Kedves vallásos emberek! Miért van ez?

"Nem baj... csak azt nehezményezem,hogy pl az előtted kommentelő is engem tart műveletlennek mert fel mertem tenni ezt a kérdést,pedig semmivel nem őrültebb,vagy felháborítóbb az én kérdésem,mint az ő válasza:)"

A művelelenség nem a kérdés feltevéséből adódik, hanem abból hogy >>általánosítasz<<. Személyes véleményed szerint a például vallásos emberek azt gondolják, hogy mindenkinek hinnie kell Istenben. Hát én például nem gondolom ezt. Azt viszont igen, hogy vannak művelt ateisták, akik nem általánosítanak, gondolok itt az ateista barátaimra például, akikkel évek óta elég jól megvagyok.

Üdv.

Kedves kérdező!

Pál apostol nem költő ,hanem próféta volt.A különbség ég és föld.Érezned kellene az Írás fontosságát. Bizony szép amit Pál írt (mert Isten bölcsességéből írt )ez az írás él...és Igaz.

(K.Gy)

Pál apostol Jézusról írt..."És ezek közül legfontosabb a Szeretet".

(K.Gy)

"Jártam templomba,voltam vallásos.Jobban mondva hittem! :) Nem vagyok vallásilag műveletlen! A Szeretet himnusza meg lehetne akár egy gyerekmondóka is...kb :)"

Nem vagy vallásilag művelt. Ezt már onnan is lehet látni, hogy arra hivatkozol, hogy jártál templomba. Vegyünk egy példát: Egy katolikus templomban például csak a katolikus népi hitet kapod vissza, ami azért igen messze áll a katolikus teológiától. Valószínűleg nem beszéled az eredeti óhéber, óarámi, ógörög nyelveket, és abban is biztos vagyok, hogy Septuaginta sem mondd neked semmit, nem beszélve az egyetemes Egyháztörténelemről, gondolok itt például az előreformációs mozgalmak kialakulására, hitvallására, stb...Amit tudsz, azt egy minden vasárnap templomban ülő idős ember is el tudja mondani. Ez nem vallási műveltség, hanem általános nép hit. A vallási műveltség azért máshol kezdődik, nem ott, ahol te gondolod.

Azt írtad Kérdező egy helyen idézem--"Jártam templomba,voltam vallásos.Jobban mondva hittem! :) Nem vagyok vallásilag műveletlen! A Szeretet himnusza meg lehetne akár egy gyerekmondóka is...kb :) bocsi Nagyon szép,meg érthető is,de József Attila is írt szépeket,megrázóakat,megrendítőeket...:D Ez is csak egy irodalmi mű:D

Azt jelenti hogy megkereszteltek, áldoztál-- tehát tanultál hittant és amint látom bele is olvastál- S bizony jól mondod, nem vagy vallási téren műveletlen, mert annyit tudsz amennyit egy átlag embernek tudnia szükséges.

Mert aki ennél többet tud az vagy vallás-kutató, vagy sajna, de ez az igazság, már fanatikus vallásos, mert különben nem tudna röptében idézgetni a bibliából.

A szeretetet említetted-- ez is egy elcsépelt fogalom nem pedig őszinte érzelem. Mert ha igaz lenne, akkor a Földön minden ember boldog lenne és nem szűkölködne, nem csapnák be a vallások azt a sok sok embert akik valamilyen fogódzót keresnek nehéz életükre.

Egyébként se lehet mindenkit szeretni, és aki ezt mondja az hazudik, mert ha mindenkit szeretnénk akkor mindenünket szét kéne osztani nem de? Hisz az ember a szeretteivel megosztja az utolsó falatját is, vagy még az utolsót is oda adja, és ő maga korgó gyomorral fekszik!!!

Nem kéne kaput és ajtókat zárni, hisz minden közös, mert annyira szeretjük egymást-- még a szomszédasszonyomat is akivel alig tudok beszélgetni, mert más ő és más vagyok én. Soha nem bántjuk egymást- de nem is kedveljük egymást.

Szóval ennyit az unalomig hajtogatott már elcsépelt, kiüresedett, értelmét vesztett szeretetről. Jobb lenne ha kevesebbet emlegetnék akkor nem vált volna unalmas, és már ismeretlen fogalommá!

S bizony igazad van abban is, hogy inkább azt sok sok régi és korunkban született szép magyar verseket szajkóznánk az antik porral hintett babonaságok helyett, hogy akkor talán nem csak emberség de hazaszeretet is felébredne az emberek lelkében.

Nem pedig olyan rémségek mint a következő eszement gyülekezeti műsor ime;

Hit Gyülekezete, németh sándor, hitgyüli

a YouTube oldalon. -- érdemes belepillantani ha ez jelenti a vallásosságot akkor ettől még maga az ÚRISTEN is "röhögő görcsöt kapott ha lepillantott"

buta hasonlatot írtál 27/ a hold ismeretén már túl haladtunk a Marsnál tartunk....ha nem tudtad volna.

Semmit nem kell elhinned azon kívül hogy élsz, szeretsz alkotsz, szaporodni fogsz és végül elmúlik a Te időd is.

Egy a lényeg a természet törvényit tartsd be, ne pusztíts feleslegesen, tiszteld a Földet ahová születtél és ahová megtér egyszer a lelked. Légy isteni lelkedhez méltó ember... ennyi és nem több kell az élethez... s akkor szembesülsz majd egyszer a LÉTEZŐ és VALÓDI isteni ERŐVEL, és bizony azonosulni fog a lelked VELE!

De az nem olyan mint amit mesélgetnek, nem misztikum, csak Természetes Energiáik.

És amúgy, magadtól te nem kérdezted meg ezeknek a kérdéseknek a fordítottját sosem? Például, hogy miért gondolod azt, hogy ha te nem hiszel Istenben, akkor senkinek sem kellene? :)

1. "Miért gondoljátok azt,hogy,ha ti hisztek Istenben,akkor mindenkinek kellene?"

Ha egy kicsit átgondolod, hogy ezzel tulajdonképpen mit is kérdeztél, akkor lényegében az a válaszom, hogy azért, mert mi is értelmes emberi lények vagyunk. :)

Ugyanis ha Isten (a bibliai) tényleg létezik, akkor az egy nagyon logikus következtetés, hogy mindenkinek jó lenne hinnie benne. Mert ha Isten létezik, akkor lehet örökké élni. Ha lehet örökké élni, akkor logikus, hogy úgy gondoljuk, esetleg mások is szeretnének örökké élni, mivel az emberek racionális lények, aminek az alapja, hogy arra törekszenek, ami jó nekik. De ha Isten létezik, akkor örök életet csak Ő adhat, azoknak, akik hisznek benne, és betöltik az általa szabott feltételeket. Akkor logikus, hogy mindenkinek, aki örökké akar élni (vagyis: racionális döntést szeretne hozni), hinnie kellene benne, mivel másképp nem fog menni az örök élet.

Azaz összefoglalva: ha a mi Istenünk létezik, akkor az egyetlen racionális döntés Őt választani, és minden más vallás választása irracionális, mivel az Isten (azaz az Élet) ellen való lázadást jelenti.

Ez a mi észjárásunk, és a válasz az 1. kérdésedre.

2. "miért gondoljátok azt mindenjellegű bizonyíték nélkül,hogy Isten létezik,és ez mennyivel hitelesebb,mint az hogy nem létezik?"

Azért nem minden jellegű bizonyíték nélkül. Most mondhatnám a szokásosat, hogy bizonyítéknak ott a Biblia, meg a benne található beteljesült próféciák, meg a csodák és jelek stb. stb., de erre - úgy saccolom - már immunis vagy. :)

De hadd mondjam el, hogy Isten "hitelessége", azaz tényleges létezése a keresztények számára nem főleg a Biblián, vagy más (szokványos) "bizonyítékokon" alapul. Hanem hiten. (Mint ahogy ezt a "hitelesség" magyar szó ki is fejezi!) A hit egy belsőleges jellegű bizonyíték, amit mindegyikünk Istentől kapott, nem a saját érdeme egyikünknek sem, és elsősorban nem is tanulás eredménye. Amikor egy embernek ilyen hite van, akkor az neki olyan, mint egyfajta *tudás*, nem pedig, mint egy érzés vagy elképzelt valóság, vagy valami, amit megtanult.

Tehát gyakorlatilag nekünk azért "hitelesebb" az, hogy Isten létezik, mint hogy nem létezik, mert *tudjuk* (belső bizonyítékunk van róla), hogy Isten létezik.

Ezt a belső bizonyítékot nem tudjuk átadni "megtekintésre" másoknak (ha megtehetnénk, akkor nagyon nehezen tudnátok továbbra is kételkedni Isten létezésében :D), a külső bizonyítékokat meg ti (azaz a hozzád hasonló meggyőződésűek) nem fogadjátok el, hanem azt mondjátok rá, hogy az nem bizonyíték, mert *lehetséges* (nem *van*!) rá más magyarázat. Például, ha a gyülekezetben imádkozunk Istenhez egy orvosilag 5 éve meddőnek nyilvánított nőért, hogy legyen gyereke, majd utána látványosan hamar lombik meg egyéb hókuszpókusz nélkül, természetes módon várandós lesz, akkor nekünk az egy csoda, amit Isten cselekedett: bizonyíték, hogy Ő nemcsak létezik, de meg is hallgatja az imádságainkat. Az orvos kiállítja a papírt, hogy nincs rá magyarázat, vajon miért gyógyult meg az illető. (Ugyanez megtörtént számos rákos beteggel, AIDS-esekkel stb. stb.) De ettől még, hogy számunkra értelmes és logikus ok-okozati összefüggés van az ima és a gyógyulás között (amíg nem imádkoztunk: semmi nem segített, amikor imádkoztunk: a probléma megoldódott - ez a legegyszerűbb tanulási folyamat a világon! :D), még jöhetsz te, és mondhatod, hogy az agyhullámainkkal vagy mittudoménhogy szuggeráltuk/energiával besugároztuk/manipuláltuk stb. a hölgy szervezetét, vagy hogy a saját gyógyulásába vetett hite és az ima placebóhatást vagy valamilyen eddig nem ismert agyi működést kifejtve helyrehozta az ivarszerveiben azt a hibát, ami meggátolta, hogy gyermeke legyen, vagy hogy merő véletlenül alakult pont így az időzítés és az események...

Meg tudjuk mi ezt cáfolni? Nem!

És miért nem? Mert olyat állítasz, ami cáfolhatatlan. Vagyis: véleményt, nem tudományos tényt! Mert a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudjuk/tudják megmondani nagyon sok ilyen esetben, hogy miért történnek ezek a "csodálatos" gyógyulások. Az egyetlen "érv" igazából, ami az ellen szól, hogy tényleg Isten tette, az, hogy Isten nem biztos, hogy létezik.

De kérdem én: ha nem tudod megmondani, hogy a hölgy hogyan gyógyulhatott meg, akkor az az állításod, hogy véletlen egybeesés volt, vagy hogy valamilyen placebóhatás/öngyógyítás stb. történt, "mennyivel hitelesebb" (a te szavaiddal), mint az, hogy az az Isten, aki az utolsó részletéig megtervezte és megalkotta az emberi szervezetet, bármilyen hibát képes benne megtalálni és korrigálni, és ezt meg is teszi, amikor csak a hívők egy több ezer éve alkalmazott "technikával" (ima) erre kérik?

Az tökigaz persze, hogy (materialista alapú) tudományos szempontból semennyi csoda még nem jelentene konkrét tárgyi bizonyítékot Isten létezésére, mivel nem tudnánk kizárni annak a lehetőségét, hogy más okkal is magyarázhatóak a jelenségek. De ezen kár is a keresztényeknek fáradozniuk. Ugyanis Isten *nem anyag*, egy csepp anyag sincsen benne. A jelenlegi tudomány - mivel egy materialista paradigmára épül - viszont nem tud elképzelni semmi olyan létezőt, ami nem anyagi. Fontos lenne látni, hogy igazából nem önmagában a tudományossággal ellentétes, vagyis nem tudományosan kizárt, hogy Isten létezzen, hanem a tudomány jelenlegi paradigmájával: a materializmussal ellentétes, és materialista szempontból kizárt. Ez egy tudományfilozófiai kérdés. De egy olyan tudománynak, amely nem csak materiális, hanem spirituális létezőket is képes elfogadni, nem lenne problémája azzal, hogy létezhet Isten, aki minden anyagi/fizikai törvényszerűségen felül áll. Csakhogy ilyen tudományt már elég régóta nem gyakorolnak a mi kultúrkörünkben, ezért elterjedt az a nézet, hogy az egy tudományos tény, hogy csak anyagi létezők vannak, ami nem anyagi, az pedig nincs is. Holott ez nem egy tudományos tény, hanem a modern tudományos világ materialista paradigmájának egy axiómája, amit nem kell bizonyítani, pont úgy, mint a síkgeometriában azt, hogy két ponton át csak egy egyenes húzható.

Érdekes különben ez a geometria, mert pl. az is az axiómái közé tartozik, hogy a pontnak nincs kiterjedése, az egyenesnek meg nincs szélessége. Így a pont és az egyenes majdhogynem "szellemi" dolgok. :) Azt tehát el lehet képzelni, hogy végtelen sok 0 kiterjedésű pontból felépül egy egyenes, amelyiknek meghatározott hossza van, de azt nem, hogy Istennek nincs megfigyelhető kiterjedése, mégis meglehetősen megfigyelhető dolgokat képes megteremteni vagy véghezvinni. :)

Szóval én örülnék neki, ha annyiban tudnánk maradni, hogy a mi meggyőződésünknek nem a valóságalapja más, mint a tiéteknek, hanem csupán az alapja. ;)

3. Ha ezt, hogy én miért gondolom, hogy "az általam gyakorolt vallás az ideális", úgy érted, hogy miért gondolom azt, hogy a kereszténység igazság, a többi vallás meg nem, akkor igazából nem értem, hogy kérdezhetsz ilyet. :) Szerintem erre ugyanaz a válasz, mint az első kérdésedre. Azért, mert ha én hiszek Istenben, akkor az azt jelenti, hogy én hiszek Istenben! Hogy mondjam másképp? Azt jelenti, hogy számomra Ő nem egy vallás, hanem a valóság. Mivel ezt jelenti, ha valaki hisz valamiben: hogy az neki nem képzelgés, hanem valóság. Ha pedig Isten valóság, akkor nagyon sok olyan vallás van a világon, amely téved. Gyakorlatilag az összes. :)

Mivel a hitem legalapvetőbb alapja az, hogy a zsidóság és a kereszténység által követett egyetlen Isten létezik, ezért nyilvánvalóan nem gondolhatom egyszerre azt is, hogy ez így van, meg azt is, hogy a többi vallás is az igazságot hirdeti! A kettő teljesen kizárja egymást. Ha minden vallás egyformán igaz lenne, az csak úgy fordulhatna elő, ha mindnyájan egy másik valóságban élnénk, csak épp képesek lennénk egymásét is érzékelni; vagy pedig, ha mind az összes hazugság lenne.

Tehát ha én abban hiszek, hogy egy Isten van, a Biblia Istene, akkor akárhogy is nézzük, egy olyan vallás, amelyik bármilyen más istent imád, az én szemszögemből nézve gyakorlatilag értéktelen, mert lehetetlen, hogy igaz legyen. Most lehet hurrogni, de ez a leglogikusabb dolog a világon. Ha én elhiszem, hogy egy Isten van, akkor nem tudom máshogy gondolni, mint hogy aki más isteneket imád, az téved. Nem tudom úgy gondolni, hogy neki is igaza van, meg nekem is, mert akkor már nem hiszek: ha én az ő vallását az enyémmel egyenlő értékűnek (értsd ne kulturálisan, hanem: egyenlő igazságtartalmúnak) tartom, akkor az enyémet nulla értékűnek kéne tartsam, hiszen ha mégis vannak más istenek, akkor is hazugság az én Istenem, meg ha a többi isten ugyanúgy nem létezik, mint az enyém (vagyis mindegyiknek kizárólag kulturális értéke van), akkor is hazugság az én Istenem. Tehát aki azt követeli tőlem, hogy fogadjam el más vallását is ugyanannyira igaznak, mint az enyémet, az azt követeli tőlem, hogy tagadjam meg a hitemet, amit egyrészt nem tehetek meg, másrészt pedig akkor mégsem én vagyok az intoleráns, hanem ő.

Mindez nem azt jelenti, hogy "mocskolhatom" a másik vallások követőit, sem nem azt, hogy intoleráns lehetek velük szemben. Mivel ha elvárom, hogy tőlem ne követeljék a hitem megtagadását, akkor nyilván én sem követelhetem másoktól a hitük megváltoztatását. De *kérni* kérhetem! De *hirdetni* hirdethetem! Mondani mondhatom és beszélhetek róla, hogy szerintem én járok a helyes úton! Ugyanúgy, mint ahogy ő is megteheti velem szemben!

És ez az, amiben nagyon sokan óriásit tévednek: hogy a mások által követett vallási meggyőződés tiszteletben tartása, a vallási tolerancia és a vallássszabadság nem azt jelenti, hogy tilos másokkal a vallásomról beszélgetnem, vagy tilos egy saját értékítéletet formálnom más vallásokról! Sokan, úgy tűnik, a kérdező is, a saját vallásos meggyőződés hirdetését másoknak, már a vallásszabadság megsértéseként, vallási intoleranciaként fogják fel. Holott ez akkora marhaság, hogy nem igaz. Ez nemhogy nem a vallásszabadság megsértése, hanem a vallásszabadságon belül egy külön megnevezett alkotmányos alapjog! Ez a régi alkotmányban is így volt, és a jelenlegi alaptörvényben is így van. Úgyhogy kérem szépen, a helyzet valójában az, hogy ha valaki azt akarja elérni, hogy én NE hirdessem a vallásomat, az az intoleráns, és az nem tart tiszteletben engem, sőt a jogaimat sérti! Hát nehogymár a mézesbödön nyalja ki a macit! :D

Természetesen, ez a jog mindenkit ugyanúgy megillet, ezért senkinek nem kötelessége engem vagy másokat hallgatnia, nem kötelessége a nézetemet elfogadni, nem kötelessége szóba állni se velem, sőt vica versa taníthatja is nekem válaszul az ő vallását... de egyet nem tehet: nem hallgattathat el! Nem kérheti, hogy ne úgy gondoljam, ahogy!

Ha én kimegyek az utcára, és azt mondom, hogy Jézus él, térj meg Hozzá, és élj örökké, akkor legyinthetsz és továbbmehetsz, s ahhoz, hogy én toleránsnak tekintselek, mindössze annyit kell tenned, hogy nem vágsz hozzám semmit. De hogy te, illetve személyeskedés nélkül: ez a fajta hozzáállás, amiről beszélek, engem toleránsnak tekintsen, ahhoz el is kellene fogadnom, hogy mások másmilyen vallása ugyanannyira igaz, mint az enyém? Végül is ha én nem korlátozok senkit, akkor nem marhára magánügyem, hogy mit *gondolok* vagy hirdetek egy másik vallásról? Az, hogy én mit gondolok más vallásokról, mennyiben korlátozza őket a vallásuk szabad gyakorlásában? És ha nem korlátozza őket, akkor milyen jogon követeli tőlem bárki, hogy úgy gondoljam és a saját vallásomat is csak úgy hirdessem, mintha a többi vallás ugyanolyan értékű lenne?!

Nem, kérem szépen, ez nem tartozik hozzá sem a vallásszabadság tiszteletben tartásához, sem a vallási toleranciához. Ha én azt mondom, hogy akik pl. Thorban vagy Buddhában hisznek, azok egy hamis, téves kultuszt követnek, akkor semmivel sem teszek többet, mint ha te azt mondod, hogy nincs Isten. Ez a nagy helyzet. És van nekem bajom azzal, hogy te azt mondod, nincs Isten? Maximum nem értek veled egyet, és elmondom, miért nem!

Viszont én úgy tapasztalom, hogy a mindennapi életben itt óriásit sérül az egyenlő mérce. Jézusról, Istenről, a keresztény vallásról bárki bármit elmondhat, és teszem hozzá: jól is van ez így. De az már nincs annyira jól, hogy engem (minimum) intoleránsnak, fanatikusnak, hülyének (vagy nácinak! - volt már rá példa) bélyegeznek, ha ki merem mondani, hogy szerintem nincs semmilyen Visnu, nincs semmilyen Allah stb., hanem csak az én Istenem van. Merthogy akkor én másokra is ki akarom "erőszakkal" terjeszteni az én Istenem fennhatóságát, erkölcsi ítéletét stb. - és ez miért zavarja az embereket? Engem zavar, hogy a muzulmánok szerint hitetlen vagyok? Abszolút nem! Miért? Mert meg vagyok győződve a magam igazáról.

Úgyhogy, ha valaki úgy meg van győződve arról, hogy nincs Isten, akkor mit zavarja, ha mások szerint van, és minden embert meg fog ítélni a cselekedetei szerint? Innentől kezdve teljesen irracionális azon hőzöngeni, hogy a keresztény emberek azok miért olyan hülyék, meg hogy képzelik azt mondani, hogy az ő Istenük majd téged megítél. Elárulom, a muzulmánok is hisznek ebben. Az nem zavar? Akik a reinkarnációban hisznek, azok szerint megvan az esélye, hogy egy nyamvadt hangyaként fogsz újjászületni, akit az első szembejövő nagytermetű élőlény széttapos, vagy megesz egy gyík, az nem zavar?

Ezért gondolom én azt, hogy amit az emberek felhoznak magyarázatként arra, hogy miért irritálja őket annyira a kereszténység, az csak duma, de nem igazi magyarázat. Őszintén nézve a dolgot, nincs rá racionális magyarázat, hogy miért zavarja jobban a kereszténység az ateistákat, mint a többi vallás.

Bocsi Kérdező--

29/nek -- válaszolnék a következő írásodra;

" De ha Isten létezik, akkor örök életet csak Ő adhat, azoknak, akik hisznek benne, és betöltik az általa szabott feltételeket. Akkor logikus, hogy mindenkinek, aki örökké akar élni (vagyis: racionális döntést szeretne hozni), hinnie kellene benne, mivel másképp nem fog menni az örök élet.

Azaz összefoglalva: ha a mi Istenünk létezik, akkor az egyetlen racionális döntés Őt választani, és minden más vallás választása irracionális, mivel az Isten (azaz az Élet) ellen való lázadást jelenti."""

******Nagyon nagy tévedésben vagy! Halhatatlanságot mindenki elérheti az is, aki hisz, az is, aki nem hisz Istenben egy a fontos, hogy az életet tisztelve, becsültessen éljen.

A másik nem az örök életet érhetjük el, hanem csak a halhatatlan lélek állapotát.

S egyszer nagyon sokára sok ezer év múltával, valahol egy élővé vált bolygón, újra teremtjük az életet. Mert a Földünk nem él őrökké mivel már élet-idejének utolsó idejébe lépett kb. 40 ezer esztendő múlva egy kiéget, füstölgő Vénuszhoz lesz hasonló.

Egyetlen? Nem több racionális döntés lehet és kell, hogy az emberiség szaporodását meg le kell lassítani és minden életnek megadni mind azt amit a teremtéssel kapott az emberséges, igazságos életminőséget.

S bizony az űrkutatást kell szorgalmazni, hogy minden jövőben élt utódunk, még időben el legyen szállítva egy élhető bolygóra, ne hogy itt süljön meg egyre jobban felmelegedő platnin".

Ne hogy aztán a felső leggazdagabb réteg elhúzza a csíkot sunyi módon és a nagy tömegű emberiséget itt felejtsék!!