Zavarja a hívőket a valláskritika?

A valláskritika nem zavar, míg értelmes párbeszédről van szó.

Azt azért elmondhatom, hogy amikor megtértem (előtte ateista és materialista voltam), úgy éltem meg, mintha egy folyóban 180 fokos fordulatot tettem volna, és most már szembe találtam volna magam az árral. Ateista koromban észre sem vettem, hogy ár létezik, azt hittem, az a dolgok nyilvánvalóan természetes állapota, ahogyan én gondolkozom, és a hívők nem komplettek.

Már megszoktam, hogy a saját rokonságom is hülyének néz, csak udvariasságból nem mondják. Azt hiszik, nekem mankó kellett, hogy az élet viszontagságait el tudjam viselni, ezért lojálisak az elmebeli állapotomhoz. Néhány elejtett ártatlan megjegyzésükből ez derül ki.

Én annyit hiányolok, hogy feltegyék maguknak a kérdést: egy kitüntetéses diplomával rendelkező, nem keresztény közegbe született ember hogy juthat arra a meggyőződésre, hogy higgyen Istenben, és abban, hogy a Biblia szó szerint igaz?

Engem annak idején az gondolkoztatott el, hogy találkoztam nyilvánvalóan értelmes emberekkel, akik képesek voltak hinni Istenben, és én nem tudtam felfogni, hogy ez hogy lehetséges. Emiatt elkezdtem a témában nyomozni, aminek az lett a vége, hogy megtértem.

Remélem, nem értelmezitek térítésnek, amit leírtam, nem annak szántam.

Sokszor gondolok arra, milyen jó dolgom van, hogy a meggyőződésemért a világnak ennek a táján nem zaklatnak (legfeljebb csak naponta támadják, ahogy a kérdező írja). Észak Koreában Gulag jár érte, az arab országokban felrobbantanak, vagy megölik a családodat ha muszlim hitről áttérsz. Kínában is üldözik a keresztényeket. Keresztény folyóiratok rendszeresen beszámolnak a mai mártírokról, nem kevés van belőlük, de a média hallgat, a pápa is, nehogy megsértse a jó kapcsolatot a többi vallással. Úgyhogy amit mi kapunk itt Mo-on, az semmi.

Valláskritika kapcsán soha nem jöhet létre értelmes

párbeszéd hívők és ateisták között,mert mind a két

félt alapvetően sértik a másik fél meggyőződéséből

vett megállapításai.Legfeljebb tolerálják,de

tapasztalataim szerint 90%-ban igenis zavarja mind

a hívőket,mind az ateistákat,ha ellenvélemény születik.

Én azokon szoktam jót röhögni,ha valaki mondjuk ateista,és minden zavarja,ami a vallással kapcsolatos,és direkt felidegesiti magát,de ez vissza is érvényes!Én azt hiszem,sok keresztény utál mindent,ami evilági,mindenben azt látja,hogy bűnre viszi,és a maga szemében a gerendát sokszor nem veszi észre,persze tisztelet a kivételnek!

[link]

Na,ha ilyen gondolkodásból több lenne,sokkal békésebb lenne az együttélés hivők és nem hivők számára is,olyan emberi lenne,nem az odavissza ordibálás.

Amig ilyen konzekvens önkritika is létezik keresztény körökben,addig van remény,hogy békében éljünk egymással:

[link]

Ezt a blogot keresztények irják!

Hívő vagyok, (keresztény) és megmondom őszintén, hogy sokszor zavar.

Főleg amikor már ezerszer megválaszolt kérdéseket vetnek fel újra és újra, vagy amikor értelmi fogyatékosnak („ a vallás kollektív neurózis” [Freud]), megvezetett embereknek,( „agymosott zombik vagyunk”, ahogy egy másik válaszoló írta) képmutatóknak, („csinálná csak nem tudja ezért tiltja” )mások félrevezetőinek („ az egész a papok hazugsága”), érdekembereknek („a vallás a tömegek ópiuma” [Marx]) mutatnak be bennünket.

Legjobban azonban a valláskritika címszó alatt végzett propaganda háborít fel. Torz és hamis képet adnak rólunk, és szinte egész fekete legendát koholnak körülöttünk. Megzavarják azokat, akikben meg van az őszinte nyitottság az igazság keresésére, és elriasztják a keresztény (és keresztyén) közösségekhez való közeledéstől. Előítéletessé teszi őket.

De találkoztam már olyan valláskritikával is, ami segítette a hitem jobb megismerését, olyan kérdéseket feszegetve, amelyeknek a megválaszolásához egy kicsit utána kell járom.

A térítés szerintem nem gond, hívőknek és ateistáknak is szabad, amíg nem lépi át a korlátokat. Jézus így szól:” Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.” (Lk. 6,31) Ha egy ateista elmondja nekem miért nem kellene hinnem, szívesen meghallgatom, (Hiszen feltételezem, hogy ő szilárdan hiszi hogy én tévedek és csak jót akar) Szívesen beszélgetek vele, ha nem erőszakos, ostoba, vagy hazug. Ha számomra kellemetlen a dolog, akkor megmondom neki, ekkor hagyja abba. Ez fordítva is így működhet. A véleményekre mindig kíváncsi vagyok.

Szia!

Nos, az előttem szólókhoz hasonlóan én is hívő vagyok, mégpedig a fiatalabb generációból. Az osztályomban kaptam is rengeteg kritikát. Ez általában nem zavart, DE! Azt a mai napig nem értem, miért csinálják azt sokan- mert csinálják, ezt többször is tapasztaltam-, hogy odamennek ahhoz aki köztudottan hívő, egymás szavába vágva kérdéseket tesznek fel és kritikákat szavalnak, de arra nem adnak időt és lehetőséget, hogy választ is adjon az ember. Az ilyen formában érkező kritika igenis zavar. Viszont ha valaki egyedül, vagy másodmagával odajön hozzám és úgy beszélgetünk a vallásról normális keretek között, az mindkét fél számára építő lehet. Kifejezetten örülök, ha valaki feltesz egy épkézláb vallással kapcsolatos kérdést, és tényleg érdekli őt a válasz. S az hogy már most ennyien írtunk választ, bizonyítja: a hívők (egy részük legalábbis) szívesen olvasnak valláskritikát. Persze ehhez erős hit kell, és nem árt a Bibliaismeret sem. Én ugyanis még nem találkoztam olyan kérdéssel, amire ne lenne válasz a Bibliában. :)