Ha a kreacionisták fő érve az, hogy ilyen bonyolult rendszer, mint pl. az ember, magától nem jöhetett létre, akkor hogy jöhetett létre egy azt létrehozó, még bonyolultabb rendszer?
Az a helyzet, hogy tudományos szempontból kezdett el meginogni a Darwinista elmélet.
A másik szemszögeddel az lehet a probléma, hogy egy nézőpontból szemléled az eseményt, a saját egyéni racionalitásodon keresztül.
Gondolom azzal sem vagy tisztában, hogy amit a fizikaórán és a kémiaórán tanultál, mint törvényszerűségek is csak adott körülmények között igazak.
Az embert az anyja meg az apja hozta létre mint testet. A testet működtető energiát pedig egy megint más kérdés.
A test egy élettelen dolog onnantól vagy az utántól míg ez az életerő nincs benne.
Energia mindig van, hogy ezt miképpen személyesítjük meg az a mi dolgunk. S ez az energia készteti működésre a dolgokat.
Első igazat beszél, mindenkiben megtalálható az úgynevezett életerő. Tudományosan midikloriánoknak hívják őket, és a sejtekben vannak. Ezektől a midikloriánoktól lesz az embernek manája. Igazából születésnapunkon nem a születést ünnepeljük, hanem a szintlépést, hiszen növekedett az életerő-manánk, és így erősebb mágusok lettünk.
Irónia OFF.
Kérdező! A probléma ott van az ilyen jellegű kérdésekkel,
hogy mivel mi, emberek, 3 dimenzióban, kauzális téridőben élő biológiai energiai feldolgozó és átalakító gépek vagyunk - legalábbis a testünk, és ezt a folyamatot vezérli a tudat - nem tudjuk el sem képzelni azt, ami/aki transztemporatív. Ahogy annak a kérdésnek, hogy
"Mennyi idő telt el az Ősrobbanásig?", nincs értelme, hisz az Ősrobbanás hozta létre az időt - és most mindegy, hogy a folyamat előtt ott volt az Isten, mint kauzátor, vagy nem - ugyanúgy nincs értelme az ilyen jellegű kérdéseknek:
- Biológiailag mennyire bonyolult az Isten?
- Ki volt Isten anyja?
- Hogy jött létre az Isten?
Isten jelen pillanatban is transztemporatív.
3.-nak és 4.-nek igaza van.
János 1,1:
"Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige."
#3: ez olyan "érvelés", hogy "azért van, mert úgy definiálom, hogy van". Ezzel csak egy a gond: ugyanazon érvelés miért lehet egyik esetben igaz, másik esetben hamis?
Amiket itt felhoztok "érvnek", semmi más, mint egy mese védése "axiómákkal". Ez olyan, mint hogy azt mondom: a húsvéti nyuszi igen is létezik, mindig is létezett, és mindig is létezni fog. Valaki meg akarja cáfolni? Semmi baj, azt mondom: nem cáfolhatja meg, mert "axióma".
Egyébiránt érdekes: egy olyan "lény" esetében, melynek létezésére semmi bizonyíték nincs, rögtön előkerülnek az eféle axiomatikus érvelések, de ha a világ kezdetéről, létrejöttétől, végéről van szó, ott már mindenáron muszáj teremteni és irányítani? Miért is? (Tudom, mert másképp bukna a kereszténységnek nevezett tündérmese.)
Érzitek? Annyira torz szemüvegen keresztül szemlélitek a dolgokat, hogy azzal már a saját állításaitokat cáfoljátok.
egyrészt a tudomány vért izzad, hogy felállítson egy olyan elméletet, aminél a semmiből jön létre valami. jelenleg 11 dimenziónál (a másikban 26, megint másikban több, mint 40) tartanak, az anyagot régen elhagyták és még mindig nem jártak sikerrel. most éppen valamiféle örökkön létező energiamezőnél tartanak.
másrészt, ha a katolikus/keresztyén istent cáfolod is, azzal sem érsz semmit. van még elég istenkép. ott van pl. Abzu sumer ősisten, a világot körülölelő édesvízi óceán, amely/aki titkos, mitikus hely, ahova még az istenek sem léphetnek be. szerintem ez egy szép költői kép, az ősrobbanás eseményhorizontján "túli" örökkön létező energiamezőről...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!