Sátán igazat mond?

Na jó, +1 ráadás.

Jel 2:7 a legegyértelműbb utalás arra, hogy az Élet Fája nincs többé elzárva az embertől:

"A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van."

Érdekes , hogy bejött a bűn és általa a halál, de egy fa gyümölcsébe harapva halhatatlan lett volna az ember.

Hmm micsoda fa lehet:D

A halál , hogy-hogy a bűntől való megszabadulás eszköze?

Ha előtte is ettek volna a fáról, halhatatlanok lettek volna, tehát nem lett volna értelme eltiltani tőlük.Ha viszont nem ettek , érdekes odatenni a szemük elé az élet fáját amiből nem esznek, de elvileg ehettek volna mert Isten a kert minden fáját engedélyezte nekik egy kivétellel a Biblia szerint.De minek egyenek ha halhatatlanok?

De ha előtte halhatatlanok voltak és a bűnbeeséssel azt elvesztették, miben tud többet adni az a fa ,hogy elűzte őket Isten?Nagyobb fokozatú halhatatlanságot?De az eredeti halhatatlanság meg elvétetett tőlük?

Ezekre bezzeg nincs válasz.

"Nem Istentol szarmazik a rossz. Nem o teremtette, nem o hozta letre. De ezt mar annyiszor elmondtuk..."

Ki hozta létre a rossz tudás fáját?

A létrehozó csak magából meríthetett.

Na és ki ültette a jó és rossz tudásának fáját?

Na az is "rossz fát tett a tűzre..."

Nem értem mit nem lehet ezen érteni és szőrszálhasogatásba átmenni. Amikor Isten megteremtette az embert, választás elé állította (és mi személyesen ugyananezen választás elé vagyunk állítva): Választhatja a kizárólag jó örök életet vagy egy meghasonlott dualista világot, amely a halálba vezet. Ennyi.

Az, hogy mi lett volna, ha az ember nem választ vagy mi volt a választás előtt, az csak elméletileg létezik, mivel Isten nyílván tudta, hogy az ember hamarosan dönteni fog, és döntött is, ennek fényében intézte a dolgokat. De az ember akkor sem, most sem a tökéletesség csúcsán volt/van! Ez is egy tévedés. Bűntelen volt a bukás előtt, de nem volt a tökéletesség csúcsán, ha ott lett, volna, nem bukik el. Amikor Krisztus megvált minket, nem pusztán a kezdeti paradicsomi állapotba visz vissza, hanem egy sokkan magasabb helyre, ahol már Istennel egyesülünk és a mennybe kerülünk (a Paradicsom pedig a földön volt, az a föld kezdeti jósággal rendelkező állapota, de mivel az ember eleve a menny és a föld egyesítője, ezért megváltásakor a kezdetben szétválasztott és a megtestesülő Krisztusban összekötött menny és a föld is végleg egyesül). Ha végleg be lett volna zárva az örök élet, akkor maga a fa került volna megsemmisítésre Isten által, de nem ez történik: egy ideig elérhetetlen lett az embernek! Vagyis: egy fa volt tiltva, de ha abból eszik, akkor a másik fa messzebb kerül tőle. Ekkor jön a megváltás nagy története, amelynek végén ismét elérhető a fa (mint írtam a Jelenélsekben). Vagyis: jé, tényleg az történt a Biblia kövezkező ezer oldalán és a történelem többezer következő évében, ami a Biblia első fejezeteiben le volt írva.

A halál pedig annyiban a bűn végzete, hogy ha Krisztusban halunk meg, akkor Vele együtt támadunk fel a bűntelen örök életre is. Amíg ebben a romlandó természetben vagyunk, addig halálunkig vétkezhetünk. Utána viszont az Ítélet mindennek véget vet és szétválasztja végleg a két irányt: végső élet vagy halál, nincs több keveredés az aratás után, ott már csak a bűntetés vagy a jutalom. Pál Apostol is mondta, hoyg számára a halál nyereség. Ezt melyik ateista tudja ilyen vígan elmondani? Pál Apostol pedig abban hitt, amit látott is!

Aki még csak gyerekcipőben (vagy abban sem, kívülállóként) jár a kereszténységben, az közelíti meg ilyen szőrszálhasogató primitivizmussal a kérdéseket, de ezzel csak saját korlátolt gondolkodásáról tesz bizonyságot. Logikusnak tűnik, de pont a lényeg megértése nincs benne, az információknak max. 10%-ra épülnek a kérdések. Aki magasabb szintre jut, az látja, hogy az eddig szűken érzékelt alaptanítások sokkal hatalmasabb perspektívára nyitnak ablakot, minden überelődik a végtelenségig... Valaki leragad a fűcsomókon és útszéli csikkeken, valaki meg meglátja, hogy jé: itt egy út van, menjünk rajta!

Mindez szép lenne, ha igaz lenne, de az út nem vezet sehova.

Te is meghalsz, mint mindenki más és nincs tovább.

Tzolko. Olvasd el megint, miket írtam, hátha többedszörre felfogod. De nézd csak meg ezt az egyet még jobban:

A) A bukáskor az ember nem látott halált és nem hitt Istennek, aki azt mondta, hoyg ha eszik a tiltott gyümölcsből, meghal.

B) Most Isten azt mondja, hyg aki hisz Őbenne és eszi a testét és vérét, azt feltámasztja a halála után, vagyis ha meghal is élni fog.

A kezdeti megrendült bizalmat Isten az Eucharisztia szentségével gyógyítja meg az emebrben. Először azt mondta, ne edd, mert meghalsz, és az emebr nem áltta, hoyg meghal. Most azt mondja: egyed és élni fogsz, annak ellenére, hoyg azt látod: meghalsz.

Isten vígan megtehetné azt is, hogy a keresztények tényleg nem halnak meg fizikailag, de az nem lenne jó megodlás. MIért? Mert pont a kezdeti megrendült bizalmat Istenben nem gyógyítaná meg. Aki pedig most hisz Istennek, hogy ha Benne hal meg, akkor fel fog támadni, annak meggyógyult a bukott lelke. Nem beszélve arról, hogy ha a kívüláálók látnák, hoyg a keresztények addig élnek, mint Duncan MacLeod, akkor érdekből lennének keresztények. Ez se gyógyatana meg semmit. Nem: az ember bizony kezdetben azért bukott el, mert jobban hitt a látható dolgoknak ("ehető a gyümölcs"), mint Istennek. Te is jobban hiszel ennek, nem? Hát akkor Te is csak úgy gyógyulhatsz meg, hogy jobban bízol a Teremtőben, mint a teremtett világban, még a halálnál is jobban. Ez pedig valójában egy józan belátás...