A keresztények Istenét miért mindig férfiként, öregemberként képzelik el?

A keresztények szerint Isten három személy, mely azonban mégis egy Isten. Ezt hívják Szentháromságnak: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Isten a Szentháromságban öröktől fogva van, de az emberi történelem egy pontján az Atya elküldte fiát a bűnbeesett emberiség megmentésére: Ő a Fiú, a megtestesült Isten, a második isteni személy. Ő valóságos ember volt (de egyben valóságos Isten is), a Jézus nevet adták Neki, és kb. 2000 évvel ezelőtt született a júdeai Betlehemben. Kettejük öröktől fogva tartó szeretetéből születik a harmadik isteni személy: a Szentlélek.

Mivel Istent a maga lényegi valójában soha, senki sem látta, ezért mikor ábrázolásra kerül a sor, általában valamely jellemző tulajdonságát próbáljuk megragadni. A Fiú ábrázolásával van talán a legkönnyebb dolgunk, hiszen Ő felvette az emberi természetet, így anyagi, emberi testben élt és járt közöttünk. A szenthagyományból eredő ábrázolása ezért valószínűleg szemtanúk leírásain vagy ennek hiányában az adott kor jellemző férfiképén, esetleg bizonyos ereklyéken (pl. a Torinói Lepel) alapul.

Az Atya ábrázolása jóval nehezebb, hiszen Ő nem öltött anyagi formát. Őt általában idős férfi képében ábrázolják, mert a kor bölcsességet (vö. a mindenség teremtője, minden dolgok ismerője), a férfi pedig az erő, a hatalom szimbóluma (vö. mindenhatóság) is.

A Szentlelket általában galambként ábrázolják, a Szentírás szerint galamb képében szállt le megkereszelkedésekor Jézusra, ezen túlmenően a galamb alakjának igen gazdag, ide kapcsolódó szimbolikája van, melyet sajnos nem ismerek.

Néhány megjegyzést tennék az előttem szólók válaszaihoz:

- A kereszténységben Isten személyes létező, tehát nem valami elvont dolog (pl. egyetemes rendező elv) vagy annak ábrázolása. Minden létezőt Ő teremtett, figyel ránk, meghallgat minket, törődik és szeret bennünket.

- A Szentháromság Istennek valóban nincs neme, a férfi képe viszont nem azért jelenik meg az ábrázolásokban, mert a keresztények férfisoviniszták lennének, mégkevésbé azért, mert a papok férfiak, és nekik ,,ez tetszett'', hanem mert egy ábrázolhatatlan Valakinek valamely fontos, kiemelendő jellemzőjét ebben a képben tudták a legjobban megragadni.

- A Bibliából nem töröltek ki mindenfélét, ami esetleg nem felelt volna meg egyesek ,,érdekeinek'', hanem - lévén, hogy a Bibliát az Egyház állította össze a különböző szentírási forrásokból - nem vettek bele olyan írásokat, melyek nem Isten kinyilatkoztatását képezték. Az Egyházat ebben a munkájában a Szentlélek segítette.

- Amikor a keresztények egy szobor előtt imádkoznak, akkor nem a szobornak imádkoznak, hanem ahhoz, akit a szobor ábrázol. Emberi természetünkből adódik, hogy szükségünk van a megfoghatóra, a tapasztalhatóra, ezért ábrázolásokat készítünk arról, akit fontosnak tartunk és bár meg nem érinthetjük, mégis kapcsolatban akarunk lenni vele. Amikor egy édesanya megcsókolja gyermeke fényképét, nem a fényképet magát szereti, hanem a mögötte lévő gyermekét. A bálványimádás ,,vádja'' tehát nem állja meg a helyét. Amikor Isten azt mondta népének, hogy ,,Ne készíts magadnak faragott képet arról, ami az Égben van!'', akkor a bálványimádás ellen emelt szót, ennek az esetnek a körülményei ui. azok, hogy népe aranyborjút öntött magának, és azt istenként imádta, holott nem volt mögötte semmi. Istennek ezt az intését igen gyakran emlegetik kontextusából kiragadva a keresztény ábrázolásokkal szemben, holott mondanivalója nem az, hogy pl. ne készíts szobrot Jézusról, hanem az, hogy hamis istent ne imádj.

- A pokolba nem azért kerül valaki, mert nem tartott be ,,tíz dolgot'', hanem mert saját maga fordul el végérvényesen Istentől. A pokol nem egy tüzes verem, hanem az Istent örökre elutasítók fájdalmas, szörnyű, soha nem enyhülő állapota. A Tízparancsolatot Isten nem azért adta, hogy legyen oka majd kárhozatba lökdösni az emberi lelkeket, hanem azért, hogy segítsen nekünk, mert aki e szerint él, az magával tesz jót. A bűnök nem azért bűnök, mert Isten önkényesen mindenféle korlátot emelt, hanem egyszerűen azért, mert természetüknél fogva rosszak. S mint ilyenek, közülük egy sem Isten akarata. Isten parancsai sokkal inkább kérések, szeretetteljes tanácsok, melyek megmutatják, hogyan éljünk, ha embertársaink és saját magunk javát, földi és örök boldogságát akarjuk. A Tízparancsolat teljesítése esendőségünk miatt erőfeszítést kíván, de lehet benne erősödni, ahogyan lehet tőle távolodni is. Isten persze mindig megbocsát és vissza hív, de a végső döntés a miénk lesz, és amerre hajlott egy fa életében, arra dől halálában.

Isten se nem férfii sem nem nő, ő egy lélek..nincs neme. Azért férfinak szokták ábrázolni, mert Isten tudta, hogy miután a teremtésrendje felborul az igazi apaság sokkal inkább hiányozni fog, mint az anyaság...(gondolj csak bele) Ne értsd félre, mindkettőre szükség van, de az atyaságot hangsúlyozni annak mérhetetlen hiánya miatt szükséges. Ezt am egy könyvből olvastam. (A viskó-ból)És én hiszem, hogy ezért van, nem azért mert most a férfit teremtette előbb és nem a nőt...Szerintem Ő azt nézi, hogy nekünk mi a jobb és nem azt hogy az első ember férfi volt-e vagy nő.

Idősnek pedig szerintem is azért ábrázolják, hogy mutassák hogy Ő már "rég óta" létezik. Örökké, Ő mindig van.

Csak azért mert a matriarcha társadalomnak 10000 éve annyi lett...

És a Bibliát író, illetve "fordító" mesemondók egy férfiközpontú világban éltek...

Ha a keresztények Istenéről beszélünk, keressük a Bibliában a választ!

pl.: Máté evangéliuma 6. rész 9. vers: "MI ATYÁNK, ki vagy a mennyekben..." Nem mi anyánk!

És miért ábrázolják öregnek? Szerintem Ezért:

"Nézém, míg királyi székek tétetének, és az ÖREG KORÚ leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;" Dániel könyve 7. rész 9. vers.