Miért szeretjük az életet, ha annak szenvedés a neve?

Az ember még mindig állat, jóindulattal nevezhető fél-állatnak.

Az emberiség egy részének egy evolúciós lépést kellene tennie, a többi úgyis lemarad.

Ez egy gravitatív rendszer, nem létezik benne egyhelyben állás, ha nem lépsz felfelé, süllyedni fogsz.

-Miért szenvednek?

-Azért, mert értelem nincsen bennük. Akikben nincsen értelem, azok a kollektív lények, őket egy szűk kisebbség használja, ellenőrzi és kontrollálja.

A saját állapotukat sem ismerik és nem keresnek semmilyen megoldást a problémára,

egyszerűen csak sodródnak (a felülről irányított eseményekkel).

Ahogy az emberiség létszáma növekszik, az egy főre eső értelem úgy lesz egyre kevesebb.

Mennyiség és minőség fordítottan arányosak egymással.

Most nézegeteg szomorú videókat.:(

Halott babákról és öngyilkos kis gyerekek történetéről.

Nagy fájdalom elveszíteni azt, aki szeretünk. Legyen az gyerek, szülő, testvér, barát....

Szia!

Az emberiség a tudattalanság okán szenved, mert a gondolataiban, az elme nem létező illúziójában él. Egyébként a boldogság törvényszerűen boldogtalanságot okoz, mert amikor éppen nincs boldogság az ember gyötrő szomjúságot érez, hogy újra elérje ezt az állapotot. Keresd a benned lévő belső harmóniát, ami nem függ külső okoktól. Ha a lélekállapotodat attól teszed függővé, hogy kint mi van, akkor örökké ki leszel téve a külső körülményeknek és a világ bábja leszel. Felesleges szélsőséges lélekállapotokra törekedni, mint a boldogság. Keresd a harmóniát és a derűt, de ne kívül.

A fájdalom fontos része életünknek.

A fizikai fájdalom testünk hibáira, sérüléseire hívja fel a figyelmet, az immunrendszer oda öszpontosítja az erőforrásokat. Nyugalmi helyzetet parancsol, gyógyulásra vár.

A lelki fájdalom is hasonló részben, itt is szükség van a dolgok feldolgozására, rendbetételére.

Az, hogy mivel keresed a kenyered, nem releváns, változtathatsz, tőled függ. A munka lehet szórakoztató és büszke is lehetsz rá, felfogás kérdése. Ha kevésnek tartod a tevékenységedet, az részben lehet jogos, de lehetnek túlzott, elérhetetlen vágyaid. Ezek máskor is jelentkezhetnek, a túlzott vágyak, az elérhetetlen utáni sóvárgás.

Beérheted kevesebbel és akkor az, ami természetes, kiemelt jelentőséget kaphat.

Nevetni a legsötétebb helyzetben is lehet, az auschwitzi zsidók a tetovált sorszámot égi telefonszámnak nevezték és a róluk szóló morbid viccek jó részét saját maguk találták ki.

Bármennyire elkeserítő a helyzeted, a tükör előtt szembenézve magaddal, lehet nevetni és öt perc múlva eltűnik az elkeseredés, a bánat.

A boldogság egyébként sem függ semmitől, azt már Puskin is megmondta:

- Boldog akarsz lenni? Hát légy boldog! -

Gondolj a kezdetre, hogy milyen volt az élete az első emberpárnak. Azt olvashatjuk Szentírásban, hogy Ádám kielégítő, boldog, betegségtől mentes életet élhetett, míg nem vétkezett!

Ám ennek következtében van ennyi szenvedés és csalódás. De Isten nem feledkezik meg rólunk, hiszen azt olvashatjuk az Ő szavában, mind azok a személyek akik az Ő alapelveit követik, boldog, egészséges, kielégítő életük lehet. Olyan környezetben,amelyet az első emberpár elveszített.

Annak ellenére, hogy sok szenvedésnek vagyunk kitéve, mégis bennünk van az a vágy, hogy szeretnénk élni, sőt , hogy örökké. Isten így alkotott meg, hogy ez a vágy bennünk legyen, mert ez volt az eredeti szándéka az emberekkel, és azóta sem változott meg.