Miért kell a tudományt és a vallást keverni?

Én egy kissé árnyalnám kérdésedet,mert így tudok válaszolni rá.

Szerintem nem a vallásosak és a tudománypártiak "vitáznak" itt, - hiszen nagyon sok tudós vallásos volt, (gugliba beírod, ontja a neveket), másrészt a vallással kapcsolatban is rengeteg egyetem, főiskola létesült a hittudomány tanulmányozására, - a három monoteista világvallásban(judaizmus, kereszténység, iszlám) - éppen a teológia (hittudomány )tanulmányozására hozták létre az első egyetemeket, főiskolákat, (Sorbonne, Al-Azhar stb)

hanem a hívők és a nem-hívők (ateisták).

Saját tapasztalataim alapján az ateizmus éppen úgy gyűjtőfogalom mint pl. az iszlám (ahol pl megtalálható az ún. " nemes iszlám" Jordánia, Marokkó,Tunézia stb. ahol gyakorlatilag toleránsak a mázvallásúakkal,és van a fundamentalista iszlám, ahol az intolerancia emberéletet is követel,pl Afganisztán Irak stb.)

1. a harcos (vulgármarxista ) ateizmust az indulat vezérli a hívő emberekkel szemben. Jellemzője a logikátlanság.Pl. "Ha Isten létezik, teremtsen egy akkora követ, amit nem bír felemelni!:)))Elvileg mindenható, nem? Nem bírja felemelni? Hoppá!!!!Képes-e Isten akkora követ teremteni, amelyet már Ő sem bír megmozdítani?"

"Mi történik, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlan oszlopnak ütközik? "

Ezek logikai kérdések. Semmi közük a teológiához."

2. Agnosztikus ateizmus.

Ezzel csak az az egy probléma van, hogy a transzcendenst empirikus úton akarják megközeliteni. A dolgok természetéböl adódóan ez persze nem fog sikerülni.

3. A "kereső" ateisták.

Velük lehetséges a párbeszéd.Ők keresik a bizonyitékot a transzcendensre.

Attól hogy nem hiszel Istenben még nem mondhatod, hogy a racionálisabbat választottad, hiszen az anyag mindenek fölöttiségét, és örök létét ugyanúgy nem lehet bizonyítani egzakt módon, mint Istenét. Magyarul a materializmus is irracionális, és egyfajta hit. Nem hihetetlenebb mint a kereszténység

A különbség annyi, hogy mivel Istent személynek mondjuk, és a világban is vannak személyek, bizonyos szempontból egy fokkal racionálisabb, hogy az ős-forrás is személy legyen, nem pedig az egyszerű anyag evolválódott, valamiért.

Isten létét, vagy nemlétét- empirikus úton - sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. A transzcendens nem mérhető empíria útján.

-Logikai-deduktív úton - ezzel foglalkozik a hittudomány(teológia), vannak az Istenérvek (Canterbury Szent Anzelm, Aquinoi Szent Tamás s tb.)Azoknak viszont akik ragaszkodnak az empíriához ez nem lesz bizonyíték semmire.

Egy másik topicban találóan írta az egyik válaszoló, hogy a materializmus is dogma, csak tudományos dogma. Hinni kell benne, mert empíria útján bizonyítani nem lehet, "csak" logikai-deduktív úton.Ugyanezt a módszert használja a hittudomány is.

Itt a fórumon leginkább a harcos(vulgármarxista) és az agnosztikus ateisták vannak jelen leginkább.

A vulgármarxisták elég ordenáré módon támadnak (felismerhetők a stílusukról) , az agnosztikusok inkább kérdeznek, sokszor elég provokatívan, és a végén kioktatnak minket "tudatlan hívőket" saját "tudományos" dogmájuk "képzelt magasáról"

A kereső ateisták vannak a legkevesebben(egyéni tapasztalat)..

Szerintem az a vallásos ember, aki humbugnak tartja a tudományt, nem vallásos (nincs tudatában annak, hogy bármilyen módszert választhatunk a világegyetem=isten megismerésére, és hogy a molekulák épp annyira valódiak és épp annyira működnek, mint az imák.) És az a tudományos szemléletű ember, aki nem fogadja el egyfajta transzcendens létezőt, simán csak ostoba.

Megint csak szerintem.

Engem személy szerint nagyon tud idegesíteni a fanatikus ateisták éppúgy, mint a fanatikus vallásosak. Értem a fanatikus alatt a szűk látókörű, másik álláspontot meghallgatni képtelen figurákat.

Én negyedéves fizikushallgató vagyok, és emellett hiszek Istenben és kereszténynek vallom magam. Eddigi tanulmányaim során SOHA nem találkoztam olyan tudományos érvvel vagy állítással, ami ellentmondásba került volna a hitemmel.

A tudomány és a vallás összeegyeztethető

„A tudományt és a vallást nem tekintik többé összeegyeztethetetlennek” (The Daily Telegraph, London, 1999. május 26.).

A TUDOMÁNY és a vallás, a legnemesebb megnyilvánulási formáiban, egyaránt az igazság után kutat. A tudomány olyan világot tár az emberek elé, melyben bámulatos rend van, és olyan világegyetemet, mely magán hordozza az értelmes tervezés páratlan jegyeit. Az igaz vallás jelentőséggel tölti meg ezeket a felfedezéseket, amikor azt tanítja, hogy a Teremtő elméjében születtek meg a fizikai világ tervei.

„ A vallás igencsak növelte a tudomány iránti értékelésemet” — mondja Francis Collins molekuláris biológus. Majd hozzáteszi: „ Amikor felismerek valamit az emberi génekről, csodálat tölt el az élet rejtélye iránt, és ezt mondom magamnak: »Hú, ezt ezelőtt csak Isten tudta!« Ez annyira nagyszerű és megható érzés. Segít abban, hogy értékeljem Istent, és még kielégítőbbé teszi számomra a tudományos tevékenységemet.”

Mi segíthet nekünk, hogy meglássuk az összhangot a tudomány és a vallás között?

Szüntelen kutatás

Fogadjuk el a korlátainkat! A közeljövőben nem fogunk választ kapni bizonyos kérdéseinkre, melyek a végtelen világegyetemmel, a térrel és idővel kapcsolatban merülnek fel bennünk. Lewis Thomas biológus megjegyezte: „Mivel egy kielégíthetetlen kíváncsiságú fajhoz tartozunk, sohasem fog véget érni a kutatásunk. Mindig fel akarunk majd fedezni valamit, kutatunk, és megpróbáljuk megérteni a dolgokat. Sohasem fogunk megoldani minden rejtélyt. Nem tudom elképzelni, hogy lenne egy végső pont, ahol mindenki megkönnyebbülten sóhajtana fel, és ezt mondaná: »Most már mindent értünk.« Ez a cél mindig előttünk fog lebegni.”

A vallási igazság tekintetében is ugyanilyen végtelen távlatok vannak előttünk. Egy bibliaíró, Pál kijelentette: „Most csak fejtörést okozó képeket látunk egy tükörben . . . Az ismeretem most részleges” (1Korintus 13:12, The New English Bible).

Ám az, hogy csak részleges ismeretünk van tudományos és vallási kérdésekben, ne akadályozzon meg minket abban, hogy ésszerű következtetéseket vonjunk le a már ismert tények alapján. Teljesen biztosak vagyunk például abban, hogy a nap holnap is fel fog kelni, ehhez nem kell részletekbe menően ismernünk a nap eredetét.

Vegyük alapul a már ismert tényeket! A válaszok utáni kutatásunknak téveszméktől mentes alapokra kell épülnie. Ha nem ragaszkodunk a bizonyítékok legmagasabb rendű forrásaihoz, könnyen tévútra terelhetnek minket a tudományos és vallási igazság utáni kutatásunkban. El kell ismernünk, hogy egyikünk sem veheti nagyító alá az összes tudományos ismeretet és elképzelést, mely napjainkban óriási könyvtárak köteteit tölti ki. A Biblia viszont a szellemi tanítások áttekinthető gyűjteménye, melyet vizsgálatnak vethetünk alá. A Bibliát kellően igazolják az ismert tények.

Ám az ismeret bármely formáját tekintve — akár a tudományos, akár a vallási ismeretet véve — őszinte erőfeszítésre van szükség, hogy különbséget tudjunk tenni a tények és a feltevések között, a valóság és a megtévesztés között. Ahogy a bibliaíró Pál tanácsolta, el kell határolnunk magunkat „annak ellentmondásaitól, amit hamisan »ismeretnek« neveznek” (1Timóteus 6:20). Ahhoz, hogy össze tudjuk egyeztetni a tudományt a Bibliával, engednünk kell, hogy a tények magukért beszéljenek. Nem szabad találgatásokat és feltevéseket alapul vennünk, hanem meg kell vizsgálnunk, hogyan támogatják és egészítik ki egymást a tények.

Ha például megértjük, hogy a Biblia a „nap” szót különféle hosszúságú időszakokra használja, akkor rájövünk, hogy a Mózes első könyvében található, hat teremtési napról szóló leírás nincs ellentétben azzal a tudományos következtetéssel, hogy a földünk kora körülbelül négy és fél milliárd év. A Biblia szerint a föld már egy ideje létezett, amikor a teremtési napok elkezdődtek. Még ha a tudomány helyesbíti is önmagát, és máshogy becsüli meg a bolygónk korát, a Biblia kijelentései igazak maradnak. A tudomány nemhogy nincs ellentétben a Bibliával, hanem ebben és sok más kérdésben még bőségesen el is lát minket háttér-információkkal mind a jelenkori, mind pedig a múltbeli fizikai világról.

A hit nem egyenlő a hiszékenységgel. A Bibliából olyan ismeretet meríthetünk Istenről és a szándékairól, amilyenhez sehol máshol nem tudnánk hozzájutni. Miért kellene megbíznunk a Bibliában? Azért, mert ez a könyv arra buzdít minket, hogy vizsgáljuk meg a pontosságát. Gondoljunk történelmi hitelességére, gyakorlatiasságára, megbízhatóságára és íróinak a becsületességére. Valódi hitre tehetünk szert azt illetően, hogy a Biblia Isten Szava, ha megvizsgáljuk e könyv pontosságát, ideértve tudományos természetű kijelentéseit is, és azt, hogy korszakokon át egészen jelen korunkig milyen csalhatatlanul teljesedett több száz próféciája, ami igazán megerősíti a bizalmunkat. A Bibliába vetett hit nem hiszékenység, hanem bizonyítékokra épülő bizalom a Szentírás kijelentéseinek a pontosságában.

A tudomány tisztelete; a hit elismerése. Jehova Tanúi arra buzdítják az elfogulatlan embereket — a tudomány képviselőit és a vallásos embereket egyaránt —, hogy velük együtt vegyenek részt az igazság utáni őszinte kutatásban mindkét területen. A Tanúk a gyülekezeteikben a tudomány és annak bizonyított állításai iránti egészséges tiszteletre buzdítanak, és az abba vetett mélységes hitre, hogy a vallási igazság egyedül a Bibliában található meg, abban a könyvben, mely határozottan és számos bizonyítékkal alátámasztva jelenti ki magáról, hogy Isten Szava. „ Amikor az Isten szavát kaptátok, melyet tőlünk hallottatok, nem emberek szavaként fogadtátok el, hanem pontosan akként, ami igazából, Isten szavaként” — mondta Pál apostol (1Tesszalonika 2:13).

Ahogy a tudományt, úgy a vallást is áthatják romboló hazugságok és gyakorlatok. Van tehát igaz vallás és hamis vallás. Ezért van az, hogy sokan elhagyták a nagyobb szervezett vallásokat, és Jehova Tanúi keresztény gyülekezetének a tagjai lettek. Ezek a személyek csalódtak korábbi vallásukban, amiért az nem hajlandó visszautasítani az emberi hagyományokat és koholmányokat, és elfogadni a feltárt igazságokat.

Ezenkívül az igaz keresztények rátaláltak az élet igazi értelmére és céljára, mivel a Bibliából közelebbről ismerik a Teremtőt, valamint az emberiségre és a bolygónkra vonatkozó kinyilatkoztatott szándékát. Jehova Tanúi kielégítőnek találják a Biblián alapuló ésszerű válaszokat az olyan kérdéseikre, mint például, hogy miért vagyunk itt, és hová tartunk. Boldogan megosztják ezt az ismeretüket mindenkivel, aki kíváncsi erre.

Én racionális ateista vagyok, szeretek vitázgatni a vallás ellen. A hozzáállásom körülbelül olyan, mint House dokinak(félre ne értsetek, nem abból merítettem, csak rájöttem a hasonlóságra, mikor néztem a sorozatot), mikor valaki istennel, vagy babonával jön, House ugye elordítja magát, hogy "Idiot!!!", de én nem vagyok bunkó, nem mondom ezt, viszont mikor valaki azt mondja nekem, hogy hisz istenben, akkor hasonlókat gondolok, mint amit house szokott mondani, és rögtön azt keresem, hogy min tudnám őt egy jó kis vitába belerángatni. Ha ő nem akar engem meggyőzni, akkor hagyom, de ha elkezd "téríteni", akkor bizony rázúdítom az épp eszembe jutó érveket, hátha sikerül sarokba szorítani. Viszont sajnos legtöbbször mindig kitalálnak valamit, amire már egyszerűen nem lehet észérvet felhozni, mert ha kell, olyan abszurd.

"Vallás: A Föld lapos. Isten felettünk van, a pokol meg alattunk.

Tudomány: A Föld gömbölyű.

Vallás: Isten a Földön kívül van, a pokol meg benne.

Tudomány: A Földön kívül van egy nagy-nagy VILÁGŰR. Benne meg MAGMA.

Vallás: Akkor nyilván isten a világűrön kívül van... a pokol pozícióján még dolgozunk..."

Itt a tudomány sarokba szorította a vallást legalábbis a sztori szerint, de most ezt azért másoltam be, hogy alátámasszam, hogy a vallás nem ijed meg, hogyha egy ellene szóló érvet túl sok emberben sikerül tudatosítani. Ha ez történik, átírják, és rögtön helyrebillen minden.

A kérdés nehéz, szerintem 19:34-es hozzászólás jól példázza az ezzel kapcsolatos zavarokat. Előre is elnézést kérek a hozzászólás szerzőjétől, hogy pellengérre állítom, de sajnos a "duplagondol" nála is ott van (ahogy nyilván ateistáknál is sokszor)

Egyrészt elveti az empirizmust, mint a transzcendenshez vezető utat. Ebben talán korrekt is magához, de ne feledjük, hogy a "természetes teológia" nem mai találmány, sokan próbálják Isten létét a világ megtapasztalható szépségével, rendezettségével, finomhangoltságával igazolni. Az Intelligens Tervezés mozgalom erről szól.

Másrészt felemás módon nyilatkozik a kérdés ontológiai megközelítéséről. Egyrészt elítéli azokat, akik a "megállíthatatlan ágyúgolyó" jellegű logikai érvekkel kritizálják az Isten hipotézist, mivel ez nem teológia. Nos, igen van olyan teológia, ami nem ez. De ez bizony teológia. Másként hogyan is ajánlhatná figyelmünkbe később a logikai/deduktív megközelítést, utalva Anzelm vagy Szent Tamás érveire. Amik pedig kőkemény filozófiai/logikai érvek. Akik elvetik ezeket, nem azért teszik mert "nem empírikusak", hanem mert még súlyosabb logikai/deduktív érvek szólnak ellenük. (Anzelm érve különösen jó példa erre)

Ami marad, az a színtiszta hit, valamint a belső érzések (vigyázat , empíriaveszély!) értelmezése, Istennek ezirányú "megismerése". Csak valami miatt ez sokaknak kevés, ezért nyúlnak filozófiához, tudományhoz, hogy igazolni tudják, amit csak a szívük mélyén éreznek.

A hitet nem véletlenül hívják hitnek.

Még egy kognitív disszonáns, logikai/deduktív gyöngyszem:

"mivel Istent személynek mondjuk, és a világban is vannak személyek, bizonyos szempontból egy fokkal racionálisabb, hogy az ős-forrás is személy legyen, nem pedig az egyszerű anyag evolválódott, valamiért. "

Mivel a világban vannak zsebkendők, így egy fokkal racionálisabb a Nagy Zsebkendő eljövetelét várni.

"A vallás hitről szól, a tudomány meg megfigyelések, kísérletek alapján állít egy modellt "

Én egy kissé árnyalnám ezt a megfogalmazást.

-1 A hittudomány is tudomány,- logikai deduktiv módszereket alkalmaz éppen úgy mint pl. a filozófia

logika, szociológia stb.Egyes ágazatai alkalmazzák az empíriát is (pl. bibliai régészet st.)

-2. A tudományok az empíriát is a logikai deduktív módszert is alkalmazzák - pl a materializmus is dogma csak"tudományos?" dogma. Hinni kell benne, mert empíria útján nem bizonyítható.

- A problémát abban látom, amikor mindkét oldal fanatikus fundamentalistái gyilkos indulattal támadnak egymásra.

Azt mondják a harag rossz tanácsadó. Minden indulat rossz tanácsadó.Szabadjon a saját szakterületemről(történelem) két elvi megközelítést idéznem.

- sine íra et studio (harag és részrehajlás nélkül)

- Cui prodest?(kinek áll érdekében?)