Kedves tanúk! Ezt miért így értelmezitek?

Nos kedves Kérdező, nem veszem kötekedésnek, szívesen válaszolok.

Jézus nem mondta, hogy a követői vonuljanak zárdába

Sehol a bibliában nem olvastam olyat, hogy egy kereszténynek nem lehet saját háza, vagy anyagi javai.

Mert bizony akkor sok akkori követője is fogadkozhatna most.

Vegyük pl. Márkot akinek nagy háza volt és anyagilag olyan jól álltak, hogy még szolgát is tartottak.

(2Tesszalonika 3:10-12) 10 Hiszen akkor is, amikor nálatok voltunk, ezt az utasítást adtuk nektek többször is: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” 11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül járnak köztetek, és egyáltalán nem dolgoznak, hanem olyasmibe ártják magukat, ami nem tartozik rájuk. 12 Az ilyeneknek azt az utasítást és buzdítást adjuk az Úr Jézus Krisztusban, hogy csendességben dolgozva a maguk kenyerét egyék.

Egy kereszténynek dolgoznia kell, soha nem mondta Jézus, hogy ne dolgozzon.

Pál is dolgozott sőt Akvilla, és a felesége Priscilla is, és volt házuk...

S mint ahogy ezek a személyek adakoztak, ugyan úgy a Tanuk is segítenek egymáson és másokon is, nem csak ruházatban.

Ha eladnánk mindenünket akkor mi lenne

Mi ugyan úgy családot nevelünk dolgozunk mint számlát fizetünk.

Képzeld el hogy egy család mindenét eladná. Akkor hova menjenek? mit adjanak enni a gyermekeiknek? hova fektetnék le őket?

Mindezek mellett azt, hogy adja el mindenét, egy Gazdag ifjúnak mondta.

Nem adta parancsba hogy ez mindenkire vonatkozik.

Mert hát ugye akkor ellent mondana a biblia többi leírásával, mint amint fent is írtam a munkával kapcsolatban.

De itt van pl, ez a vers:

(1Timóteusz 5:7, 8) . . .. 8 Bizonyos, hogy ha valaki nem gondoskodik az övéiről, és kiváltképp a háznépének tagjairól, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

Itt háznépről beszél, vagy is ez azt sejteti, hogy a családtagjai akivel együtt lakik a lakásukban amiért megdolgoztak.

az adakozásban pedig ugyan úgy részt veszünk mint bár ki más aki adakozik, még nagy méretekben is Csak nem verjük nagy dobra, és nem mutogatjuk, hogy mi milyen nagy lelkűek vagyunk. Ezt elég ha a teremtő Atyánk tudja.

Csak egy személyes példa:

Amik ruháim vannak és még cipőim, mind a testvérektől kaptam.. érdemlegesen 15 éve nem kellett nagyon ilyeneket vásárolnom

A számító gépemet is amin most is írok, egy kedves testvértől kaptam, hogy tudjak dolgozni, kutatni...

S sorolhatnám...

S nem Én vagyok az egyedüli aki ezt elmondhatja...

Remélem elfogadható választ adtam, bár jól lehet az előbb olvastam valaki azt írta, hogy úgy is kimagyarázzák a Tanúk.

Nem hiszem hogy magyarázkodni kellene. Nincs miért.

Ez egy példázat volt Jézustól, ami rávilágított arra, milyen nagy nehézségekbe ütközik a nagy vagyon, ha jobban ragaszkodunk hozzá, mint Isten szolgálatához.

Jézus „szeretetet érezve iránta” így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!” (Márk 10:17–21).

A fiatal elöljáró hirtelen súlyos döntéssel nézett szembe. Mit tegyen? Mondjon le önként az anyagi javairól, és legyen Jézus követője, vagy ragaszkodjon ahhoz, amije van? Földi vagy égi kincsek megszerzésére törekedjen? Biztosan nehéz volt döntenie. Egyértelmű volt, hogy érdeklik őt a szellemi értékek, hiszen megtartotta a Törvényt, és tudakozódott aziránt, hogy mit tehetne még, hogy elnyerje Isten kegyét. Nos, hogyan döntött? „Bánatosan elment, mert nagy vagyona volt” (Márk 10:22).

A fiatal elöljáró nem hozott bölcs döntést. Ha Jézus hű követőjévé vált volna, akkor megkaphatta volna azt, ami után kutatott – az örök életet. Nem tudjuk, hogy ezután mi történt ezzel az ifjúval. Azt azonban tudjuk, hogy mintegy négy évtizeddel később a római seregek elpusztították Jeruzsálemet, valamint Júdea nagy részét. Sok zsidó mind a vagyonát, mind az életét elvesztette.

De figyeld csak meg: Jézus nem kérte az összes követőjét arra, hogy váljon meg minden vagyonától. És noha elmondta, mennyire nehéz egy gazdagnak bemennie Isten Királyságába, hozzáfűzte: „Istennél minden lehetséges” (Márk 10:23, 27). Tény, hogy néhány vagyonos ember Krisztus követőjévé vált. Jóllehet, ők a keresztény gyülekezetben konkrét tanácsot kaptak a gazdagsággal kapcsolatban, de nem kérték őket arra, hogy adják minden vagyonukat a szegényeknek (1Timóteusz 6:17).

Vajon Jézus arra gondolt, hogy egy fillérje sem lehet annak, aki Istent akarja szolgálni? Egyáltalán nem. Krisztus valami sokkal fontosabbat tárt fel.

Jézus, hogy rávilágítson a férfi hiányosságára, egy csodálatos lehetőséget kínált neki: „jöjj, légy a követőm!” Képzeld csak el! A legfelségesebb Isten Fia személyesen hívta meg ezt a férfit, hogy legyen a követője. Jézus egy minden képzeletet felülmúló jutalmat is ígért: „kincsed lesz az égben”. Vajon a gazdag, ifjú elöljáró élt a lehetőséggel, elfogadta ezt a nagyszerű meghívást? A beszámolóban azt olvassuk róla, hogy „elszomorodott ezen a beszéden, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt” (Márk 10:21, 22). Jézus meglepő szavai felszínre hozták a férfi szívbéli hiányosságát. Túlságosan kötődött a vagyonához, és bizonyára az azzal járó hatalomhoz és tekintélyhez is. Sajnos sokkal jobban szerette ezeket a dolgokat, mint Krisztust. Az „egyvalami”, ami hiányzott nála, az a Jézus és a Jehova iránti teljes szívű, önfeláldozó szeretet volt. Mivel az ifjú híján volt az ilyen szeretetnek, visszautasította ezt a páratlan meghívást.

Kedves kérdező, ugye ez nem csak kimagyarázás, hanem bibliai tanítás?

Szia

Az 1 válasz szerintem nagyon korrekt volt!

Itt egyeseknek kezd szokásává válni, hogy úgy tesz fel kérdéseket, hogy az egyik felekezetet célozzák be.

Volt pl. a KATOLIKUSOK miért .. a homoszexuálisokat?, vagy Miért nem hisznek a BAPTISTÁK a purgatóriumban?

Vagy a mostani.

Meg kellene érteni, hogy a keresztény felekezetek sok dologban egyetértenek és együttesen cselekszenek.

A kérdésre: miként más keresztény felekezethez hasonlóan JT sem fogadtak szegénységet.

Ez persze nem magyarázza Jézus szavai és a jelenlegi helyzet közötti különbséget.

De te nem is ezt kérdezted.