A katolikusok miért szeretik, ha valaki szenved, ha valaki kínozza magát?

Nem a szenvedést szeretik. Csak abból indulnak ki, hogy aki becsületes, jó lelkű ember, azt a világ kitaszítja. Mert gyűlöli a fényt.

Tehát azok a nagy emberek, akik jó dolgokat cselekszenek, csak a gonosz nem alszik és ez b..sza a bögyét.

Ha már a mi Luciferes kérdésünknél is trollkodnak, azt kell mondanom, a katolikusoknak többet megengednek, elnézőbbek velük, közben meg sír a szájuk, hogy őket mennyien bántják.

Ez a magyarországi vallás tolerancia, a pogányok is elmehetnek a Halloweenükkel, katolikusok hisztizni kezdenek, mert ők ezen a napon sem érezhetik jól magukat. s ha ők nem érezhetik jól magukat, más tegye, ezért hangoztatják, hogy helyes a szenvedésük. :)

Nem értem, miért sírnak, senki az égvilágon nem üldözi őket, ezzel szemben más vallásokat igen.

Senki nem akarja őket megverni, agyonütni, senki az égvilágon, mégcsak gondolatban sem, de nem hiszik el, mert magukból indulnak ki.

Amúgy kérdező, nem fogják neked bevallani, hogy egy részük szereti nézni a szenvedést, ha meg ők szenvednek, az azért jó nekik, mert akkor majd a mennyek országában több jutalmat kapnak érte.

Ez is olyan kérdés, hogy a szado-mazo kultúrájuknak igenis alapja van, de azzal fognak védekezni, nem az volt a bibliában írva, nem úgy volt a bibliában írva, hogy a szenvedés jó, később vagy hamarabb tették hozzá. Szóval bevallani nem fogják, hogy miért szeretik ha valaki szenved, és ők maguk sem tudják, miért jó, ha valaki kínozza magát. Mert úgy volt a szenteknél, és kész, azért. Azóta már élhetőbbé tették maguknak ezt a vallást a katolikusok, és már nem kell magukat ostorozni, ha bűnt követnek el, csak azért, mert az mostmár nem tetszik nekik, ezért kimagyarázzák, hogy soha nem is volt ilyen.

Ahogy 100000000 féleképpen értelmezik, magyarázzák a bibliát, amire meg nincs válasz, vagy szégyen lenne maguknak is bevallani, azt szőnyeg alá söprik. Ennyi. tisztelet a kivételnek a katolikusok között, de én így látom.

előző javítás:

ha ők nem érezhetik magukat jól, más se tegye

S ezt most megint ne vegyétek támadásnak ezt a választ. Nekem is van olyan öregasszony ismerősöm, hogy katolikus, "aki becsületes, jó lelkű ember", és tényleg az, nem ám csak mondja, rá nem vonatkozik, meg olyanokra sem, akik hozzá hasonlóak.

Mert neki én is elmegyek segíteni, mert tényleg szenved, de nem önszántából, szóval, az is elképzelhető, hogy az ilyet meg kihasználják mások. S nem veszi észre szegény.

Inkább értelmet látunk a szenvedésben. Azáltal, hogy Krisztus is szenvedett értünk, "megszentelte" a szenvedést. Hisszük, hogy nem hiába szenvedünk, hanem mindent felajánlhatunk másokért, és ezzel csatlakozhatunk Krisztus szenvedéséhez.

Az önmagunk kínzását senkitől nem várja el az Egyház, a középkorban csináltak pl. nyilvános vezekléseket a bűnök megbocsájtására, de ez a szokás a kor szelleméből ered, ma már azért máshogy gondolkoznak az emberek.

Minden ember szenved, ez ellen úgysem tudsz mit csinálni. Betegség, vagy ha mások megbántanak, ezek mind szenvedést okoznak. Olyan ember még nem élt a földön, aki ezektől mentes lett volna. És ott van a halál is, egyszer úgyis meghalunk, az is szenvedéssel jár, de ez az élet rendje.

Viszont könnyebb ezeket úgy elviselni, hogy ha tudod, hogy élt valamikor Jézus, aki önként vállalta értünk. Ha azt akarta volna, akkor nem jött volna el közénk, de ő mindannyiunkért vállalta az emberi lét minden baját, teljesen hasonlóvá vált hozzánk. Türelemmel viselt mindent, és ezzel példát adott nekünk. Egyénként ezt főleg az idős emberek értik meg igazán.

HÚHA!

Ez így nagyon nem igaz! A keresztény vallások egyike sem preferálja a szenvedést. Az önkínzás egyébként is olyan lelki eltévelyedés, amelyet minden keresztény vallás elítél. A pszichológiában pedig külön fejezet foglalkozik ezzel az aberrációval. Keresd a szado-mazochizmusnmál! Röviden: a katolikusok (és a reformált vallások hívei sem!)nem szeretik, ha valaki szenved, azt meg különösen nem, ha kínozza önmagát. Az életben egyébként vannak olyan helyzetek, amikor szenvednünk kell, de erre mindig vigaszt nyújthat a valódi Isten-hit, Jézus szeretete.

Van egy nagy tévedés. Nem a katolikusok szeretik a szenvedést, hanem a társadalom egy nagy rétege. Mint, ahogy a kérdező, vagy az egyik válaszoló írta, hogy ha nekik nem jó, akkor másnak se legyen.

Én speciel 12 évig jártam katolikus iskolába és egyszer nem hallottam olyat, hogy a szenvedés jó. De ez mellékes.

Nem a vallástól függ, hogy szereted-e ha valaki szenved. Ez emberség kérdése. Én mindenkinek azt szoktam mondani magamról, hogy nem vagyok igaz katolikus, nem járok templomba... de hiszek. És jó emberré próbálok/akarok válni.

Krisztus halálát pont olyan emberek okozták, akik nem voltak jó emberek.

A kérdésre pedig a válasz, amiből én a katolikus szó helyett az embereket raknám be, Paulo Coelho ad egy elég jó választ a Tizenegy perc c. művében: "Ami a föld kerekét forgatja, az nem a gyönyör keresése, hanem a lemondás mindenről, ami fontos. A katona azért megy a harcba, hogy megölje az ellenséget? Nem: azért megy, hogy meghaljon a hazájáért. A nők szeretik, ha látja rajtuk a férjük, milyen elégedettek? Nem: azt akarják, hogy lássa, milyen odaadó, önfeláldozó, és mennyit szenved, hogy őt boldoggá tegye. A férfi azért dolgozik, hogy megvalósítsa önmagát? Nem: minden csepp verejtékét és könnyét a családja megélhetéséért adja. És így tovább: a gyerekek lemondanak álmaikról a szüleik kedvéért, a szülők lemondanak az életről gyermekeik kedvéért. Fájdalommal és szenvedéssel bizonyítják egymásnak azt, aminek csakis örömet kellene az életükbe hoznia: a szeretetüket."

Mint ahogy az idézetben is van, sokan félreértik mi az igazi szeretet. És ezért van lehetséges az, hogy sok szent ember szenvedése miatt vált azzá. Régen szenvedéssel próbáltak az emberek vezekelni pl. a pestis járványok korában. És elég komoly hiba az katolikus vallást az egyházzal azonosítani. Az egyház az aki szentté avatja az emberek, az egyház indította a keresztes háborúkat. Mind emberi hibák következményei. A vallásnak nincs szerintem sok köze ezekhez a rossz dolgokhoz. A Bibliának is egy szó a lényege: szeretet. Aki megérti, az megéli, aki nem, az szó szerint akarja venni a szöveget és így...

A katolikusok nem szeretik, ha valaki szenved, ha valaki kínozza magát. A katolikusok nem kívánnak senkinek sem szenvedést.

Rákérdeztél Jézus halálára, kínszenvedésére. Ezt nem kívánta Jézus magának, hiszen úgy imádkozott, hogy: Atyám, ha lehetséges, múljon el ez a kehely. De mivel halálra ítélték, nem kerülhette el. Az is igaz, hogy így, az Ő áldozata révén nyerhetünk mi, emberek bocsánatot bűneinkért, tehát ebből a szenvedésből jó dolog is származott, de ez nem jelenti azt, hogy a szenvedés jó dolog. Ez nem egyszerű, és talán a következő történet jobban megvilágítja:

(címe: Kalitka)

"Amikor tegnap végigmentem az utcán, szembe jött velem egy gyermek, és a kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis veréb lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

– Na, mit viszel magaddal?

– Csak ezt a három szerencsétlen madarat – felelte.

– Aztán mit kezdesz velük? – kérdezősködtem.

– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Kihúzom a tollaikat, hadd verdessenek kétségbeesetten, vagyis halálra rémítem őket. Élvezni fogom.

– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

– Nem kellenek magának ezek a vacak, szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, és odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."

Miután Thomas prédikátor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

"Egy nap Jézus és a Sátán között párbeszéd folyt. A Sátán büszkén dicsekedett:

– Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

– Mi a terved velük? – kérdezte Jézus.

– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket arra, hogy gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék meg egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán.

– Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból!

– Megölöm őket! – felelte a Sátán.

– Mennyit kérsz ezekért a tönkretett emberekért? – érdeklődött tovább Jézus.

– Nem kellenek neked ezek az emberek! Nem jók semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megkínoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

– Mennyit kérsz értük? – kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

– A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet kérem értük!

Jézus így szólt:

– Megegyeztünk!

Azután kifizette az árat..."

Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és a döbbent csendben lement a szószékről.