Szűz Mária nem is szűz? :o

Katolikusoknak lehet nagy meglepetés a fenti igeszakasz, de nálunk a ref. egyházban soha nem tanították, hogy Mária szűz maradt volna Jézus megszületése után. Ui. nálunk nagyon támogatják a napi bibliaolvasást, és több helyen találkozunk a fentihez hasonló részekkel (pl. József nem ismerte Máriát (nem szexelt vele)addig, míg meg nem szülte a fiát, Jézust).

Isten nem akart természetellenes házasságot adni Józsefnek és Máriának. Egyszerűen szüksége volt egy engedelmes asszonyra, aki megszüli azt, akit ő a Földre akart küldeni, emberi testben. Jézus nem született bele az Istentől való elszakítottság állapotába, mint minden természetes úton fogant ember. Ezért volt szükség arra, hogy Isten egy kész zigótát teremtsen Mária méhébe. Aki elhiszi azt, hogy Isten képes teremteni, annak nem probléma az, hogy Mária szűzen fogant.

A mindenkor szűz Mária dogmája nem a Biblián alapul. Későbbi emberi kitaláció, ugyanúgy, mint Mária mennybemenetele, amit ha jól tudom 1854-ben nyilatkoztatott ki az egyház.

"Ui. nálunk nagyon támogatják a napi bibliaolvasást, és több helyen találkozunk a fentihez hasonló részekkel (pl. József nem ismerte Máriát (nem szexelt vele)addig, míg meg nem szülte a fiát, Jézust)."

A probléma az eósz (míg) szóval van. Magyarul a míg szó egy cselekvés valamely határidőhöz kötéseként érthető, tehát, amikor a határidő elérkezik, akkor a cselekvés megszűnik, vagy megváltozik. Azonban ez nem így van a görög eósz szónál. Az eósz jelentheti a magyarul míg-ként visszaadott értelmet is, de nem kizárólagosan, sőt nem is ez a jellemző rá. A míg szó, még tagadás esetén is, mind a szemita, mind a görög nyelvben csak egy határt jelöl, amelyen belül a fő cselekményt tárgyalja anélkül azonban, hogy azt is mondaná ezzel, hogy azt követően valami megváltozik (vö. K. Beyer: Semitische Syntax im NT), azaz az eósz mindig csak a múltra utal, anélkül, hogy a jövőt számításba venné.

Egy-két példa:

Ter 8,7

s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg (eósz) a víz fel nem száradt a földről.

Természetesen a holló a víz felszáradása után is röpdösött.

Ter 28,15

Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg (eósz) véghez nem viszem, amit megígértem neked.”

Itt is természetesen Isten Izrael népével maradt a föld elfoglalása után is.

MTörv 34,6

(Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig (eósz tész émerasz tautész).

A sírt senki sem ismerte meg később se.

2Sám 6,23

Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig (eósz tész émerasz tou apothanein autén) nem lett gyermeke.

Michalnak halála után gyermeke lett volna?

"Aki elhiszi azt, hogy Isten képes teremteni, annak nem probléma az, hogy Mária szűzen fogant."

Aki elhiszi azt, hogy Isten mindenható, annak nem probléma az a hagyomány (apostoloktól hallott és megtartott tanítás), hogy Mária Jézus születése után is szűz maradt.

21:30-nak

Csúnya dolog ám kiforgatni mások szavait. :) Ma már lehet mesterséges megtermékenyítéssel szűzként szülni, DE ugyanúgy lehetséges természetes módon is. :) Nem kell feltétlen közösülni, elég egy megfelelő közeg is akár (víz) - bár sokkal kisebb az esélye a teherbe esésnek. Mondtam én egy szóval is, hogy igaz vagy nem igaz Mária története? Ettől elvonatkoztatva írtam, mivel az első azt írta, hogy tudományosan is hülyeség a szűz fogantatás. :) Hát nem az.

[link]

[link]

Jézus testvérei, az Úr testvérei, rokonai: a mai szóhasználat szerint Jézus unokatestvérei. - Az ÚSz 7 különböző összefüggésben említi Jézus testvéreit (Mk 3,31-35; Mk 6,3; Jn 2,12; 7,3; ApCsel 1,14; Gal 1,19; 1Kor 9,5). Egyes atyák (Alexandriai Kelemen, Órigenész, Efrém stb.) és a K-i egyh-ban ma is sokfelé úgy magyarázzák, hogy Jézus testvérei alatt József első házasságából való gyermekeit kell értenünk. E nézet a tört-ileg értéktelen →Jakab ősevangéliumból merít, s nincs összhangban Mt 1-2-vel és Lk 1-2-vel. A nem kat. egzegéták majdnem kivétel nélkül József és Mária gyermekeire gondolnak, akik Jézus után születtek. Az ÚSz-ből és Hegeszipposz írásaiból kitűnik, hogy unokatestvérekről, rokonokról van szó. Nem gondolhatunk fiatalabb testvérekre; Mária részvétele a húsvéti zarándoklaton a 12 éves Jézussal nem lenne magyarázható, ha még kisebb gyermekeit kellett volna gondozni. Azután az az erőszakos föllépés Jézussal szemben, amit Mk 3,31-35 és Jn 7,2-5 említ, K-en fiatalabb testvérek részéről elképzelhetetlen. Ha pedig idősebbek voltak, nem lehettek Mária gyermekei. Az evang. sehol sem említi József és Mária gyermekét, csak az emberek emlegetik úgy, mint József fiát (Jn 6,42), ill. Mária fiát (Mk 6,3). Jézus a kereszten János ap-ra bízza anyját, s ez érthetetlen volna, ha lettek volna gyermekei. A szemita nyelv hatására a gör. adelphoszt is használják tágabb értelemben a törzs tagjainak megjelölésére, s erre profán emlékeink is vannak. Mt 1,25-ből (József addig nem ismerte meg feleségét, amíg világra nem hozta fiát) nem lehet bizonyítani, hogy utána házaséletet éltek volna. A kifejezés csak a szűzi fogantatásra vonatkozik, nem pedig a jövőre, mint a hasonló helyek. Máté Iz 7,14-re hivatkozva a szűzi fogantatást bizonyítja, s másról nem is akar beszélni. A Lk 2,7: említett „elsőszülött” sem bizonyít semmit, mert az elsőszülöttre törv-es előírások vonatkoztak, függetlenül attól, hogy utána voltak-e még testvérei. Továbbá az a Jakab és József, akiket Mk 6,3 első helyen említ, egy másik Mária fiai. Mk 15,40 ugyanis azt írja, hogy a kereszt alatt, a többi asszony között ott volt Mária, az ifjabb Jakab és József anyja. Máté (27,61; 28,1) ugyanezt az asszonyt a „másik Mária” névvel illeti. Ha tehát Jakab és József nem Mária fiai, akkor az utána következők még kevésbé. A másik kettőről, Simonról és Júdásról Hegeszipposz állítja a 2. sz. közepén, hogy egy Kleofás nevű ember fiai voltak, aki maga Józsefnek, Mária férjének testvére volt. Ha tehát a Márknál felsorolt Jakab és József, Simon és Júdás rokoni fokozatát nem is lehet pontosan megállapítani, annyi bizonyos, hogy nem voltak József és Mária fiai. A törzsi szervezet ffi tagjait a szemita nyelvekben gyakran nevezik testvéreknek. Úgy látszik, József korán meghalt, hiszen a 12 éves Jézus tört-e után nem hallunk róla. Akkor pedig Mária és Jézus megélhetés céljából a közvetlen rokonsághoz kapcsolódott, s így a „testvérek” kifejezés még jobban rajtuk maradhatott. Az ap. Egyh. is átvette ezt a nyelvezetet.

"Mária szüzességének tana nincs benne a Szentírásban."

De mennyire benne van! Nem szólva arról, hogy már Izaiás megjövendölte (7, 14) a Messiás természetfölötti és rendkívüli születésmódját, amikor így írt: "Az Úr maga ad majd nektek jelt: íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül s neve Emmánuel lesz", Szent Lukács maga evangéliuma elején így beszél: "Elküldé az Isten Gábriel angyalt... egy szűzhöz... a szűz neve Mária vala" (1, 26 k.). Az angyal értesíti Máriát, hogy őt szemelte ki Isten a Messiás anyjául, mire Mária a roppant kitüntetés ellenére ijedten kérdezi: "Miképpen lesz ez, mikor férfit nem ismerek?" Mire az angyal megnyugtatja, hogy nem is férfi közbejöttével, hanem a Magasságbelinek ereje által megárnyékoztatva fogja fiát a világra hozni. Mária csak ekkor mondja ki a "legyen" szót.

"Szűz és anya: ellentmondó fogalmak."

Tévedés. Az anyaság annyit jelent, hogy egy nő gyermeket hoz a világra; a szüzesség pedig: hogy férfivel nincs dolga. A természet rendjében ez a kettő sohasem lép fel együttesen, de Isten nem lenne Isten, ha a természet erőit a maga mindenhatóságával adott esetekben nem pótolhatná.

"Jézusnak az evangélium szerint testvérei is voltak, tehát Máriát mégsem lehet szűznek nevezni."

A "testvér" a keleti nyelvekben s a Szentírásban nagyon gyakran unokatestvért, vagy általában rokont is jelent. Máté ugyan (13, 55) Jakabot és Józsefet, Simont és Júdást mint "Jézus atyjafiait" említi, és "Jézus nővéreiről" is beszél (13, 55 k), de ugyanő alább más Máriát említ a kereszt alatt, mint "Jakab és József anyját" (27, 56), aki Szent János evangélista szerint nem Szűz Mária volt, hanem Kleofás (görögösen Alfeus) felesége és Szűz Mária rokona. Az említettek tehát Jézus rokonai voltak, de semmiképp sem Jézus igazi testvérei; maga a biblia tanúsítja ezt. Egyébként, ha Jézusnak igazi testvérei lettek volna, érthetetlen lenne, hogy a kereszten haldokló Jézus nem valamelyik testvérének, hanem az idegen Jánosnak oltalmába ajánlotta volna édesanyját.

08-31 13:19

[link]

Az Isten törvénye nem azt mondja, hogy faragott képet ne csináljunk, hanem: faragott képet ne csináljunk abból a célból, hogy azt imádjuk. Jellemző példája ez a Szentírás önkényes és megcsonkított értelmezésének, ami különben állandó jelenség a katolikusellenes hitvitákban. Hajánál fogva kirántanak valahonnan egy szentírási idézetet, kiemelik az összefüggésből, elhallgatják a helyes értelmezéshez szükséges körülményeket, vagy a tételükkel ellentétben álló egyéb, világosabb szentírási helyeket - s ezzel kész az érvelésük. Így csakugyan mindent be lehet "bizonyítani" a Szentírásból.

A különbség bálványozás és keresztény képtisztelet között ott van, hogy a bálványimádó imádja az istenszobrot vagy a fétist, vagyis: istennek tartja s isteni erőkkel ruházza fel; a keresztény katolikus ember viszont a szentképeket, szobrokat s a feszületet semmiképp sem imádja, nem tekinti isteni lényeknek, hanem csak mint Istenre s az Ő szentjeire emlékeztető jelet, becsben tartja azokat. Ha letérdelünk a feszület előtt, nem a fa vagy a kő az, amit tisztelünk, hanem az, akit az a feszület ábrázol: Jézus Krisztus. Ezt nálunk minden gyermek tudja s tudják a protestánsok is, de azért ügyes, túlbuzgó embereik váltig felmelegítik ezt a rosszhiszemű mesebeszédet.

Egyébként keresztet, szobrot, szentképet a lutheránusok templomaiban is találunk: hogyan van akkor, hogy ez ellen a kálvinisták sohasem dörögnek, csak a katolikusoknál botránkoznak meg rajta szörnyen? Világos jele tehát ez annak, hogy itt nem a józan ész vagy a vallásos buzgóság beszél, hanem a szenvedély és gyűlölködés.

Vajon, ha valaki szobájában a meghalt édesanyja képét, hivatalában az államfő képét tisztelete jeléül kifüggeszti, ezzel bálványimádást követ el?

A 2. parancsolat eltitkolása?

A protestánsok másik vádja sokszor az, hogy a Katolikus Egyház „eltitkolja” a 2. parancsolatot. Azért, mivel a katolikus katekizmusokban az első parancsolatként a következő szerepel: „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!” (Kiv 20:3), s a 2. pedig: „Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába!” (Kiv 20:7). Ebből arra következtetnek, hogy a katolikusok eltörölték a bálványimádást tiltó parancsot, hogy ezzel igazolhassák szobraik használatát. De ez nem igaz. A katolikusok csak másképpen csoportosítják a parancsolatokat, mint a protestánsok.

A Kivonulás 20:2-17-ben, amely a Tízparancsolatot tartalmazza, valójában 14 parancs van. Ezért néhány parancsolatot összevontak, hogy a tízes szám kijöjjön. A parancsolatok összevonása többféleképpen lehetséges. Mivel az Ószövetség idejében a többistenhit és a bálványimádás mindig összekapcsolódott - mivel a bálványimádás a többistenhit külső kifejezési formája volt -, a Tízparancsolat történelmi zsidó felsorolása mindig összevonta a „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.” (Kiv 20:3) és a „Ne csinálj magadnak faragott képet” (Kiv 20:4) parancsolatokat . A történelmi katolikus csoportosítás ezen a ponton a zsidó csoportosítást követi, éppúgy, mint a történelmi lutheránus besorolás. Luther Márton felismerte, hogy a többistenhitet és a bálványimádást tiltó parancsolatok tulajdonképp egy parancsolat részei.

A zsidók és a keresztények úgy rövidítik le a parancsolatokat, hogy egy könnyen megjegyezhető összefoglalt, 10-pontos formula jöjjön létre. Pl. a zsidók, a katolikusok és a protestánsok egyaránt úgy fogalmazzák az Úr napjának megszenteléséről szóló parancsot, hogy „Az Úr napját szenteld meg!”, míg valójában a szövegben erről négy vers is szól (Kiv 20:8-11).

A többistenhit/bálványimádást tiltó parancsolat a zsidó, katolikus és lutheránus hit szerint így szól: „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!” Ez nem kísérlet a bálványimádást tiltó parancs „eltitkolására”, (a zsidóknál vagy a lutheránusoknál egyáltalán nincsenek szenteket vagy angyalokat ábrázoló szobrok) Ellenkezőleg: ennek a Tízparancsolat könnyebb megtanulása a célja.

A Katolikus Egyház azonban nem ragaszkodik mereven a Tízparancsolat csoportosításához. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „A parancsolatok beosztása és számozása idők folyamán változott. A jelen katekizmus a parancsolatok azon beosztását követi, amelyet Szent Ágoston rögzített és amely a katolikus egyházban hagyományossá vált. Az evangélikusok ugyanezt használják. A keleti atyák kissé eltérő beosztást alakítottak ki, ezt használják az ortodox egyházak és a református közösségek." (KEK 2066).