Mit veszítenek a keresztények?

Szerintem sem veszítenek semmit :)

- könnyebben veszik fel az életet mivel ez számukra nem az "igazi"

- öngyilkosságon nem törik a fejüket, mert mindig, minden helyzetben megsegíti őket Isten

- olyan érzéseket élnek át, melyeket más ember nem. Ezek a szerelmi érzéssel társított, pici szomorúságos, szeretetteljes, örömmel átitatott a távolság okozta Istenhez való tartozás állapota. Melyet ha egyszer átél az ember, újra és újra át akarja élni, többet és többet akar Istentől.

Szerintem a legrosszabb, hogy tudatosan kiépítik bennük a bűntudatot. Nem, tévedtem a legrosszabb, hogy a gyerekeken már nagyon korán elkezdik az agymosást, pokollal fenyegetik és állandó bűntudatra nevelik. Nem adják meg neki a lehetőséget, hogy maga döntsön.

Igen tudom, hogy mindenki szabadon dönthet elvben, és biztos vannak példák, hogy valaki egyszercsak letért/áttért/megtért. Viszont az esetek nagyon nagy százalékában a szülői tanításon múlik, és mivel már fiatal korban elkezdik ezt az érzelmi zsarolást, ezért nagy a valószínűsége, hogy egy életre megfertőzik és nem hagyják hogy maga dönthesse el a pokollal való fenyegetés nélkül, hogy miben higgyen.

A másik pedig hogy a kereszténység igenis tudatlanságra tanít. Nem azt mondja, hogy nézz körbe a csodás világban, ismerd meg hogy működik a világ, hanem azt mondja hogy higgy! Azt tanítja, hogy a kételkedés nélküli hit erény. Tehát valamit elhinni a megismerése nélkül az jó dolog.

Kedves utolsó Válaszoló!

Ha látnák a keresztények azt amiben hisznek, akkor az már tudás lenne, nem pedig hit.

Ha van Isten, és jó keresztények, akkor semmit sem veszítenek, mert övéké az örök élet.

Ha van Isten, de rossz keresztények, akkor mindent, mert ebben az életben lemondtak bizonyos dolgokról, de nem azt csinálják mindig, amire az ösztöneik szerint cselekednének, azonban az örök élettől mégis el lesznek zárva.

Ha nincs Isten, és jó keresztények, akkor sem veszítenek sok mindent. Egy olyan erkölcsi rendszer, belső tartás, reménykedés és hit jellemzi őket, amely sokakat megsegített már szorult helyzetükben. Végső sorsuk nem jobb, mint bárki másé, hiszen a feltételünk, hogy nincs Isten. Azonban olyan rendszer mellett élik életüket, amely valóban emberré teszi az embert. A "veszteség" ehhez képest meg sem említhető!

Ha nincs Isten, és rossz keresztények, akkor az embernek kinyílik ezek ellen a bicska, mert a képmutatás undorító tulajdonsága tapadt rájuk, és ha nincs Isten nem kéri őket soha senki számon. Ez bántja az igazságérzetet!