Miért szeretjük az életet, ha annak szenvedés a neve?

A szegénység, betegség és egyéb nehéz élethelyzet nem zárja ki a boldogságot. "A világ legboldogabb emberei verejtékes arccal térnek haza minden nap" (Minden6ó c. film)

„Megjegyzem, hogy pl. az örök tavasz szigetén élő gazdag emberke nem szenved az él”

Persze, nézz csak végig a dúsgazdag hollywoodi sztárokon. Nagyon magas köztük a szenvedélybetegek és a pszichológiai esetek száma, épp azért, mert sokan úgy hitték, hogy a pénz majd boldoggá teszi őket. Hát nem tette.

#1 pontos választ ad.

az egész élet szenvedés- boldogság pedig van

Zorba, a görög:

a fiatal fakitermelő mérnök munkája összeomlik-

-Taníts táncolni!

-Táncolni? azt mondtad?

1,36-nál:"fényes összeomlás" - nevetés

0,36 Zorba arca- maga a boldogság

http://www.youtube.com/watch?v=jeNsr_nQEfE

Ha egy tehetős vidáman adja elő, azt mondják rá, boldog, és továbbmennek, már el is felejtették. Ha egy szegény ordít, ugyanez. Ha pepitában történik, akkor "látod, és mégis", ebben már van dráma, kezdődhet a találgatás. Oszoljanak kérem!

Ahogy a gazdagság messze nem garancia a boldogtalanságra, úgy a szegénység sem az a boldogságra. És viszont. Lehetne statisztikákat lóbálni, és néha szoktak is, egészen sokfélét, tekintettel arra, hogy a boldogság SI-egységével még adós a tudomány. Az egyetlen releváns tény: boldognak lenni nagyon egyszerű: elég hozzá, ha boldog az ember. Van rá módszer: amint nem másmilyen vagy, boldog leszel. Egészen pontosan mindig mindenki boldog lenne, ha nem pakolnának magukra ostoba, nemlétező terheket.

Fogalmi zavarok vannak.

A rossz élet is élet, és szenvedni is jobb, mint meghalni. Természetesen nem az olyan fokú szenvedésre gondolok, amikor már várod, hogy vége legyen, hanem csak az ilyen napi nyűglődésekre, mint amiket felsorolsz. Az életnek ezek velejárói, és egyáltalán nem töltik ki az ember egész életét. Sok a boldog, és még több a közömbös periódus. Az időtartamok szubjektív érzékelése egyébként nagyon relatív. Lásd pl. azt, amikor lassan telik, vagy gyorsan elszáll az idő, valójában mindig ugyanolyan sebességgel halad.