Keresztények! Ti mit változtatnátok meg?

"Van-e valami, amivel saját vallásotokkal kapcsolatban nem értetek egyet, és ha igen, micsoda?"

A kérdésedre válaszolva :) tehát és a Biblia szemszögéből nézve rengeteg olyan dolog van amibe az egyházak beleütköznek. Ez csak 3 példa:

- katolikusoknál: faragott szobrok, mennyei teremtmények kiábrázolása és már - már túlcsicsázott templom

"Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (3 Móz 26,1)

És a katolikus templomban a lépcső is tiltott dolog Isten szeméből nézve: "Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon." (2 Móz 20,26)

- reformátusoknál pedig: női lelkipásztorok

"A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben." (1Tim 2,12)

Egyébként meg kedves kérdező: "Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel" (Kol 2,20)

Tök mindegy minden, mert ebben a világban nem lesz Istennek tetsző tökéletes egyház sohasem sztem! Mindenki külön tudja csak megvalósítani (aki igazán Isten kedvében akar járni) az életével az igazi szent templomot és vallást! Mindenhol van valami Bibliába ütköző baki. Egyébként meg nem mindegy az ilyen olyan egyház?, hisz ezis éppúgy elfog múlni mint az élet és a föld is.

Majd az lesz az igazi egyház amit Jézus teremt. Az évezredek alatt és most is válogat magának igazi tiszta szívű Istenfélőket akik hisznek Jézusban. :)

Megváltoztatni semmit nem tudunk, véleményünk lehet róla de minek, hisz óhatatlanul eljön majd az Új Jeruzsálem! Hisz megvan írva! :)

"És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány." (Jel 21,22)

1.- cölibátus - értelmetlen

2. - születésszabályozás, óvszer , tabi stb használata - normális ember nem tiltja ezek használatát. Aha szerintem is inkább legyünk aidsesek.

3. perselyezés - undorító

4. nem, nem fogok a pokolra jutni, ha nem megyek minden vasárnap szentmisére

Véget vetnék ennek a fene nagy liberalizmusnak és mindenkinek mindent szabad felfogásnak az Egyházban, és visszaállítanám a pápai tekintélyt!

R.K.

Kedves 10:16!

1. A papnak így több ideje marad rád, és nem azon aggódik, hogy négykor szülő értekezletre kell mennie, miközben te éppen haldoklasz és szentségre lenne szükséged. A papi hivatás 24 órás.

2. Nagyon egyszerű: ne b.sszál fűvel-fával. Ha mindenki csak a házastársával csinálná, nem lenne szükség ezekre a sz.rokra.

3. Miből éljen az Egyház és miből világítson és fűtsön neked, amikor te misére vagy esküvőre mész? Te fogod a papot eltartani?

4. Ezt meg honnan tudod? Okosabb vagy az Istennél?

Kíváncsian várom válaszaidat.

10:43 - Bár nem az vagyok, akinek a válaszodat szántad, DE görög katolikus pap nagybátyám 5 gyereket nevelt fel tisztességesen, miközben tökéletesen el tudja látni a papi hivatását is. Anyukám falujában, ahonnan származik (Pestre került), a görög katolikus pap szintén nagycsaládos, és hivatásában is lelkiismeretes, és érdekes módon a fiai is a papi hivatást választották (vannak lányai is).

Tudod, erre én azt mondom, hogy a papi hivatás hasonlít a pedagógusi és az egészségügyi hivatásra. Mindegyik 24 órás (akárhogy vesszük, a pedagógus munkája se ér véget ott, hogy kicsöngetnek, és az orvos se fejezi be ott, hogy kilép a rendelőből), és a család nem hátráltatja azt, akinek ez hivatása.

ezért nem jó szó a papságra a hivatás.

van munka, van hivatás és van papi élet

A válasz megírásának időpontja: tegnapelőtt 23:06.

24/L.

Ez egy tévedés Jézus az Egyházat alapította és nem a katolikus egyházat. Nem köthető felekezethez mert az egyház elhivott emberekből tagokból áll ezért az egyház szellemi valóság.Egyik vallás és felekezet sem sajátítja ki magának az egyház fogalmát,hogy csak az övék a helyes út ezt Isten fogja megítélni.És válasz a kérdésre:nem változtatnék meg semmit amit Isten határozott el valamint a dolgokat:rendszert,embereket,történéseket az Úr fogja megváltoztatni mivel ő a történelem ura.

Röviden a témát ezzel lehet lezárni: Az egyház szellemi valóság. Nem köthető felekezethez mert az egyház elhivott emberekből tagokból áll ezért az egyház szellemi valóság.

19:50-es teljesen igazad van és egyetértek veled!

A történelmi keresztény felekezetek nem elitklubok – nem tökéletes, megvilágosult emberek gyülekezetei. Mostanában sokat vádolják azzal a Szentatyát, hogy elitklubot akar csinálni a katolikus egyházból – ez nem igaz, csupán lenyesegeti a vadhajtásokat, rendet tesz és felmutatja a tanítást a maga tisztaságában. Hogy ha ezzel kevesebb lesz a hívő – Istenem. Az egyházaknak nem feladata, hogy kiszolgálják az embereket, és nem kell mindenáron minél több hívet szerezniük – a tanításukat kell hirdetni, és érthető módon elmagyarázni, valamint életpéldát mutatni. Ha kevesebb a hívő, hát kevesebb a hívő – ti vagytok a föld sója, a világ világossága, jel lesztek, melynek ellene mondanak - mondja az Úr. Azonban az egyházak mindenki előtt nyitva állnak.

A keresztény egyház(ak)at Krisztus alapította. „Ahol ketten, hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük”. Meghívta és élre állította a tizenkét apostolt, közülük is kiemelte Pétert. Egyházra, szervezett vallásokra szükség van (egyre legalábbis mindenképpen, de történelmileg úgy alakult, hogy még keresztényből is több van, nem beszélve az összes vallásról), mivel az ember társas lény. A vallás nem csak az élet egy szelete az egész embert igénybe veszi, egész életünkre kihat. Mivel a kereszténység a szeretet vallása, nem hagyható ki belőle a közösségi jelleg. Ez pedig nem merülhet ki a közösségi érzésben, az intim, személyes kapcsolatokban, hanem társadalmilag kell konkretizálódnia.

Ha egy vallás nem emberi találmány – márpedig például a kereszténység, a judaizmus és az iszlám önképük szerint nem azok, hanem az isteni kinyilatkoztatásból következnek -, akkor lényegéhez tartozik a tekintély, és így a hierarchia. A kereszténység (és – tegyük hozzá - a többi szervezett, intézményes vallás) nem az a vallás, amit én csinálok, hanem ami engem igénybe vesz.

sten kezdeményezése pedig konkrétan nem a lelkiismeret mélyéről, hanem az egyház követeléseiben érkezik el hozzám. Ha nem így volna, ki lennénk szolgáltatva saját korlátoltságunknak, ködbe vesző tapogatózásainknak. Több ezer év tapasztalatait, gondolkodóit semmibe venni amúgyis nagyképűség – nem fogunk magunktól hirtelen megoldani ősi problémákat. Hogy kinyilatkoztatás lehetséges, az világos: ha van Isten, aki megteremtette a világot, és benne minket, akkor nyilván keresi az emberrel a kapcsolatot. Azután is, hogy az eredeti, közvetlen kapcsolat a bűnbeesés miatt elhomályosult emberi értelemmel elveszett. Mivel pedig Isten azt szeretné, ha önként, szabadon döntenénk mellette, hiszen szeretetkapcsolat nem lehet oktrojált, ezért csak szellőként fújdogál, és nem kényszeríti rá saját maga elfogadását mindenkire úgy, hogy teljes valójában előlép.

Hogy többféle transzcendenciában hiszünk, az nem jelenti azt, hogy Isten nem egyféle. Vagy senkinek nincs igaza, vagy egyikünknek igaza kell legyen – az azonban, hogy annak is igaza van, aki több Istenben hisz, meg annak is, aki egyben, nem lehetséges –ahogy az egyéb változatok is kizárják egymást. Ha van Isten, aki megszólítja az embert, nem fog elfogadni akármilyen hódolatot – nem örülhet egyszerre emberáldozatnak, rothadt gyümölcsnek és egészséges báránynak, és nem mindegy neki, hogyan szólítják meg. Azaz nem igaz az a tétel, hogy mindegy, hogyan, csak szeresd az Istent. Amúgyis: azok, akik ezt hangoztatják, általában gyakorlati ateistaként élik az életüket, és sehogysem imádnak semmiféle transzcendenst.

Jézus a testvéri szeretet parancsát tette egyháza alaptörvényévé. Szent jog nélkül az egyház nem Isten népe lenne, hanem vallási individualisták összefüggéstelen konglomerátuma. Igaz ez a többi vallásra is. Egy közösségnek pedig vannak normái, amelyeket a tagok elfogadnak. A konkrét, gyakorlati életben pedig szükség van az egyes tagok cselekedeteinek összehangolására, a közösségi funkciók meghatározására. Az egyén bizonytalan abban, mi szükséges a közösség javára, ezért a törvényhozó a közös cselekvéshez szükséges egységet parancsok révén teremti meg. A jog nem helyettesíti a szeretetet, viszont olyan rendet biztosít, amely megkönnyíti az adott egyház küldetésének teljesítését.

Voltak a történelemben olyan karizmatikus személyek, akik önmagukban is tekintélyt sugároztak – azonban ezek kivételes esetek, ezért szükséges van az intézmények tekintélyére is. A maguk módján vallásosok többsége egyszerűen nem él vallási életet – természetes következménye ez az emberi lustaságnak és közösségigénynek. Egy követelményeket támasztó és utat mutató közösségben, ahol világos hierarchia van azonban könnyebbé válik mindez.

Hogy elsajátítsunk rendesen egy nyelvet, ahhoz bizony be kell iratkoznunk egy nyelviskolába, és órára kell járnunk. Így van ez a hittel is. Hitünket igazán megélni csak követelményeket támasztó és megtartó közösségben lehet.

Igen, a szervezett vallás megtartó erő tud lenni, biztonságot tud nyújtani – de jelenti-e ez az önállóságunk és szabadságunk feladását? Nem hiszem. Ezek mindenekelőtt alapvető emberi igények, lesajnálásuk csak beképzelt, pszichologista maszlag. Másrészt rosszul értelmezett szabadságunkat őrizgetve, mindenféle elköteleződéstől mentesen leginkább semmittevéssel tölthetjük az életünket. Létezik persze egészségtelen vallásba menekülés – azonban szerintem ez ma nem igazán jellemző. Azt sem tudom elítélni, akinek hite nem él, döcög, kifáradt, és azt mondják rá: minek vagy tagja az (avagy egy) egyháznak, ha nem éled a hitedet? Persze, jobb volna, ha élné, de egy töredékes, döcögő hit is több, mint nem hinni. Nem mindenkinek adatik meg a hit élményszerűsége. Az európai részegyházak híveinek nagy része sajnos nem túl lelkes a hitét illetően, nem éli meg igazán – de legalább valamennyi van neki. Mindenesetre több, mint a maguk módján vallásosoknak.

A hierarchia és az, hogy megmondják, miben higgy, nem vonzó ma már. Erre szoktam azt mondani, nem kötelező katolikusnak, reformátusnak, evangélikusnak, muszlimnak, buddhistának, egyáltalán, semminek sem lenni. Nincs rád oktrojálva. Persze ő mindezt arra érti, hogy hadd határozza meg valaki magát katolikusnak, reformátusnak, stb, stb, és vethesse el egyháza tanításait, legalábbis némelyiket. Hiába, egy egyház tagjának lenni per definitionem azt is jelenti, hogy elfogadom a tanítását, és nem kreálok újat helyette. Kételyeim lehetnek – ezek tisztázására azonban megvannak az eszközök. Az is lehet, hogy de jure az egyház tagja vagyok, de facto azonban nem, ilyenkor azonban ne akarjak például szentáldozáshoz, úrvacsorához járulni, és ne morogjak azért, mert annak konkrét követelményei, feltételei vannak. Az engedelmesség úgyis olyankor nyeri el értelmét, amikor nem értek valamivel egyet, mégis elfogadom.

Az egyházak hierarchiái első ránézésre lehetnek személytelenek – azonban úgy vélem, a személyesség vagy személytelenség nem hierarchiafüggő. Egyrészt nem csak én várhatom el, hanem odalépjenek és személyesen megszólítsanak engem, hanem én is léphetek. Ha az ember közösségben éli a hitét, akkor úgyis lesznek személyes kapcsolatai, és tudni fogja, hogy a papok sem csak prédikálnak, ők is vágynak a személyes kapcsolatra, hogy ne csak papnak, hanem embernek fogadják el őket. A legnagyobb vallás- és egyházellenesek rendszerint semmit nem tudnak az adott vallásról és egyházról. Személyes hitem megéléséhez pedig rengetegféle, különböző stílusú, más hangsúlyokat adó, más mértékben kötött és engem igénybe vevő lelkiségek, közösségek közül választhatok. A személyes vallásosságot, a hit személyes megélését, élményszerűségét, illetve a kételyekkel való megküzdést tehát inkább segíti a szervezett vallás - miközben a hitükkel hadilábon állóknak is támaszt tud nyújtani.

Az egyházaknak pedig számos társadalmi feladata van, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy számos módon járultak hozzá a közjóhoz.

Nekik köszönhetjük az ókori műveltség átmentését, számos újítást, találmányt. A tudományellenes egyház(ak) hiedelmével szemben az egyház volt a tudomány egyik élharcosa, kórházakat, iskolákat tartott fenn - többet, mint az államok.

Sokszor hallani, én ezt a valós egyházat nem fogadom el, mert ilyennek, ilyennek és ilyennek kellene lennie. No igen – azonban csak ez a konkrét egyház van, ezek a vallások vannak, úgy, ahogy. Felekezetünket, vallásunkat konkrétságában, hibáival, néha téves fejleményeivel kell elfogadnunk – egyébiránt mindezek az emberi gyöngeség és bűn következményei. Mondhatnánk, az dobja bármely egyházra, vallásra az első követ, aki még sosem vétkezett. A kereszténység sosem akart megszabadulni bűnös tagjaitól, inkább vissza akarta őket vezetni a szentségre. Attól még, hogy van pár kellemetlen osztálytársunk, szerethetjük az osztályunkat. Hogy nem megy minden flottul a családban, szeretjük a családunkat

Persze paradox módon a relativisták, bűnösségüket tagadók azt kérik számon a bűnösségüket, tökéletlenségüket bevalló keresztényektől, amin ők maguk jót röhögnek, és sosem szeretnék követni. Alázat, aszkézis, engedelmesség, megbocsátás, ilyesmi… röhögnek a mondáson, hogy ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel, de ha egy keresztény nem ezt teszi, akkor nagy hévvel kérik rajta számon mindezt.

Anélkül, hogy lebecsülném bárki világnézetét, érveit, meglátásait, egyéni hitét, azt kell mondjam, a maguk módján vallásosak többsége úgy "vallásos", hogy szerinte van valamiféle Isten – és ennyi. Ez nem vallás, nem hit, ez semmi. Agnosztikus megállapítás, esetleg deista. A gép forog, az alkotó pihen. Legtöbbjük nem vonja le a következtetést, hogy ha van Isten, akkor Neki igénye is van az ember felé, őfeléje is. Hogy mindennek konkrét kihatása kell legyen a világra, és személyesen őrá is. Csak követel Istentől, mint valami bürokratikus népjóléti hivataltól. A maga módján vallásosság elképzelése a legtöbbek esetében tunyaságra vall, nem pedig arra, hogy egyénileg ne igényelnék senkinek a közvetítését, mert annyira fantasztikus istenkapcsolatuk van és olyan egyéni a hitük. Inkább nem érdekli őket az egész. A magunk módján vallásosság inkább tespedtség, félelem a nagy kérdések feltételétől, a halasztás, az eléldegélés, a valahogy boldogulás útja. Persze, mindez valahol érthető – nehéz keresni, utánajárni, újragondolni és végül gyökeresen átvariálni életünket, nehezebb, mint intellektuálisan belátni bárminek is az igazságát. Mindenki beleszületik egy családba, bizalommal fogadja szűk környezete hagyományait, világnézetét, senki sem kezd az abszolút nulla pontról. Azt azonban talán el lehet várni, hogy mielőtt bármilyen okból is elítéli valaki az intézményes vallásokat, tájékozódjon.

Mindemellett - legalábbis a keresztények szerint - a hit kegyelem is. Sok mindent meg lehet belőle magyarázni, de az egészét nem. Akkor már nem hit volna, hanem kényszerítő erejű tudomány. Bármilyen hitet bárkire rákényszeríteni pedig az emberi méltóság ellen való. Egyet lépni egymás felé azonban mindenki tud.

23:47 - A házidolgozatot nem ide kell írni. :-) Rövidebben nem lehetett volna, vagy írtad volna hosszabban is, csak nem lehetett több karaktert? NÉHA A KEVESEBB TÖBB, én is szoktam hosszabban írni 2 sornál, de csak annyit, ami bárki számára átolvasható és érthető röviden is.

Figyelj, Jézus se ecsetelgetett ám mindent hosszasan, egyszerű, rövid, tömör példabeszédekkel tanított, és nem is kellett több, hogy értsék a mondanivalóját, amit meg azonnal nem is értettek, megértették később.