Szerintetek is a katolikus egyhaz a legkepmutatobb? többi lent

#1-nek:

Ezt írod: "Az én fogalmam szerint a képmutatás egészen más (olyan ember (esetleg szervezet), aki mást mond vagy mutat, mint amit valójában gondol vagy érez)."

Az én fogalmaim szerint is nagyjából ezt jelenti a képmutatás.

De ez a jellemző éppen ráillik a Római Katolikus Egyházra! Nem vetted még észre?

1. Krisztus Egyházának vallják magukat, ezt mondják, ezt állítják magukról. A valóság az, hogy a gyakorlatban nem Krisztus akarata érvényesül az Egyházban, hanem a Tanítóhivatal mondja meg, hogy mit kell hinnie a hívőnek, a dogmákat a zsinatok hozzák és az Egyház fejeként tisztelik a pápát.

2. Azt mondják, hogy Krisztust megváltóként tisztelik, azonban Máriát "társmegváltónak" tekintik, és számtalan szent közbenjárásáért imádkoznak.

3. Azt mondják, hogy Isten akaratát követik mindenben, mégis oly dolgokat tesznek a gyakorlatban, amit Isten sohasem kért és írt elő! Csak néhányat így hirtelen: cölibátus, szobrok állítása a templomba, gyónás és a búcsú cédulák árusítása. Ja, hogy ilyen már nincs? De volt, és Luther nélkül, ki tudja meddig lett volna még! Nem azért szűnt meg, mert belátták, hogy az helytelen, hanem mert a reformáció miatt tarthatatlan, bibliaellenes gyakorlat volt.

Szóval te úgy gondolod, hogy a Római Katolikus Egyház nem képmutató? A fentiek miatt (ami korán sem volt teljes körű felsorolás) szerintem IGEN!

A Kérdező kérdésére válaszolva: Az, hogy a Római Katolikus Egyház képmutató, a fentiek alapján elmondható, hogy igen. Az, hogy a legképmutatóbb-e az egyházak közül, már egy szorosabb kérdés!

Abban egyetérthetünk, hogy szintén a fentiek alapján minden egyház képmutatónak nevezhető, amelynek állításai, kijelentései nincsenek összhangban cselekedeteivel, valódi hitvallásukkal. A fokozat, hogy a "legképmutatóbb", már ilyen megközelítésben kevésbé lényeges, mert mindegyik képmutató hamisságáról tesz tanúbizonyságot!

A fő kérdés ezek után az, hogy van-e olyan egyház, amely saját kijelentéseivel összhangban cselekszik?

Hívők lehetnek talán ilyenek, de egy egész egyháznál jelenleg ezt nem lehet tapasztalni. (Sajnos, és ez tragédia!) Merész kijelentés? Talán annak tűnik, de szerintem egyáltalán nem az! Ha létezne ilyen egyház, amely tehát nem képmutató, hanem saját hitvallásával teljesen összhangban cselekszik, akkor az Evangélium soha nem látott sebességgel terjedne. Olyan hívő helyi közösségek alakulnának, amelyek valóban a Világ sói lennének. Meglátná a Világ ezeknek a közösségeknek az erkölcsi példaadását, és felismernék az emberek, hogy honnan valóak, mert annyira szeretik egymást! Ezek azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét!

Ha valaki tud ilyen gyülekezetről, közösségről, egyházról, amelyet a fenti tulajdonságok jellemeznek, szóljatok, mert akkor valamiről lemaradtam!

Ami a perselyt illeti, ha akarsz dobsz bele, ha nem nem dobsz. Dobhatsz kabátgombot is ha neked az jó.

A katolikus pap nem szokta minden misém elmondani: -kedves híveim ne feledjék, hogy az Úr szereti a jókedvű adakozókat.Ezt egy másik vallás istentiszteleteinm mondják. A katolikus templomban általában kiteszik a perszelyt ha gyűjtenek valamire és aki akar ad

annyit amenyit akar és tud.

A hitgyülisek meg akár jut rá akár nem a 10%-ot kötelezően perkálják, vagy kizárják őket.

Szerbusz!

Ma má irtam neked, de nem válaszoltál. Nem baj, azért én az utolsó beirásodra reagálnék. Igen a vallás előszeretettel őrizget állitólagos "ereklyéket". Mindezekre azért van szükség, hogy a hivek szorgalmasabban járjanak a templomba, és bőven adakozzanak. Ha megnéznéd, hogy hány "krisztus keresztjéből való fa szilánkot" őriznek egyes templomokba, hát egy erdő kijönne belőle. A "szent jobb" körbehordozása szintén ilyen. A pápa kinevezte magát "Jézus földi helytartójának", De erre neki senki nem adott felhatalmazást. A vallás által kinevezett "szentek" - az apostolok - akikről a templomokban szobrok vannak, vagy maga Mária, kézzel-lábbal tiltakoznának az ilyen megtiszteltetés ellen. Ugyanis még maga Jézus is mindig az Atyjára hivta fel a figyelmet, nem pedig magára. Soha nem tette magát egyenranguvá az Atyával. Márpedig ha Ő elháritotta magától a legkisebb imádati formát is, akkor méginkább az apostolok. Máriáról nem is szólva. Máriának semmivel nagyobb méltósága nem volt az akkori gyülekezetekben, mint a többi nőnek. Az, hogy a vallás kinevezte őket "szentnek" Isten előtt nem elfogadott. Másrészt a Biblia azt irja: "Egyetlen közbenjáró van Isten és emberek között, az embernek Fia Jézus."

Tehát imát sem mondhatunk egyik "szenthez" sem. Kizárólag a teremtő Istenhez, az Ő Fia Jézus nevében. Maga Jézus mondta: "ha az én nevemben kértek, minden megadatik nektek".

Csak ennyit akartam hozzáfüzni. Üdvözlettel: Judit!

Először is nyugodj le, kedves kérdező, és, amennyiben ez nem sikerül, ajánlom, hogy a magad aklában kotord ki a szemetet, míg másikban a szálkát piszkálgatod. Audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is. Továbbá fogadd meg Jézus tanácsát, amit az itt levő neoprotestáns lobby nem fogad meg: "NE LÁTSZATRA, hanem igazságosan ítéljetek!" (Jn 7,24)

Akkor ítéljük meg a Katolikus Egyházat igazságosan,

- ha több forrásból áttekintjük az Egyház történelmét,

- ha átnéznénk egy-egy katolikus "antibibilikus(nak látszó)" tanítás történelmét,

- mit miért csinál.

Aki nem így csinálja, az bizonyos idő után hajótörést fog szenvedni a hitében - lassan vagy gyorsan, mert nem az igazság szerint ítél, hanem a látszat szerint.

Nyilván könnyebben emészthető csemege, hogy míg egy katolikus templomban késő-ókori ruhák giccses formáiban, aranyozott emberi formákat tartalmazó palotaszerű templomban vasárnaponként az "urak" felvonulgatnak a birka nép előtt, hogy néhány szavas rituális beszéddel saját oktalanságukat fedjék el, míg az apostolok mezítláb - nem, nem ilyen selymes főpapi ornátusokban ám! - házakban örvendeztek tökéletes vagyonelosztásban - nem ám, mint most, hogy 1000 Ft-ot adunk a parókusnak, hogy kiszabadítsa családtagjainkat az ostyaevésével, borivászatával a purgatórium lángjai közül! Pétert sem hordták tizenketten fából készült mozgótrónon, meg az apostolok sem kérték senkitől, hogy a kezükön levő gyűrűt csókolgassák! Továbbá ezek az istentelen csuhások milyen gazdag nyerészkedést és kárhozatos varászlást és bálványimádást folytatnak Jézus Krisztus csak húsvétkor megülendő "halotti torjából"! Ezek után csókolgassák, simogatják, letapizzák és istenítik a Boldogasszonyuk lábait, hisz szerintük majd az ő közbenjárására a bíborosok 15 méteres cappa magnájával elfogja takargatni Isten elől ezt a gyalázatos korrupciót! És mindennek tetejébe ezek olvastatják fel - csak olyan unaloműzés céljából biztosan - sajátmaguk megcáfolóik, az apostolok írásait, mert azt hiszik, hogyha olvasgassák és szobrokat állítanak nekik, megmenekülnek az ítélet alól! Hát ezek után még hozzáadunk egy kis eszkatalogikus desszertet, hogy ez az Egyház a hét hegyen ülő babiloni parázna, meg persze egyben az Antikrisztus is (ez a kettő viszont kizárja egymást). Nem véletlenül játszotta el Jézus Péterrel, hogy neki adja a mennyország kulcsait, hogy ezeket a fonák, kérgesszívű hívek egy részét az Antikrisztus elől megóvja! Mi kell még ehhez, ti vakok, ébredjetek, meneküljetek ki ebből a gaz városból!!!

A helyzet azonban az, hogy Jézus Krisztus az ekklésziáját (gyülekezetét) örök időkre építette, amelyen az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16, 18). Ezt az ekklésziát Pál az igazság oszlopának és szilárd alapjának hirdette (1Tim 3,14-15), és Jézus Krisztus tulajdonmaga testének (Kol 1,18), amit Isten ragyogóvá, és szeplőtelenné akarta tenni (Ef 5,27), és ezen Egyház által vált Isten bölcsessége a mennyei hatalmasságok előtt nyilvánvalóvá (Ef 3,9-10). Ezt Jézus példabeszédeiben Isten királyságának (ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ) nevezi, ahol van egyaránt búza és konkoly (Mt 10,24-30), a történelem során a mustármagból terebélyes fává nő (Mt 10,31-32), és ez kezdetben a zsidóknál volt, akiktől elvették (Mt 21, 43, ill., vö. Lk 1,32-33). Tehát néhány dologban hasonló lesz a zsidóhoz.

Egyiptomban (Ter 39,4.6; uo. 41,39-44; uo. 45,8-9) és Izraelben (1Kir 18, 3; 2Kir 15, 15; uo. 18, 18) volt egy udvarnagyi (al habbajit) tisztség, amelynek kb. akkora hatalma volt, mint a királynak. Feladata volt a királyi ház felügyelése (felügyelő - episzkoposz). De pontosabb képet erről Iz 22,19-23 -ban kapunk:

"Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának."

Ez kb. ugyanaz, amit Jézus Krisztus Simon Péternek mondott:

"Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." (Mt 16,17-19)

Itt nem az oldás-kötés feladata a lényeges, amelyet az apostoloknak is odébb megadott, hanem a kulcsok átadása. Pál Jakabot, Kéfást (ezt a nevet adta Simonnak arámul Jézus, vö. Jn 1,42) és Jánost oszlopoknak nevezi, és igehirdetése megkezdése előtt megismerkedett Péterrel. A jeruzsálemi "apostoli zsinaton" a pogány- és a zsidókeresztények Péter hangjára csendesednek le (ApCsel 15-18). Az pedig a másik dolog, hogy az Apostolok Cselekedeteinek az elején Péter tettei vannak kihangsúlyozva, a végén, mivel írója, Lukács, Pál kisérője volt, pedig szinte minden Pálról szól. Más apostolok csak említésszinten vannak benne, és evangelizálásukról csak hagyományok nyilatkoznak.

De most Péterről nem akarok vitázni, ugyanis semmi értelme, mert annyi pro, amennyi kontra, így ezen nem fognak sajnos a prot. testvérek hanyatt esni. Inkább arra a kérdésre terelem a szót, amelyen a protestáns felfogás bukik vagy győz. Ez pedig az, hogy hogyan jutott el az ősegyház a katolicizmusig. Itt többféle (érdekes) megoldást találtak bizonyos prot. felekezetek.

1, A legeslegkényelmesebb megoldás az (Hit Gyülekezet, adventizmus), hogy a katolicizmus keletkezését a constantinus-i fordulathoz kötik; mondván, hogy a katolikus-ortodox vallás nem több, mint a római vallás keresztényesített szimbolúmokkal történő szinkretizmusa. Nagyon élvezetes finomság egy egyházkritikus számára: keresztbe bújtatott pogányság! Hát persze!!! Képes volt a kereszténység annyira fellazulni, hogy néhány nyerészkedő arisztokrata most már az új kor vallásában is folytathatja kizsákmányolását! Ezután jön az, hogy a szentek azok tulajdonképpen a régi pogány istenek keresztényesített ikonjai, Mária nagyon könnyű lehetett anyaistenként feltüntetni. És így ment tovább az egész!

Itt azonban az őrjöngés közepette meg kell jegyezni, hogy a keresztény történelmet nem csak a milánói ediktum után lehet nyomon követni. Legalább 40-50 író maradt ránk a Constantinus előtt, mely a katolikus dogmatika alapelveit már régóta világosan megfogalmazták. Nem beszélve arról a három százados üldözésből, mely ezt az egész felfogást értelmetlenné teszik. Ha 300 éven keresztül mártírok haltak meg, akkor utána miért következhetett be egyszerre egy tökéletes hitehagyás? A 'papság' (presbitérium), és mint ennek vezetője a 'főpap' (püspök; amely nem egyenlő Krisztus főpapságával!!!) kifejezést, mint ennek a testületnek vezetője már a 2. századi Tertullianus írásában mint egy teljesen ősi, megszokott dologként értelmezi, hasonlóképpen Órigenész vagy szt. Ipoly és Ciprián. Ezenkívül voltak diakónusok, özvegyek, szüzek, karizmatikus gyógyítók, ördögűzők stb., de ezek már a ránk maradt iratokból teljesen világosan látszódnak. Az azelőtti iratoknak, mint pl. szt. Ignác, szt. Jusztin mártír, szt. Polikárp, szt. Iréneusz világosak a nézetei az Egyház akkori szerkezete és annak feladatköre, a szentségek és a szentek tiszteletei kérdésénél.

2, Ezért a Jehovai Tanúknak az egyik legkövetkezetesebb az egyháztörténelmi nézete, miképpen az Egyház az utolsó apostol halála után egy folyamatosan korrumpálódó szerkezet lett. De ennek Jézus fent említett ígérete, az Egyház akkori erkölcsi hitelessége, ill. az Egyház későbbi tanúinak vérrel való igazolása, hanem az is hozzájárul, hogy a fent említett 2. századi írók egymástól kapták a tanítást.

3, Az ortodox protestánsok (evangélikusok, reformátusok) általában az 5. századtól írják le az Egyház romlását és ezért leginkább a középkort okolják. Az első egyemetes zsinatokat ők elfogadják.

Mindhárom nézetnek vannak előnyei és hátulütői, de mindegyiknél fellelhetőek az ok-okozati hibák.

Elmondtam.

Javítás:

"Ezenkívül voltak diakónusok, özvegyek, szüzek, karizmatikus gyógyítók, ördögűzők stb., de ezek már a ránk maradt *bibliai* iratokból teljesen világosan látszódnak."