Isten ültette bele az emberbe a gonoszságot?

Kicsit függetlenedvén a konkrétumoktól... Hitről beszélvén ez egy gondolati játék. Legyen az a premissza, hogy van egy a gyakorlatot tekintve külsőnek tekinthető alkotó tudat (most szedjük szét Istent a játék kedvéért, arra, aki teremtette a világunkat, és arra, aki a világ megalkotása után tevékenykedett), aki nem felelős a gonoszért. Először is van egy lényeges kérdés, tekintve, hogy az evolúciót hisszük-e vagy sem. (bocsánat, hogy a bibliát nem rángatom most be a dologba...) Ha hisszük három dolgot állíthatunk. (úgy gondolom a gondolatkísérlet ebben a helyzetben működik a legjobban, az Ádámos Évás sztori eléggé elterelhet másfele) Isten vagy az élettelen mellé megteremtette az élőt, mintegy kezdőlökést adva az evolúciónak, és mindent előre benne foglaltatott. Vagy felügyelte és folyamatosan alakította az "evolúciót" (amit itt a bibliában, (és az emberek erkölcséletének tanulmányozásában) a társadalmi fejlődésekkel azonosíthatunk, tekintve, hogy az ilyen folyamatjellegű, és vezet leginkább a kérdés megválaszolása felé.) Ez az opció kiesik az első premissza miatt. Vagy van a deista világkép, miszerint az élet kialakulása maga is véletlen (vagy legalábbis félvétlen, de részleteiben nem tervezett), ami megint a vitát lehetetlenítené el. Szóval marad az első opció. Tehát Isten (igazából itt mivel mint elméleti fogalmat használom köznévként kisbetűvel kéne írnom, de majd jönnek, hogy mekkora egy istenkáromló vagyok) megteremtette a világot, az életet magábanfoglalva, és a lehetőségekkel számolt, tervezett. Ergo tervezett a vírusokkal, baktériumokkal, az ember fiziológiai felépítésével, satöbbi. Na most van ez az angyalos-sátános sztori. A lényeges kérdés, hogy a szabad akarat mit foglal magába. Mert, ha magába foglalja az új választási lehetőség kitalálását, márpedig biztosra veszem, van ilyen bibliamagyarázat, akkor Isten kibővítette az ember, és ez esetben az angyal gondolkodási lehetőségeit is egy olyan határon túlra a teremtés végén, amivel már nem számolhat tekintve, hogy ő maga határozza meg eleinte a választási lehetőségeket, ám ezen a ponton a számot konkrétan végtelenre állította, ami akármilyen zseniális az istenünk is számolhatatlan. Értsed vagy beállított egy keresztőzédesbe falakkal körülvéve mondván hogy nesze szabad akarat menj amerre látsz (hozzáteszem egy másik értelemben itt is ezt tette) vagy letett egy rétre mondván hogy nesze szabad akarat menj amerre látsz. más a kettő nem-e? Ebben az értelemben szerintem igenis állhat a hívő nézőpont, miszerint Isten maga nem teremtett gonoszat, hanem csak lehetőséget adott az embernek és az angyaloknak a gonosz megteremtésére. Ha a B verziót látjuk, vagyishogy isten a szabad akarattal a saját határain túl nem terjedő értelemben adott szabad akaratot, vagyis a saját felfogásában minden szabad akarattal számolható cselekedettel számolt, akkor ez nem lehetséges, mert nincsen istenen túlmutató alkotó erő, szóval ez esetben az érvelésed helyes. Vagy Isten szimplán legalábbis részben gonosz és igen, teremtett gonoszt is. Vagy az a verzió van, szerintem, vagy a legutóbbi, mint látod, az egész kérdés első úton bibliaértelmezéshez vezet, majd egy hajtűkanyar a szemantikához, és ott jártok, ahol már ember nem értheti a másikat. Személy szerint nem hiszem, én sem, hogy gonoszság, mint önálló/félönálló entitás létezik, szerintem minden rossz (mindegy, hogy utilitásról vagy erkölcsi rosszról beszélünk) pszichológiai balműködésekből, rossz axiómákból, tévhitekből, és rossz prioritási rendből ered. És akkor még azt nem mondtam, hogy arról, hogy mi a rossz még egy b.szott szót sem beszéltünk, de ez már megint egy megvitathatatlan téma lenne, tekintve, hogy kevés ennél személyesebb dolog van. Nem baj én a megvitathatatlant szeretem.:)csőcső:)

Ha elhiszed a történetet,akkor végül is bármi lehetett.

Ádám és Éva tökéletes volt, ezért nyilván agyuk 100%-át használták. Bűnbeesés után váltak "butábbá" ! Ez igy nincs leírva a Bibliában de nyilván egy tökéletes ember nem használ 2%-t az agyából.

Tegyük fel hogy két istenről beszélünk. Egy, a világmindenséget megteremtő és irányító őserőről, és egy másik istenről a minket megalkotó fajról, a mi isteneinkről. Én úgy gondolom, hogy akik minket megalkottak, azok is hasonló jellemvonásokkal bírtak mint mi. Voltak gonoszak és jók, tudtak jól és rosszul cselekedni, stb. Mivel félig az ő vérük folyik bennünk, ezért átvettük tőlük ezeket a jellemvonásokat is. Hiszen az állatvilágban nincs olyan hogy gonosz vagy jó, csakis a túlélés számít, csakis az ember képes jól és gonoszan viselkedni. Szóval a kérdésedre mivel isteneink saját képmásukra teremtettek minket, ezért tőlük örököltük meg ezt is.

csakis az ember képes viselkedésmódokat jónak és gonosznak látni, ez nem jelenti azt, hogy adott viselkedésmód jó vagy gonosz is lenne, tekintve, hogy tévedni emberi dolog.

Induljunk ki abból, hogy Isten mindent tud. Tehát amikor megalkotta a világot már előre tudta, hogy az ember bűnbe fog esni és azt is mindig is tudta, hogy ki fogja űzni őket. Úgy teremtette meg a világot, hogy előre tudta, hogy meg fog történni például a holokauszt is. Ebből a szemszögből azt lehet mondani, hogy Isten bizony nem éppenséggel jó. És most meg lehet kövezni...

Kedves Tzolko azt mondod hogy a szabad akarat mit sem számít olvasd el légyszíves Jeremiás könyvének a 18.7-10.versét és meg fogod érteni hogy igenis nagy ára van annak hogy,hogy döntünk.