ért valaki a vallásos versekhez? Nem értem ezt a verset de tetszik!

kinek a nevében ír a költő, kit szólít meg. Van e itt valami logika és értelem a nyelvtani személyek variálásában vagy teljes logikátlanul, a hatásnak alárendelve használja a költő a z én a te megszólításokat?

itt ez a szép, de kissé túl talányos vers:

páter Békés Gellért : Karácsony kegyelme

A vers előszavaként Izajás könyvének sorai:

„mint akit anyja becéz, úgy vígasztallak meg én...”

Elmúlik benned minden, ami régi.

Ma az enyém vagy. Eljövendő égi

fény szálja meg ma tikkadt lelkedet:

mindig szerettelek.

Előtted jártam mint szemed világa,

Követtelek, mint tested fürge árnya,

vetettél dalt, arattál könnyeket:

mindig kerestelek.

És titkod érett irgalmam méhében,

Míg meg nem születtem a szentséges éjen.

Karomba veszlek mint kisdedet:

Végre megleltelek.