyen jellegű (vagyis közbenjárói) szolgálat nincs.

Ugyanis ha lenne, ellentmondana többszörösen a SzentÍrásnak: Jézus hívását a Máté 11/28-30-ban, a Zsidó levélben és az 1.Tim 2/5-6.

--------------

Na ennyit erről.

Mindegyik ismeri a SzentÍrást, hiszen azzal indítanak. Utána viszont olyan kijelentéseket tesznek, amik ellentmondanak (gyakran többszörösen is) Isten Igéjének.

Érvelésük gyakran logikusnak, jól felépítettnek tűnnek, de - minthogy súlyosan sértik a SzentÍrást - teológiailag értékelhetetlenek, hamisak.