Isten gonosz vagy jóságos?

A remény az egy reménytelenül emberi érzelem. A gyűlölet is emberi érzelem. Amikor azt állítod hogy Isten "megajándékozott" vele bennünket, akkor nem ártana elgondolkodni azon, hogy ez tényleg neki tulajdonítható-e, vagy sem. Az érzelmek egymáshoz képest viszonyítva lehetnek alacsonyabb rendű, negatív érzelmek, és magasabb rendű pozitívabb érzelmek. Az érzések nemesítése és a gondolataink irányítása éppen olyan fontos feladatunk, mint a cselekedeteink megválogatása (pl. ne légy kegyetlen másokhoz fizikailag, de emellett ne tekints másokra barátságtalanul, ellenségesen.) A szabad akaratunk megjelenik nem csak a fizikai cselekedetekben, hanem az érzelmekben és a gondolatainkban is. Bár az igaz, hogy nem mindenki egyforma mértékben tudja irányítani, befolyásolni a saját érzelmeit és gondolatait. De ezt a képességet is lehet fejleszteni. Az érzelmeinkért éppen úgy felelősek vagyunk, mint a tetteinkért. És ez itt a lényeg, a kérdésed szempontjából: mi vagyunk azok akik úgy döntünk, hogy gyűlölködünk ahelyett, hogy szeretnénk. Nem tudom miért gondolod, hogy ez Istentől származik? Talán úgy gondolod, hogy minden ami van, Isten teremtése. De ez a legkevésbé sem igaz. Mi is hozunk létre dolgokat a fizikai világban (tárgyakat, épületeket stb.) amik különféle szempontból lehetnek jók vagy rosszak. Ezekért mi vagyunk a felelősek. Hasonló módon, az érzelmeinket se Isten teremti, és azokért is mi vagyunk a felelősek. Ha mindenáron Istennek akarod tulajdonítani őket, akkor próbáld meg alátámasztani valami objektív módon ellenőrizhető dologgal.

Ami a sok szenvedést illeti: a legtöbb szenvedés azért van a földön, mert az emberek kegyetlenek egymáshoz. A legtöbb szenvedésnek ahhoz van köze, hogy az emberek hibáznak, ezzel rosszat okoznak, és később viselniük kell az általuk okozott rossz következményét. Ez a teljes felelősség, a harmónia törvénye. Az élet igazságosságának kifejeződése. Az emberek azért képesek rosszat tenni, mert van szabadságuk. A szabadság nem rossz. A szabadsággal való visszaélés, az rossz. De annak nem Isten az oka.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy Isten gonosz, és hazug: nos, először tisztázni kellene hogy mi az az "Isten", aztán azt is hogy mi a "jó" a "rossz", illetve hogy mi a különbség a "rossz" és a "gonosz" között. Isten gonoszságáról akkor lenne értelme beszélni, ha ezek a fogalmak mindenki számára azonos jelentéssel bírnának. De az emberek rendkívül különböző istenképet alakítanak ki. Ha én azt állítanám neked hogy "Isten nem gonosz", akkor nyilván a saját istenképemre vonatkozna az állításom, a saját fogalmaim szerint. Ha te erre azt mondod hogy "de Isten gonosz mert...." akkor az meg a Te istenképedre vonatkozik. A kettő között csak látszólagos az ellentét. Valójában csak arról van szó, hogy "Isten" számunkra nem ugyan azt jelenti. Amint azonos nézőpontból szemléljük Istent, a látszólagos ellentétek megszűnnek. Az azonos nézőpontot azonban nem igazán lehet kialakítani, mivel Istennek nincs objektív, mindenki számára közös nézőpontja. (Ha létezik Isten, akkor ő magasabb nálunk, és mindenki csak annyit lát belőle amennyit ért belőle. Mindenki tudása és megértése különböző, Istent látni annyi, mint túllépni az emberségeden.)

A világon nagyon kevés olyan szenvedés van, amiről nem valamelyik másik ember tehet. Tehát az ember szenvedését az ember okozza, és az embernek is kell megoldania, Isten ilyen szinten nem fog beavatkozni.

Ha ettől gonosznak tartod, az a te dolgod.

Kérdező!

Háborúban, éhségben, bűnőzés következtében, elhízás és mozgáshiányos életmód miatt meghalt emberekhez képest viszonylag kevés.

Egyébként pedig a rák sem csak a semmiből lett. Az ember maga alkotott ennyi tartósítószeres "műanyag" ételt, és ennyi füstöt (cigi, szmog, autók, gyárak), amik bizony mind mind rákkeltőek.