A bibliát nem Jézus Krisztus írta, hanem mindenféle földi halandó, akkor miért veszik a bibliát "szent"-nek?

Fiatal vagyok, úgyhogy erről nem tudok tökéletes álláspontot képviselni, de elmondom azt, amit tudok, tanultam, vagy épp gondolok erről.

Azért hívják Szentírásnak, mert Isten által sugallmazott könyvek vannak benne. Ez nem azt jelenti, hogy ül Szent Máté evangélista és jön Isten, hogy a fülépe súgja a dolgokat.

Azt jelenti, hogy az embereknek voltak Istennel kapcsolatos élményeik és ezt leírták, hogy megőrizzék az utókornak. Például rengeteg próféta beszélt a Babiloni fogság idején Istenről, meg az akaratáról, de csak azok írásai maradtak meg, amelyek be is teljesültek. Amelyeket valóban Isten sugallmazott.

Hogy miért vágnak ki dolgokat? Mert nem illik bele a képbe. Ha Jézusnak valóban felesége lett volna Mária Magdolna, akkor az benne lenne minden evangéliumban, mert az volt a normális akkoriban, hogy mindenkinek volt felesége és nem lett volna "ciki" leírni ezt Jézusról. A 4 elfogadott evangélista mégse írta le.

A gnoszticizmus szintén nincs benne a Bibliában, mert hülyeség. Nem való bele, ezért lett sok könyv apokrif irat. (Érdekes amúgy, hogy nem tüntették el ezeket az iratokat és bárki halandó ember elolvashatja, úgyhogy kár azzal vádolni az egyházat, hogy eltitkol dolgokat.)

Hogy mit tettek bele, arról nem hallottam.

Akik meg félreértelmezik azokra nem kell hallgatni. A könyv attól még lehet Szent.

Nem tökéletes a kérdésfeltevés...

A Bibliát nagybetűvel írjuk.

Senki nem is állította, hogy Jézus Krisztus írta volna, hanem arról szól, hogy elhisszük (itt jön be a képbe a hit), hogy bár földi halandók írták, Isten sugallta. Nem, nem Jézus Krisztus, mert bár létezett az Ószövetség idejében is, de ahhoz nem sok köze van, az Újszövetséghez ellenben annál több.

"A Szentírás Istentől ihletett, és eredeti formájában teljesen megbízható,

legfőbb tekintély az igazság, a hit és az életvitel minden kérdésében."

A hitvallás Isten lényével kezdődik. 1. Isten egy lényeg, de három személy (a Szentháromságról szóló tan), 2. Isten kizárólagos ura a teremtésnek, a kijelentésnek, a megváltásnak és az utolsó ítéletnek (Isten szuverenitása). A hitvallás azzal a kérdéssel folytatódik, hogy mi az, ami meghatározza, hogy mit higgyünk és hogyan éljünk, mi a végső tekintély a számunkra. Ezt fontos tisztázni, mielőtt a többi hitvallási ponttal foglalkozunk, azok igazsága ugyanis ettől a kérdéstől függ. Lehetett volna akár ez is a hitvallás első pontja, hiszen az, amit Istenről biztosan tudunk, a Bibliából van. Mégis helyes ez a sorrend, hiszen Isten megelőzi az ő Szavát, előbb létezett, mint a Biblia, az utóbbi az előbbitől kapja a tekintélyét. Azért bízunk a Bibliában, mert bízunk Istenben.

Hisszük a Szentírásról, hogy az Isten megbízható, ihletett Igéje, és azt a hit és az életvitel minden kérdésében végső tekintélynek fogadjuk el.

A Szentírás Istentől ihletett

Pál apostol írja Timóteusnak: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített." (2Tim 3,16-17). A kifejezés, hogy "Istentől ihletett", szó szerint azt jelenti, hogy "Isten lehelte ki". Oda kell figyelnünk erre, ha meg akarjuk érteni, hogy mit jelent a Biblia ihletettsége. Először nézzük meg, hogy mit nem jelent az ihletés.

1. Isten nem lediktálta a szavakat. Nem arról van szó, hogy a Biblia szerzői médiumokként viselkedtek, akik az Istentől kapott szavakat személyiségük kizárásával gépiesen vetették papírra. A Biblia könyvei magukon viselik az egyes szerzők sajátos stílusát, kulturális hátterét, szókincsét, stb. A Biblia szó szerinti ihletésében hivőket gyakran vádolták azzal, hogy ők a diktálás-elmélet hívei. Az igazság ezzel szemben az, hogy a szó szerinti ihletés soha nem jelentette számukra az emberi tényező elvetését.

2. Nem költői ihletésről van szó. A Biblia ihletése sokkal több, mint a művészetekben ismert ihletettség, a "múzsák" hatása, a fennkölt lelkiállapot, melyben bizonyos műalkotások születnek. Pál egészen mást értett az ihletés alatt. Nem arról van szó, hogy a bibliai szerzők írás közben (vagy azt megelőzően) egy isteni sugallatot kaptak, és ez indította őket bizonyos dolgok leírására. Bár ez így is történhetett, az ihletés fogalma ennél többet jelöl.

3. Nem a már kész szövegbe lehelt bele Isten. Felfoghatnánk az ihletést úgy is, mint az ember teremtését, melynek során előszőr megszületett az alak, majd ezt követte az élet belehellése az élettelen formába. Az ihletés mégsem ezt jelenti. Bár sokan hibákra próbálnak rámutatni a szövegen belül, ami a benne levő ihlet miatt mégis szól hozzánk, de nekünk ezt a felfogást is el kell utasítanunk.

Mit jelent akkor az ihletés? Nem a szöveg lediktálása, nem olyan jellegű "ihletés", mint a művészetben, nem a szövegbe való belehelés, hanem mindegyiknél jóval több. Maga a szöveg Isten lehelése! A Bibliát Isten lehelte ki a száján. Ez azt jelenti, hogy a szövegben benne van az írók személyisége és kultúrája, de Isten felügyelte az írás egész folyamatát. Ez az oka annak, hogy a szöveg teljesen Isten akaratát fejezi ki. Isten nem médiumokat használt, nem csak előzetes lendületet adott a szerzőknek az íráshoz, nem is csak utólag lehelt életet a már kész szövegbe, hanem az egész folyamatot szuverén módon a kezében tartotta, hogy a végeredmény tökéletesen az legyen, amit ő eltervezett. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy Isten a szerzője a Biblia minden egyes betűjének. Ez nem közvetlenül, hanem közvetve történt meg, és éppen ez mutatja Isten szuverén hatalmát. Isten megerősíti a másodlagos eszközök jelentőségét és szabadságát, miközben mindenható gondviselésével tökéletes ellenőrzés alatt tartja és irányítja a folyamatot. Ez az ihletés, melynek eredménye egy olyan Biblia, amelyről Jézus a következőt állíthatta: "Bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, amíg be nem teljesedik."

Eredeti formájában

Amikor a Biblia megbízhatóságáról van szó, hangsúlyoznunk kell, hogy az az eredeti formában tekinthető csak abszolútnak. Ez elsősorban két dolgot jelent: eredeti nyelvet és eredeti kéziratokat.

Eredeti nyelv. A Biblia eredetileg három nyelven íródott: az Ószövetség nagyobb része héber, kisebb része arám, az Újszövetség pedig görög nyelven. A hitvallás azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy a szöveg csak az eredeti nyelven fejezte ki tökéletesen Isten akaratát, minden fordítás egyben egy kicsit ferdítés is, és minden másolat magában rejti a szövegromlás veszélyét.

Legtöbben saját anyanyelvünkön, és nem eredeti nyelven, tehát héberül vagy görögül olvassuk a Bibliát, ezenkívül nincsenek meg az eredeti kéziratok sem. A Biblia - az összes többi ókori dokumentumhoz hasonlóan - csak kézirat-másolatokban maradt fenn. Úgy tűnik tehát, mintha az eredeti kéziratok teljes megbízhatósága így számunkra csak egy teoretikus állítás maradna, amivel igazán nem tudunk semmit se kezdeni. Hála Istennek, ez nem így van. Legalább három okunk van arra, hogy a Biblia eredeti kéziratainak teljes megbízhatóságát jelentős igazságnak tekinthessük.

1. Ha tagadjuk az eredeti kéziratok teljes megbízhatóságát, okafogyottá válik az a törekvésünk, hogy az eredeti iratokat minél pontosabban megismerjük. Ha az eredeti szöveg sem teljesen megbízható, akkor mindegy, hogy mennyire pontos és hiteles a kezünkben levő szövegváltozat. Ellenben ha az eredeti kéziratok teljesen megbízhatóak, és engedelmeskedni akarunk a Bibliának, életbevágóan fontos, hogy a lehető leghibátlanabbul ismerjük annak üzenetét. Ha nem hisszük az eredeti iratok teljes megbízhatóságát, az engedelmességünk így is, úgy is alaptalanná válik. Az eredeti szöveg megbízhatósága tehát azt jelenti a számunkra, hogy minél közelebb kerülünk az eredeti szövegváltozathoz, annál jobban ismerjük Isten kijelentett akaratát.

2. Bámulatos, hogy Isten mennyire megőrizte az eredeti szöveget. A Bibliának minden más ókori iratot megszégyenítő mennyiségű másolata maradt fenn. Ha ezeket a másolatokat egybevetjük, majdnem tökéletesen össze lehet állítani az eredeti szöveget. Ezzel foglalkozik a bibliatudományok egyik legsikeresebb ága, a szövegkritika. A szövegkritika eredményei szerint a Biblia eredeti szövegét 99 százalékos pontossággal meg lehet határozni, a maradék egy százalék pedig nem érint lényeges doktrinális kérdéseket. Megjegyzendő, hogy egy video-kamera se dolgozik nagyobb pontossággal!

3. Az eredeti szöveg az eredeti nyelvén állítható össze. Az elért pontosság tehát nem angol, német, magyar, latin, vagy más nyelven, hanem a Biblia eredeti nyelvein született meg. Ez azt jelenti, hogy a lehető legközelebb állunk ahhoz, hogy megkapjuk az eredeti kéziratokon szereplő szöveget.

Jó megtanulni a Biblia eredeti nyelveit. Mindenképpen előny az, ha tudunk görögül és héberül, de legalábbis szükségünk lehet alkalmanként arra, hogy használni tudjuk a megfelelő szakirodalmat. Harmadszor, amikor tanulmányozzuk a Bibliát, nem árt néha egybevetni a különböző fordításokat, hogy minél közelebb kerüljünk a szöveg eredeti jelentéséhez, amely egyedül bír a teljes megbízhatóság igényével.

Teljesen megbízható

Mit jelent az, hogy a Biblia eredeti szövege teljesen megbízható? Elsősorban azt, hogy ráállhatunk arra, amit mond, hihetünk neki, bízhatunk abban, hogy amit állít, az úgy van, nem csap be, nem vezet félre.

A keresztények abban egyetértenek, hogy a Biblia csalhatatlan. A csalhatatlanság azt jelenti, hogy a Biblia nem fog becsapni, minden állításával végsősoron igazságot közöl, nyugodtan rábízhatjuk magunkat.A Szentírás a hit dolgaiban mindig igazat mond, de amikor a történelem vagy a tudomány területére téved, ott már közölhet téves megállapításokat vagy tényeket. E tábor képviselői néha inkább egy párizsi metrótérképhez hasonlítják Isten írott Igéjét. Egy metrótérképnek nem feladata, hogy precízen, a földrajzi arányokat betartva mutassa a vonalak irányát és hosszát. A metrótérkép egyetlen célja, hogy megbízhatóan eljuttassa az utasokat az általuk kívánt helyre. A térkép tökéletesen megbízható, ha arra használjuk, amire van. A Biblia megbízhatóságára is ilyen értelemben kell gondolnunk.

Úgy látom, hogy a tévedhetetlenségben való hit nélkül meggyengül a Biblia tekintélyébe és megbízhatóságába vetett bizalmunk. Ha a Biblia megbízható, akkor igazat mond akkor is, amikor a történelem vagy tudomány területéről állít dolgokat. A bibliai hit soha nem választható el a történelemtől és a tényektől.

1. A tévedhetetlenség nem jelent modern technikai pontosságot. A Biblia gyakran használ például kerek számokat. Harmincezer emberről beszél, ami lehet, hogy 30.183 vagy 27.764 volt a valóságban, mégse tekinthetjük ezt tévedésnek. Ma is alkalmazzuk a kerekítést, gondoljunk csak egy újságírói beszámolóra: "Húszezer tüntető volt a téren." - szól a tudósítás, ami szinte biztos, hogy pontatlan, mégsincs szó tévedésről.

2. A tévedhetetlenség nem zárja ki a nyelvtani és helyesírási szabálytalanságokat. Több újszövetségi író például kifejezetten rossz görögséggel írt, vétett a nyelv szabályai ellen, rossz stílusban, rossz nyelvtannal, szegényes szókinccsel fejezte ki magát. De tudjuk, hogy igazat mondhat az is, aki töri a nyelvet, amin beszél. Egy bírósági tárgyaláson akár perdöntő is lehet egy rosszul, de félreérthetetlenül megfogalmazott tanúvallomás.

3. A tévedhetetlenség nem zárja ki a költői nyelvezetet. Amikor a Bibliában azt olvassuk, hogy a nap bejárja a pályáját, nem kell arra a következtetésre jutnunk, hogy a szerzőnek csapnivaló csillagászati ismeretei voltak. Meteorológusok is beszélnek így, amikor a nyelv költői erejét használják egy természeti esemény leírására. A költői - és nem tudományos - nyelvezet sem cáfolja tehát a tévedhetetlenséget. Minden esetben meg kell vizsgálni a nyelvhasználatot, és annak megfelelően kell a kijelentés igazságtartalmát értelmeznünk.

4. A tévedhetetlenség nem zárja ki a hamisságok közlését. A Bibliában benne van például az a mondat, hogy "Nincs Isten.". A szövegből azonban egyértelműen kiderül, hogy ez egy hamisság ("Azt mondja a bolond a szivében: Nincs Isten!").

5. A tévedhetetlenség nem zárja ki hiperbolák használatát. A hiperbola szándékos túlzást jelent, ami egy szabályszerű irodalmi eszköz.

6. A tévedhetetlenség nem zárja ki a szabad idézést. Az újszövetségi szerzők gyakran nem pontosan idéznek ószövetségi igerészeket, de ez nem is volt elvárás.

A tévedhetetlenség definiálásánál tehát mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a Biblia állításai mindig megfelelnek a saját igazság-fogalmuknak.

Legfőbb tekintély

A Biblia a legfőbb tekintély. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítunk minden más tekintélyt, mint amilyen a szülők, az állam vagy a gyülekezeti vezetők tekintélye. De ezek a tekintélyek is mind alá vannak vetve a Biblia legfőbb tekintélyének. A hitvallás három területen emeli ki a Szentírás mindenek feletti tekintélyét, melyek az igazság, a hit és az életvitel kérdései.

Legfőbb tekintély az igazság kérdésében

Mit jelent az, hogy a Biblia a legfőbb tekintély az igazság kérdésében? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a Biblia nem mond el nekünk minden igazságot az élet összes kérdéséről. A Biblia nem enciklopédia. Nem mondja el nekünk, hogy hány galaxis van az univerzumban, hogy milyen részecskék vannak az atomon belül, hogy a DNS hogyan őrzi az információt, vagy hogy hogyan kell megszerelni egy meghibásodott autót. De amiben a Biblia állít valamit, ott az a legfőbb tekintély! Lehet, hogy nem beszél a Biblia az autószerelés hogyanjáról, de arról igen, hogy az autónk ne váljon bálványunkká! Az élet minden területe a Szentírás tekintélyének van alávetve, anélkül, hogy az enciklopédikus igazsággyűjtemény lenne. Ezt jobban értjük, ha megvizsgáljuk az igazság megismerésének két ismert útját, a tudományt és a művészetet, illetve a Bibliával való kapcsolatukat.

1. A Biblia tekintélye a tudomány fölött áll. Amikor a Biblia szembekerül a tudománnyal, akkor a helyesen értett bibliai szövegnek nagyobb tekintélye van, mint a tudományos hipotézisnek. Gondoljunk csak arra, hogy például nemrégiben még abszolút igazságnak számított az a nézet, hogy az anyag örökkévaló. A Biblia szerint egyedül Isten létezik öröktől fogva. Mikor két ilyen állítás egymásnak feszül, mindent el kell követnünk, hogy helyesen értsük a Biblia tanítását, de végülis Isten Szava a döntő. Amikor szociológusok azt állítják, hogy teljesen normális és erkölcsileg semleges az, hogy egy csecsen férfi megöli a gyerekét, hiszen ő a testrészének tekinti, és ez abban a kultúrában elfogadható, akkor nekünk szembe kell állítanunk ezzel a Biblia tanítását, mely szerint Isten erkölcsi törvénye örök, és még a csecsenek szívébe is be van írva, és Isten felelősségre fogja vonni őket. Lehet, hogy egyes pszichológusok szerint semmi baj nincsen azzal, ha egy gyerek füllent, vagy ha egy felnőtt váltogatja a partnereit, de mi a Bibliát tekintjük legfőbb tekintélynek az igazság kérdésében, ezért az előbbit hazugságnak, az utóbbit házasságtörésnek nevezzük. Nem vetjük el a tudományt, de a Bibliának minden esetben nagyobb tekintélyt tulajdonítunk.

2. A Biblia tekintélye a művészet fölött áll. Petőfi a verseiben azt hirdeti, hogy a Haza, a Szerelem és a Szabadság a legnagyobb értékek. Yeats, ír költő lázas vízióiban a világ történetét "gyre"-ökre osztja, és fantasztikus, okkult magyarázatokat fűz kultúrák felemelkedéséhez és hanyatlásához. A posztmodern művészet szerint az az igazság, hogy nincs igazság. A keleti meditatív zene azt az érzést sugallja, hogy az individuum nem létezik, fel kell ismernünk a világszellemmel való alapvető azonosságunkat. Vagy éppen azt, hogy mi vagyunk az isten. Mi pedig Pilátussal együtt kérdezhetjük: "Mi az igazság?" A hitvallási pont erre ad választ: az igazság kérdésében számunkra a Biblia a legfőbb tekintély.

Legfőbb tekintély a hit kérdésében

A második terület, ahol a Biblia legfőbb tekintélyét hangsúlyozzuk, a hit tartalmának a területe. Mit higgyünk? Minek alapján fogalmazzuk meg a hitvallásunkat? Mi a legfőbb tekintély ebben?

. Amikor a hitünket megfogalmazzuk, mindent el kell követnünk azért, hogy biblikusak legyünk. Ez nekünk is elengedhetetlenül fontos, amikor evangéliumi hitvallásunkat megfogalmazzuk.

Mi a végső tekintély az igazság kérdésében? A hitvallás erre ad választ, amikor azt mondja: az igazság kérdésében csak a Biblia adhat végső eligazítást. Hiszem, hogy jóval kevesebb probléma lenne, ha újból komolyan vennénk Isten Szavát. A Biblia képes útmutatást adni az igazság égető kérdéseiben. "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsolt 119,105), mondja a zsoltáros.

Legfőbb tekintély az életvitel minden kérdésében

Ez a harmadik nagy terület, ahol a Biblia legfőbb tekintélye megmutatkozik. Nem minden élethelyzetben ad konkrét vezetést, de minden élethelyzetre van benne használható alapelv.Isten Igéje képes felkészíteni az Isten emberét minden jócselekedetre (2Tim 3,16-17). Minden élethelyzetre van valamilyen tanítása, és mindegyik területen felülbírálhatatlan tekintélye van. Van szava a munkáról, pihenésről, étkezésről, házasságról, szexualitásról, gyereknevelésről, az államról, a tanulásról, a helyes viselkedésről, a gyülekezeti életről, az imádságról, a szolgálatról, az evangélizációról, vagyis az élet minden kérdéséről.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a Biblia nem csak hogy beszél ezekről a témákról, de az életmód ezen és minden más kérdésében a legfőbb tekintélynek számít. Lehet száz jó érvünk a házasságon kívüli szexre, de ha a Biblia ezt paráznaságnak nevezi, akkor paráznaság. Kaphatunk látomást arról, hogy hagyjuk ott a családunkat és menjünk el remetének, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a Biblia nem tanítja a világból való kivonulást, ezzel szemben felszólít arra, hogy ha van családunk, akkor gondoskodjunk annak megélhetéséről. Aki nem engedelmeskedik a Bibliának, Istennek nem engedelmeskedik. A Biblia Isten tekintélyével bír az élet minden kérdésében.

A kanonikus irat a kánonhoz tartozó bibliai iratot jelent. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia az Istentől ihletett iratokat teljességükben tartalmazza. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét és ezzel a kánonhoz való tartozását.

A végleges héber kánon 24 könyvbe sorolja az Ószövetség iratait.

A felosztása; Törvény(Tóra) Irások, Próféták

A legtöbb ószövetségi könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről; ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Például „Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei” (Péld. 25:1).

Az Ószövetség Kr. e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Szeptuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt.

Homologoumena csoport: Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a homologeo igéből származik, amelynek jelentése: 'egyetérteni'.)

Ezek az Újszövetség könyvei

4. században volt egy második kanonizáció, amikor néhány további könyvet is beillesztettek a kánonba. Ezeket az úgynevezett deuterokanonikus, vagyis a „második kánonhoz tartozó” könyveket ma csak a katolikus és az ortodox Biblia tartalmazza, a protestáns Biblia nem. A protestánsok az apokrif iratok közé sorolják őket.

Nem tartják sugalmazott szövegnek.

1-A római katolikus egyház a következő hét könyvet sorolja a deuterokanonikus könyvek csoportjába (ezeket a könyveket a protestáns egyházak apokrifnek tartják; a protestáns Bibliának nem a része):

* Makkabeusok első könyve

* Makkabeusok második könyve

* Bölcsesség könyve

* Jézus, Sirák fia könyve

* Báruk próféta könyve

* Tóbiás könyve

* Judit könyve

* illetve Dániel könyvének és Eszter könyvének görög nyelvű kiegészítései

2-Az ortodox egyházak az előbbieken túl a deuterokanonikusok közé sorolják (ezeket a könyveket sem a katolikus, sem a protestáns Bibliák nem tartalmazzák):

* Makkabeusok harmadik és negyedik könyve

* Ezsdrás második és harmadik könyve

* Manassé könyve

Ezeket az ortodoxok sugalmazott szövegnek tartják.

Ezeken kivűl léteznek még az apokrif iratok.

Az apokrifek a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között.

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”.

A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek.

Ilyen apokrif iratok például;Henoch könyve, Egyiptomiak evangéliuma, Örmény gyermekség evangélium,

Éríntőlegesen ide tartoznak még az álkeresztény szekták, pl. jehova tanúi, mormonok, akiket az Egyházak Világtanácsa azért nem ismer el keresztény/keresztyénnek mert

a) tagadják a Szentháromságot

b) a Kinyilatkoztatás az utolsó apostol (Szent János) halálával lezárult.Az álkeresztény szekták ezt nem fogadják el,szerintük az ő gyülekezeteik alapítói magánkinyilatkoztatást kaptak.

Ha a Biblia azt állítaná magáról, hogy Jézus Krisztus írta személyesen, akkor te már hinnél neki?

A legtöbben akkor sem hinnének azok közül, akik most kétségbe vonják!

Nem ezen múlik! A Biblia belső összhangja, pontossága, és megírásának hosszú, történelmi körülményei sok-sok mással, együttesen teszik azzá, ami!

21.04-nek:

Tehát akkor az univerzum mindössze pár ezer éves? Isten meg belerakta a dínó csontvázakat a föld kérgébe? Nehéz dolgod lesz.

"Lehet száz jó érvünk a házasságon kívüli szexre, de ha a Biblia ezt paráznaságnak nevezi, akkor paráznaság."

Először önmegtartóztatás, aztán meg pszichés defektusok, majd kisfiúkkal való fajtalankodás. Hiába, annyira azért nem voltak nagy pszichológusok azok, akik a Bibliát írták.

Miért lenne egy olyan könyv szent és iránymutató, amiben lazán odaveti az apa a lányát az útonállóknak, hogy megerőszakolhassák, csak a férfivendéget hagyják békén?

"hiszen az, amit Istenről biztosan tudunk, a Bibliából van."

Jól kiszúrt akkor azokkal, akik szerencsétlenségükre olyan helyen születtek, ahol esélyük sem volt elolvasni a Bibliát. Ez nem túl etikus. De szerencsére az istenekben való hit hajlama az ember általános sajátja, ezért ott is van istenhit, ahol nem olvasnak Bibliát. De akkor mi végre a könyv, ha anélkül is majd' minden ugyanolyan lenne? Volt egy kutatás (ha kell, utánanézek, hogy pontosan ki és mikor csinálta), amiben különböző élethelyzeteket vázoltak föl és arra voltak kíváncsiak, hogy az erkölcsi és etikai döntéseket mennyire befolyásolják a különböző vallások, vagy néphez való tartozás. Na, kiderült, hogy semennyire. A leghithűbb keresztény is kb. úgy dönt, mint egy afrikai törzs tagja.

Mindemellett hogyan lehet egy könyv mindennek az alapja, aminél különböző embereknek kell eldönteni, hogy mit kell szó szerint venni és mit nem? Ennyi erővel tetszőleges könyvet vehetek és azt magyarázok bele, ami csak épp nekem tetszik.