Ha Éva és Ádám nem tudta mi a jó és mi rossz a gyümölcs evés előtt, akkor hogy várhatta el tőlük isten hogy mérlegeljék egyenek belőle vagy sem?

Nem?

Miért Istenek lettek szerinted?

Szerintem emberek maradtak, nem lettek felsőbb rendű lények...

Nem értem mitől lettek volna Istenek....

Ja a rosszaságban azok lettek....

Igen, abban az értelemben, hogy megtudtak valamit ami nem hiányzott az életükből.

De nem rendelkeznek Istennel egyenlő hatalommal, emberek maradtak.

Nem, itt arról van szó, hogy miután ettek a gyümölcsből, és így már TUDTÁK, hogy mi a jó, és a rossz, nem vállalták érte a felelősséget, hanem e helyett inkább egymásra mutogattak, elhárították azt magukról, a másikat hibáztatva, és ez által már TUDATOSAN a rosszat választották:

Mózes I. 3. 12. „És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém”. (Károli).

Tehát az asszonyra keni, közvetetten pedig Istent hibáztatja, hiszen az Úr adta mellé az asszonyt,- tehát akkor végül is Isten hibája szerinte, hogy evett a fáról! Vagyis a tudás birtokában nem vállalja tettéért a felelősséget, hanem tudatosan elkeni… Magyarul: Hazudik, nem vállalja fel a bűnét. Ugyanez Évánál:

Mózes I. 3. 13. „A kígyó ámított el engem, úgy evém”. (Károli)

Tehát hazudtak Istennek, sőt, le akarták tagadni tettüket! Ez a HAZUGSÁG volt az ősbűn, minden bűn forrása. Még előtte:

Mózes I. 3. 8. „És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között”. (Károli).

Mert már akkor tisztában vannak vele a tudás birtokában, hogy rosszat tettek, mégis inkább elsunnyognának, ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget.

Mózes I. 3. 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

Mózes I. 3. 10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

Már ekkor hazudik! Egyszerűen ki kellett volna állniuk Isten elé, és töredelmesen bevallaniuk, hogy vétkeztek, és a bocsánatát kérni. (Pl. Igen, ettem belőle, hibáztam, igazad van, bocsánatodat kérem, megbántam). Mivel a jó és a rossz tudásának immár birtokában ezt nem tették meg, hanem inkább sunnyogtak, az ember elbukott, nem állt meg Isten előtt.