Tulajdonképpen miért fontos annyira a vallás? Miért foglalkozunk annyit "istennel", "istenekkel", túlvilági dolgokkal?
Engem valahogy az egész hidegen hagy. Régen büszkén ateistának vallottam magam, ma már ebben sem lennék biztos. De egyszerűen nem nagyon töröm rajta a fejem, a mindennapjaimra nincs különösebben kihatással, hogy léteznek-e ezek az emberfeletti, túlvilági dolgok, vagy nem. És gyanítom, hogy az elvileg túlnyomórészt keresztény Európában is szinte mindenki valójában látens ateista, csak népszámláláskor beikszeli a "katolikus"-rubrikát, mert mi más lenne ő, mint katolikus. Ezért kijön az az eredmény, hogy mindenki keresztény, holott ettől a többség még nem jár templomba, nem vallásos (kiindulok itt pl. a saját családomból. Rajtam kívül mindenki bejelölte a kereszténységet, de nem vagyunk vallásosak). Olyan, mintha az emberek valahol kötelességüknek éreznék, hogy azt lehessen rájuk mondani, hogy keresztények, de ugyanakkor ne járjon már olyan kényelmetlenségekkel, mint a templomba járás ésatöbbi.
De miért ennyire fontos ez egyébként? Úgy gondolom, az emberek sokszor félnek a valóságtól, és inkább képzeletbeli bálványokat készítenek. Miért lenne zavaró az, ha egyedül lennénk? Mit venne el az az életünkből?
Gondolom Istenben hisznek, ezért vallják magukat katolikusnak. És ha már hisznek, nem fogják azt mondani, hogy ők ateisták, még akkor sem ha ne járnak templomba, és nem imádkoznak.
A vallásra azért van szükségük az embereknek, hogy legyen valami, ami "megmenti" őket, erőt adhat. Sok hívőnek tényleg erőt ad a hite. És ha tényleg, igazán nagy baj van, szinte mindenki kimondj hogy "istenem segíts", meg "jaj istenem". És ki tudja ezek közül ki gondolja komolyan.
Milyen lenne vallás nélkül? Nehéz kérdés, mert szinte mindenhol ott van a vallás, az egyház. Teljesen sosem tűnne el, az emberek mindig hinni szeretnének valamiben.
Egyetértek veled abban, hogy a többség látens ateista, csak kisbaba korában megkeresztelték, ezért papíron keresztény.
Akivel mégsem ez a helyzet, hanem valóban keresztény, annak a mindennapi életének része az Úr. A kereszténység egy életforma. Tudom, hogy az Úr él. Nem szoktam ezen gondolkodni, mert tény. Ahogy azon sem szoktam gondolkodni, hogy a Nap létezik, mert annyira evidens. A Nap létezik, és a hatását minden nap érezteti az életünkben. Így van ez az Úrral is. A mi családunkban természetes az, hogy betartjuk a parancsolatokat, egészségesen élünk, nem káromkodunk, nem pletykálunk, nem nézünk erkölcstelen műsorokat a tévében... stb. Ez egy életforma, amely békét, boldogságot és harmóniát hoz.
Ha téged hidegen hagy, csak annyit jelent, a mindennapi életedben jól elvagy nélküle. És itt foghatod meg a szükségét. Az élet, a környezeti hatások, az emberi cselekvés rendkívül összetett valami. Ebben eligazodni nagyon nem könnyű, de nem egyformán nehéz mindig. Amikor magunk is elboldogulunk a soron következő feladatokkal, tesszük a dolgunkat, nem gondolunk a vallással, nincs rá szükségünk. Ahogy melegben sem a kabátra, hidegben viszont igen.
Minél több olyan helyzet adódik, amivel nehezen, vagy sehogy se tud megbirkózni valaki, annál többször bizonytalanodik el, kezd félni. Az emberi tudat azonban - az élet tudata miatt - a legkevésbé a bizonytalanságot viseli el. Ha viszont van valami, bármilyen távoli, amire támaszkodhat "lélekben", az ad egy megnyugvást. Az ilyen tapasztalatok sokasága hozza létre a felsőbb lény igényét, aztán - már tudatosan - kialakulnak vallások, rituálék, szabályok is. Ez már messzire vezet, lényeg a félelem, és ha valaki vigyáz ránk, nem kell félnünk.
A vallás nem tévesztendő össze a hittel. A hit több. A vallás egy felsőbb lény létezésében, annak szükség szerinti beavatkozásában való hit. De hiszünk más embereknek, hogy jót akarnak nekünk, hiszünk a saját erőnkben, képességünkben, és még sok mindenben. A hit tehát az emberi tudat lényegi része, és ha ez a hit az isten felé irányul, vallásnak nevezzük.
Az emberek képességeikben és tudásukban - nem beszélve neveltetésükről - meglehetősen különbözők, ezért fordulnak elő bigott vallásosok, normális istenhívők, és olyanok, akik sok mindenben igen, de istenben nem, vagy kevésbé hisznek.
3-asnak ment a zöld kéz.
Jézus mindenkit hív, ezért gondolkoznk az emberek ezeken. Csak hát van, ki nem akarja hallani.
Európának max. 10%-a keresztény, és akkor nagyot túloztam. De ha bejelölik valamely felekezet rublikáját, akkor az az egyház pénzt kap az államtól, és ezt általában betegek, nyomorultak megsegítésére fordítják, úgyhogy nincs ezzel semmi baj. Inkább az a baj, hogy nem keresik az Urat.
Nos miért fontos?
Jézusnak, miért volt fontos, persze nem a vallás, hanem az Isten előtt megfelelő élet imádat.
Ő nem vallást alapított hanem az eredeti imádatot kezdte vissza állítani, amit a Farizeusok elhagytak.
Egyedül lennénk?
Ez a kérdés már megdőlt annak ellenére, hogy egy páran még dac korszakukat élik, és ragaszkodnak a semmiből keletkezett az élet filozófiához.
Nem keletkezett semmiből az élet.
az életet, mint minden egyéb mást értelmes Intelígencia hozta létre
Ahogy a Háznak is van tervezője alkotója, ami jóval egyszerűbb, akkor a bonyolultabbnak ne volna?
Egyébként ha így volna akkor sem lenne semmi legalább is magam részéről, de meggyőződésem, hogy van egy forrása az életünknek akinek köszönhetjük ezt a sok értékes életet és mindent.
A teremtés üvöltve kiáltja, hogy Ez egy kedves szerető gondoskodás eredménye!!!!!!!!!!!!!
"Te is azzal foglalkozol. Ha tagadod Istent létét, azzal már véleményt mondasz tóla."
Nem. Pont arról szól a kérdésem, hogy én nem tagadom isten létét, hanem egyszerűen nem foglalkozom a kérdéssel. A tudomány se tagad semmit, mert egyszerűen kívül esik a hit, a bizonyítékok nélküli meggyőződés a szerepén. Ha én most hiszek a Nagy Kék Pillangóban, ami mindenek felett áll, és ezt te tagadod, vagy nem hiszed el, vagy nem hiszel mondjuk Zeuszban, akkor te attól még nem foglalkozol vele.
"A vallásra azért van szükségük az embereknek, hogy legyen valami, ami "megmenti" őket, erőt adhat. Sok hívőnek tényleg erőt ad a hite. És ha tényleg, igazán nagy baj van, szinte mindenki kimondj hogy "istenem segíts", meg "jaj istenem"."
Ezek csak berögzött szólások. Amikor azt mondod, hogy "agyonhajszolja magát", abban már semmi szerepe nincs az "agy" szónak, ahogy az eredetileg volt az "agyonüt" kifejezésben. Amikor az átlag ember "Jézusom!"-ot, "Jaj, istenem!"-et kiált, nem gondol se Jézusra, se istenre, csak nem tud mást mondani, mert ezek a hagyományos indulatszavaink
"És ki tudja ezek közül ki gondolja komolyan."
Tulajdonképpen a vallás is ugyanabból az alapvető emberi félelemből ered, amit a bizonyos ateista a bizonyos zuhanó repülőn érez, így, ha úgy vesszük, mindenki ugyanannyira gondolja komolyan. Csak a vallásos egy már "bejáratott", létező hitvilághoz fordul.
"Milyen lenne vallás nélkül? Nehéz kérdés, mert szinte mindenhol ott van a vallás, az egyház."
Melyik egyház? A vallás meg a katolikus egyház (gondolom arra gondolsz, és nem a szcientológiára pl.) nem ugyanaz. És csak annyira van jelen, amennyire az emberek fejében. Babonái, szellemei, rituáléi minden törzsnek vannak a mai napig, a "nagy" vallások is így indultak. Viszont a modern nyugati világban már nem nagyon van jelen a vallás. Ahogy egyre többet értünk meg a világból, betömődnek azok a hézagok, amiket a vallás tudott korábban csak áthidalni.
"Teljesen sosem tűnne el, az emberek mindig hinni szeretnének valamiben."
Szerintem ez nem igaz. Ha választ kapnánk a "végső kérdésekre" (honnan jöttünk? kik vagyunk? mi van a halál után? hogyan keletkezett az univerzum? stb.), ha tudnánk mindazt, amit jelenleg csak a vallás magyaráz, akkor egy idő után már senkit nem érdekelne a vallás. Kedvenc példám erre, hogy mivel ma már ismerjük a villám és a napfény magyarázatát, senki nem hisz már Zeuszban és Hélioszban. És vajon azok az istenek eltűntek, amiért már nincsenek hívőik? Vagy sose voltak? Ha így van, akkor nem ugyanannyira igaziak vagy hamisak csak, mint a "mai istenek"?
"A mi családunkban természetes az, hogy betartjuk a parancsolatokat, egészségesen élünk, nem káromkodunk, nem pletykálunk, nem nézünk erkölcstelen műsorokat a tévében... stb. Ez egy életforma, amely békét, boldogságot és harmóniát hoz."
Nem igazán szeretem a kereszténységet, de azt nagyon jónak tartom benne, hogy erkölcsi támpontokat ad az embereknek. Igaz, hogy ezt vallás nélkül is meg lehetne oldani, de a lényeg az, hogy valahogyan bele legyen nevelve a társadalomba.
"Ha téged hidegen hagy, csak annyit jelent, a mindennapi életedben jól elvagy nélküle. És itt foghatod meg a szükségét. Az élet, a környezeti hatások, az emberi cselekvés rendkívül összetett valami. Ebben eligazodni nagyon nem könnyű, de nem egyformán nehéz mindig. Amikor magunk is elboldogulunk a soron következő feladatokkal, tesszük a dolgunkat, nem gondolunk a vallással, nincs rá szükségünk. Ahogy melegben sem a kabátra, hidegben viszont igen.
Minél több olyan helyzet adódik, amivel nehezen, vagy sehogy se tud megbirkózni valaki, annál többször bizonytalanodik el, kezd félni. Az emberi tudat azonban - az élet tudata miatt - a legkevésbé a bizonytalanságot viseli el. Ha viszont van valami, bármilyen távoli, amire támaszkodhat "lélekben", az ad egy megnyugvást. Az ilyen tapasztalatok sokasága hozza létre a felsőbb lény igényét, aztán - már tudatosan - kialakulnak vallások, rituálék, szabályok is. Ez már messzire vezet, lényeg a félelem, és ha valaki vigyáz ránk, nem kell félnünk. "
Ez nagyon szép logikai levezetése annak, hogy a vallás miért az emberi psziché egy mellékterméke. Pontosan ezért nem tudok hinni semmilyen vallásban, mert tudom, hogy a létrejöttük az emberi tudat hiányosságaiból és bizonyos tudás hiányából adódó törvényszerűség.
"Jézus mindenkit hív, ezért gondolkoznk az emberek ezeken."
Miért hív? Neki mi szüksége van énrám? És ha valóban hív, miért kéne gondolkozni valamin? Én ha hívok valakit, akkor nem láthatatlanságba burkolózva bízom a véletlenben, hogy szél képében odafújja az arcába a telefonkönyv azon oldalát, ahol ott van a számom, hanem odamegyek hozzá és hívom.
"Csak hát van, ki nem akarja hallani."
Nem akarok amúgy vallási vitába belemenni, de nagyon bosszantanak az ilyen hozzászólások. Miért gondolod, hogy csak neked lehet igazad és csak úgy lehet, ahogy mondod? Miért gondolod, hogy a te hited a valódi egy muzulmánéval, egy hindivel egy sintóval vagy egy néhai ógöröggel szemben? Ők ugyanilyen erősen hisznek/hittek! Egyébként egy, a Szaharában született beduin csecsemőnek vagy egy afrikai maszájnak pl. hogyan kellene meghallania és rájönnie, hogy ő a távoli Európa kereszténység nevű vallásához akar tartozni, és egy idegen földön élő, 2000 évvel ezelőtt élt, számára sosem ismert próféta szavát kellene követnie?
Jobban gondolkozz el azon, amit írtam. Bocsánat, nem mindig válaszolok jól, mert feltételezem, hogy a kérdező már ismer bizonyos tanokat. Ez abból adódik, hogy legtöbbször keresztényekkel, de más felekezetbe tartozókkal vitázom.
A kereszténység szerint az áteredő bűn a ma élő összes emberre hatást gyakorol. Mit jelent ez? Azt, hogy születésünkkor nem ismerjük Istent, sem a tanításait. Ezt Jézus betegséghez hasonlítja. Ha megismerjük Istent, és vele kapcsolatban leszünk, gyógyulni kezdünk a bűnből. Ez lelki gyógyulás, tehát nekünk is tenni kell érte, de Isten segít, ha kérjük. Szerintünk ő mindenkit ki akar emelni ebből a betegségből, a bűn állapotából, hogy ne cselekedjünk bűnt, és a parancsolatokat betartsuk. Ezen gyógítását hasonlította kopogáshoz, de be kell engedjük, hogy gyógyítani tudjon, és később sem rughatjuk ki azzal, hogy vétkezünk.
Miért gondolom, hogy nekem van igazam?
Erre jutottam. Ezt tartom logikusnak. Ezt igazolják csodák (már eleve a Biblia létezése az, ha az egész sztorit ismered). Ezt tapasztalom mindig, mikor imádkozom. Ezt látom igazlódni minden percben. Ja, és rajtam kívül százmilliók jutottak ugyanerre, és ez nekem jelent valamit. A katolicizmus a világ legnagyobb felekezete.
Miért nincs másnak igaza?
Mert ugyan mindenki tapasztal, és mindenkihez szól Isten, de mindenkit kísért a sátán is. E 3 eredője határoz meg mindent.
"Ezek csak berögzött szólások. Amikor azt mondod, hogy "agyonhajszolja magát", abban már semmi szerepe nincs az "agy" szónak, ahogy az eredetileg volt az "agyonüt" kifejezésben. Amikor az átlag ember "Jézusom!"-ot, "Jaj, istenem!"-et kiált, nem gondol se Jézusra, se istenre, csak nem tud mást mondani, mert ezek a hagyományos indulatszavaink"
Ez igaz, hagyományos indulatszavak. De itt nem arra gondoltam, hogy jaj istenem esik az eső, hanem pl betegségnél. Súlyos betegségnél a "jaj istenem gyógyuljon meg" vagy ha eltűnt "add hogy hazajöjjön". Mindezt persze aggodalomból, de mélyen azt szeretné az ember, ha valami hazahozná. Mondjuk az Isten segítsen és hozza haza, gyógyítsa meg. Ilyen helyzetekbe nehéz beleképzelni magunkat, most csak egy példa volt.
"Melyik egyház? A vallás meg a katolikus egyház (gondolom arra gondolsz, és nem a szcientológiára pl.) nem ugyanaz. És csak annyira van jelen, amennyire az emberek fejében. Babonái, szellemei, rituáléi minden törzsnek vannak a mai napig, a "nagy" vallások is így indultak. Viszont a modern nyugati világban már nem nagyon van jelen a vallás. Ahogy egyre többet értünk meg a világból, betömődnek azok a hézagok, amiket a vallás tudott korábban csak áthidalni."
Főleg a keresztényekre gondoltam. Ezt a vallást eléggé belenevelték az emberekbe, megkeresztelték, hittanra járatták stb És eléggé jelen van az emberek fejében. Aki csak egy kevés hittanórát is végigült, annak megmaradt az is, még ha nem is hisz benne teljesen.
"Szerintem ez nem igaz. Ha választ kapnánk a "végső kérdésekre" (honnan jöttünk? kik vagyunk? mi van a halál után? hogyan keletkezett az univerzum? stb.), ha tudnánk mindazt, amit jelenleg csak a vallás magyaráz, akkor egy idő után már senkit nem érdekelne a vallás. Kedvenc példám erre, hogy mivel ma már ismerjük a villám és a napfény magyarázatát, senki nem hisz már Zeuszban és Hélioszban. És vajon azok az istenek eltűntek, amiért már nincsenek hívőik? Vagy sose voltak? Ha így van, akkor nem ugyanannyira igaziak vagy hamisak csak, mint a "mai istenek"?"
De igaz. A végső kérdéseket pont a vallásban keresik/találják meg az emberek. És ott megtalálták, nem fogják máshol keresni. Főleg aki mélyen vallásos. Abban igazad van, hogy nyugaton ez kezd eltűnni, de vannak, akiknek a végső valóság a mennyországot jelenti. Vagy keleten a buddhizmus...a végső valóság, az ősvalóság maga az ember, benne van az emberben. Ott nem fog eltűnni.
Érdekes kérdést tettél fel, sokat lehetne róla vitatkozni. Szerintem a vallást (mondjuk csak a katolikus vallás) sosem fog eltűnni, ott a katolikus egyház, annak még ma is hatalma van, a középkorban tiszta agymosás volt, nagyanyáink is milyen vallásosak. Abban igazad van, hogy a fejlődéssel eltűnik. De látod mindenki tudja a világ keletkezésének hivatalos verzióját és az evolúciót, mégis sokan hisznek a teremtéstörténetben is. Pl ismerek olyan papot, aki fizikát tanít, vasárnap meg misézik. Tudja hogy keletkezett a világ, és hiszi, hogy megteremtették.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!