Keresztények! Ti mit változtatnátok meg?

Nézd, az Egyház nem azért van, hogy mi felülbírálgassuk. A katolikus egyházat egyébként is hitünk szerint maga az Isten, azaz Jézus Krisztus alapította, így azon nincs mit változtatni, Jézus gondoskodik róla, az az Ő dolga, ahogyan eddig is tette. Ha valaki úgy érzi, hogy változtatásra szorul, az azért lehet, mert emberek alkotják, akik nem tökéletesek, de éppen ezért van a pápaság intézménye, ahol "ex cathedra" kijelentéseket tesznek időnként, és annak pedig hinni lehet, hiszen a Szentlélek sugallta. Ezt nem lehet másként megközelíteni, csak hittel, hiszen egyébként is egyházról beszélünk, nem az Országos Mentőszövetségről. Az egyházban pedig néha hit is előfordul, mert ha nem, akkor az már veszett fejsze nyele, akkor minek vagyunk ott. Egyébként pedig egy beteg sem azért megy orvoshoz, hogy "na majd én megmutatom ennek az agysebésznek, hogy hogyan kell megoperálnia az agydaganatomat", hanem rábízza magát és bízik benne. Így kellene az Egyházzal is tenni, hiszen azért van, a szeretet, a hit és a bizalom intézménye, amely intézményes keretek közt tartja az embert, nem engedi elveszni. Végezetül pedig azért írtam nagy kezdőbetűvel az Egyházat, mert a római katolikus egyházra gondoltam, azt pedig így szokás írni, mert az az eredeti egyház, amit Isten alapított, a többi ebből vált ki, emberek okoskodása alapította. Na, ezekben én sem bíznék. De Istenben feltétlenül. És itt a hit, hogy hiszek abban, hogy ez Jézus, az Isten egyháza.

24/L

Ami szamomra visszatetszo, hogy MINDEN a penzrol szol, az egyhazon belul is, sajnos. alig varja a tiszteletes/pap hogy kihuzza az ember zsebebol a penzt.

manapsag egy tiszteletes/pap sem el peldamutato eletet, csak megjatszak magukat, es ez nekem visszatetszo...

Annak ellenere, hogy hiszek Istenben, nem jarok templomba(csak ritkan) mert nem allhatom, ahogy beszel a tiszteletes...oltogatja a hivoket...lekezeloen...mindig a penz a fontos...

na ezen valtoztatnek, de nagyon

ref lany 19

Én most elmondom, amit egy (már akkor is 70 év körüli) pap mondott egyszer. Ő a római katolikus felekezetben már idejétmúltnak tartja a cölibátust. A görög felekezetben is lehet házasodni, és nincs belőle probléma, igaz, ott is van egy megkötés, hogy felszentelés előtt legyen az esküvő, és ha bármi történik, mondjuk meghal a neje, nem házasodhat újra. De amiért ezt létrehozták, az szerinte már idejétmúlt és értelmetlen, és egyrészt sokakat visszatart a papságtól, másrészt akik nem tudnak parancsolni a vágyaiknak, azok megszegik, kiélik valahogy, és ha kiderül, azokra is szégyent hoznak, akik egyébként tisztességes, jó tagjai az egésznek.

Ezzel én egyetértek, csakhogy ezt csak központilag módosíthatják, mert módosíthatnák, de még senki nem volt ott, aki ismét összehozott volna egy zsinatot, amin ezt is megtárgyalnák.

:)) na en inkabb kiszallok a veszekedesbol mert azt nem akarok. ha Te ugy latod jonak adakozz a papoknak...

es igen kepzeld jartam templomba, szoval a sajat tapasztalataim miatt nem jarok, nem pedig azert mert valakitol hallottam vagy sem.

mindenki eljen olyan eletet amilyen neki jo, dontsd el szerinted mi a helyes elj, a szerint, en is eldontom annelkul, hogy beleszolnal!

es amiert nem vagyok bigott, meg hiszek Istenben!

Még mindig az első vagyok.

Annyira szomorú, hogy aki templomba jár, azt divat lett bigottnak meg képmutatónak kikiáltani (te ebből "csak" a bigottat hoztad fel). Na mindegy, egyébként meg nem veszekszik itt senki.

nem, csak azokat hivom bigottnak akik elvakultan hisznek mennek, adakoznak, de nem latnak tovabb az orruk hegyenel, es mindenkit megakarnak gyozni a sajat igazukban!

Akinek nem inge ne vegye magara! En ezt nem szantam sertesnek Veled szemben!

A parom is rendszeresen jar templomba, mas velemenyen vagyunk ilyen teren, es elfogadom! soha nem bigottoztam le Ot sem emiatt, mert nem az. tudja mi folyik a hatterben. de sosem eroszakolna ram semmit, es nem akarna meggyozni semmirol...es kepes meg racionalisan gondolkodni! szoval...

bocs az OFF-ert

Én vallásomat gyakorló római katolikus vagyok, rendszeresen járok templomba, rendesen éneklek és imádkozom a szentmisén, gyónok, áldozok stb., és egyéb módon (pl. a templomi karácsonyfák beszerzése, beállítása) is segítem az egyházközségemet, már csak azért is, mert édesapám az egyházközség világi elnöke. Remélem, ezek után elég hitelesnek tartasz engem arra, hogy válaszoljak.

Amit én mindenképpen megváltoztatnék, az a cölibátus feloldása. Természetesen nem tenném kötelezővé a papok számára, hogy házasodjanak, de az szerintem mindenképpen üdvös lenne, ha ez fakultatív lehetőségükké válna. Tehát hogy ők is rendesen nősülhessenek, lehessen gyermekük stb. Őszintén nézzünk szembe a tényekkel: a keresztények száma egyre csökken (főleg Európában), a papi hivatás pedig egyáltalán nem vonzó a fiatalok számára. Bevallom, nekem sem lenne ínyemre, hogy pappá váljak, pedig, Isten látja lelkem, én tényleg komolyan veszem a hitemet. Ugyan ki képes arra, hogy egy egész életen át elnyomja magában az egyik legerősebb ösztönt, a fajfenntartásét? Nem sokan! Ez egyszerűen nem normális állapot, hogy számukra bűnné nyilvánítja az egyház ezt a testi alapfunkciót. Nem véletlen, hogy a papok között olyan nagyfokú a szexuális aberráltság jelenléte (ami aztán persze ideális támadási felületet, "magas labdákat" nyújt az egyházellenes hangoknak). Megértem, hogy az Egyház egyik ereje a változatlanságában rejlik, abban, hogy lényegében 2000 éve szilárdan kiállnak a krisztusi tanítás mellett, de éppen a cölibátus az egyik olyan dogma, amely emberi találmány. Jézus sehol sem kérte, hogy az ő szolgáinak ne legyen családja, ezt a középkori egyházi vezetés találta ki, hogy az egyházi vagyon ne aprózódhasson el. Valamint az is nyilvánvaló, hogy egy egyedülálló ember jobban tud az isteni szolgálatra koncentrálni, mint az, akinek a családja révén világi gondok-bajok is nyomják a vállát, de könyörgöm, valami megoldást találni kell. Nem egészséges, hogy 70-80 éves papok teljesítenek szolgálatot, már csak a generációs felfogásbeli különbségek miatt sem. Egy 25-30 éves pap vélhetően sokkal jobban meg tudja magát értetni a fiatalokkal, és szerintem a hitoktatást is célszerűbb lenne általuk megvalósítani. Egy fiatal, a gyermek- és ifjúkorúakat hatékonyabban megszólítani képes pap talán rávezethetne a hit ösvényére néhány "megtévedt bárányt", akiknek talán még lehetőségük sem volt soha, hogy a katolikus hittel megismerkedjenek, amilyen istentelen világot ma élünk.

A másik, amiben az Egyháznak változtatnia kellene eddigi álláspontján, szintén a szexualitás témájához kapcsolódik, ez pedig az óvszerhasználat kérdése. Egyszerűen nem tartható, hogy a XXI. században, amikor világszerte dühöngenek a fertőző nemi betegségek, magasan képzett, felelős papi vezetők ennyire konzervatívak legyenek ebben a témában. Az ideális természetesen valóban az lenne, ha senki a Földön nem élne promiszkuitásban, hanem állandó partnerkapcsolata volna, de ez ugye a mesék világába tartozik, az élet nem ilyen. A fertőző betegségek terjedésének igenis gátat lehetne vetni ilyen módon, csak hozzáállás kérdése lenne a dolog. És ugye a gyermekvállalás... A katolikus egyház jelenlegi álláspontja szerint, ha jól tudom, csak az Ogino-Knaus (naptár-)módszert fogadja el egyetlen fogamzásgátlási lehetőségként, amely, bár nagyon természetes és egészségbarát, korántsem hatásos. Rendben van, hogy az Isten kezéből elfogadjuk a gyermekáldást, de könyörgöm: a mai világban nem lehet már azt megcsinálni, hogy szüljük egymás után a gyermekeket! Azokat el is kell tisztességgel tartani, fel kell nevelni, etetni, ruházni, iskoláztatni kell őket, elindítani az életbe! Ezt egy keresztény család is csak pénzből tudja megvalósítani. Nagyon felelőtlen dolognak tartanám pusztán azért megszülni egymás után a gyerekeket, mert "Isten adta őket", és utána meg nem tudjuk méltó módon emberré nevelni őket. Igenis, egy felelős keresztény házaspár eldönti, hogy hány gyermeket szeretne és mikor, és előtte-utána védekezni kell a nemkívánt terhesség ellen. Ezt viszont a jelenlegi helyzetben nem tudja megtenni úgy, hogy az a vallás hivatalos álláspontjával ne ütközne. Ez sem jó így. Ugyanígy ellenzem az abortusz nyakló nélküli tiltását. Önmagában valóban bűnös megölni a magzatállapotú embert, de ha például az édesanya egészsége ezt megkívánja, olyankor mit lehet tenni? Ha például az orvos kijelenti, hogy a terhesség kihordása az anya biztos halálát jelenti? Akkor kockáztassuk két ember életét egyért cserébe? Ez sem jó megoldás így.

Első gondolatmenetként ennyi jutott eszembe; több sajnos nem, mert már nagyon késő van, de majd még gondolkodom. Remélem, hasznos dolgokat írtam. Üdv! Zsoel (26)

Ha már szóbakerült a pénz, akkor egy saját vélemény és megfigyelés. Nálunk a plébánián, ahol én vagyok, ott tényleg minden a közösségre megy. A templom 70 éves, felújításra szorulna, de eddig csak azt tudtuk megtenni, hogy a világítás hálózatot felújították, építtettünk babakocsis-mozgássérült feljárót, és a már veszélyesen omladozó templomtornyot teljes egészében megerősíttettük. Gyakorlatilag a legszükségesebbeket, amikre volt pénz. Atya plébánialakása nem saját tulajdonában van (máshol se), az ottani műszaki eszközöket a közösség használja, amikor kell (pl. fénymásoló), a kocsi szintén nem sajátja, csak használatra van, de a munkájához - pl. távolabbra betegekhez elmenni - kell, olyan, mint cégeknél a céges autó. Eredetileg egy trabantja volt, amit nagyon szeretett, de ellopták (hoppá, trabantot is lopnak, ráadásul egy paptól), így hogy a munkáját (túl a 70-en) végezni tudja nagy távolságokra is, adtak egy másikra pénzt, amit meg kellett kérvényezni, indokolni. Van egy közösségi házunk, ami egy régi, omladozó ovi épülete volt, azt újjá kellett építeni, sok munkát a közösség végzett, és sokat mi fizettünk (csak a kórusunk, aminek már 10 éve tagja vagyok, 500.000Ft-ot adott bele ebbe a költségbe). Vannak nálunk különféle csoportok, hittan, zenészek, baba-mama klub... A költségek a templom fűtése, áram, a közösségi ház és a plébánialakás rezsije. Atya igen szerényen él, a fizetését nem tőlünk, hanem az érsekségtől kapja, a stóladíjak megoszlanak. A kántorunk se ingyen él, neki is adnak fizetést. Nyáron a gyerekeknek táborok vannak, év közben kirándulások, rendezvények...

Szóval ez a mi plébániánk, itt minden tiszta. De van, ahol nem ez megy (például nagymamám egy eldugott kis faluban élt világéletében, és egész életében kántorként dolgozott, szerencsétlen módon olyan papokat fogott ki, akik nem jelentették be, és nem annyira jelentették be - munkaidő, fizetés tekintetében -, amennyit dolgozott, nyugdíjat nem kap, utánajárni belefáradt, de ott ilyen élet sincs, mint nálunk). Én ezek fényében felülvizsgálnám évente, félévente a plébániákat, hogy ami egész évben van, nem élnek-e vele vissza, így kiszűrhetők lennének azok az egyházi emberek, akik az eldugottság homályába burkolózva csalnak. Akiről turpisság kiderül, azt meg át kell helyezni figyelhetőbb helyre, akár más mellé, vagy eltiltani. A papság is egy hivatás, és aki elhivatott, az nem is hozza rossz hírbe (Böjte Csaba egy jó példa). A baj azokkal van, akik nem elhivatottak, hanem valami más okból választják ezt a pályát.