A keresztény Biblia miért fenyegeti Pokollal azok az az embereket akik más vallásban hisznek, vagy ateisták?

A "keresztény Biblia" ezt nem egészen így tanítja, bár sok igazság van benne. Viszont a "másképpen gondolkodásnak" van benne a legkisebb szerepe.

Sokan elferdítik az eredeti bibliai igazságokat, mert nincsenek tisztában azzal, hogy a Bíró (Krisztus) az ítélet napján mindenkit egyénileg, a lehetőségeihez és körülményeihez mérten fog megítélni. Ez azt jelenti, hogy nem kerül mindenki automatikusan kárhozat alá, aki egy tudatos döntéssel nem "fogadta be Jézust".

"Róm 2:12 Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,

Róm 2:13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Róm 2:14 Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:

Róm 2:15 Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.

Róm 2:16 Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által."

És mi ez a bizonyos "törvény", ami szerint a pogányokat [=nemzetek, nem zsidók] is meg fogja Isten ítélni?

"Máté 7:12 Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták."

Lásd továbbá a Máté 25:31-46-ot.

A Róma 2-ben tehát azt írja le Pál, hogy természetesen Isten nem fog elítélni egy olyan embert sem, akinek soha nem volt lehetősége hallani az Evangéliumot Jézus Krisztusról, *csupán* azért, mert nem hitt Jézus Krisztusban. Hanem ők a szívükben lévő "lelkiismereti törvény" alapján lesznek megítélve: hogy a "lelkiismeretüket és a gondolataikat" vajon összhangba hozták-e az Isten által minden embernek szívébe írt törvénnyel, és aszerint éltek-e.

Viszont ahogy a 12. vers írja, akik "törvény nélkül" (itt a mózesi Törvényről van szó) *vétkeznek*, vagyis bűnösen élnek, azok - mivel csakis ez az igazságos - elvesznek, de nem azért, mert nem hallhattak Jézusról és így nem is térhettek meg hozzá.

De!

"Ján 12:47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

Ján 12:48 Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon."

Teljesen más elbírálás alá esik egy olyan ember, aki az Evangéliumot hallja, és tudja, mit tett érte Jézus Krisztus, de elutasítja, nem hiszi el, közömbösen viseltetik iránta, és úgy gondolja, hogy "nem, én a saját értékrendem szerint akarok élni".

Erről ír a Zsidókhoz írt levél:

"Zsid 2:3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra,

Zsid 2:4 Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint."

továbbá:

"Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket." (3:15)

"Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották." (4:2)

A hitetlenséggel és az Úr szava iránti engedetlensséggel ezek az emberek önmagukat zárják ki "Isten nyugodalmából", az örök életből. Mégpedig nem azért, mert rosszabbak lettek volna, mint mások, hanem mert nem fogadták el, hogy a lelküket önmaguk erejéből nem tudják megtartani, hanem Isten kegyelmére van szükségük. A sok "jó, aranylelkű, odaadó" emberről AKKOR és OTT fog csak kiderülni, hogy VALÓJÁBAN mennyire voltak jók és aranylelkűek és odaadóak, nem az ő mércéjük, hanem Isten mércéje szerint.

De kegyelem nélkül el fognak veszni, mert nincs és soha nem is volt egy olyan jó és aranylelkű ember sem, aki ne vétkezett volna, legfeljebb olyan, akiről nem derült ki.

"Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el." (1Kor 11:31) De nem mi ítéljük magunkat, hanem Isten.

Jézus azt mondta, hogy SEMMILYEN váltságot nem adhatunk a lelkünkért: ezt egyedül Ő tudta kifizetni értünk, mert "vérontás nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsid. 9:22), és egyedül az Ő tiszta és szeplőtelen vére volt megfelelő eszköz arra, hogy a bűneinkkel szemben váltságul szolgáljon.

"Máté 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?"

Ezek az emberek Isten előtt arra fognak hivatkozni, hogy "de hát ezt meg azt cselekedtem, ilyen meg olyan jó ember voltam", az Úr meg majd azt mondja nekik, hogy "Igen, látom. Meg láttam azt is, amikor így meg úgy hazudtál, amikor ezt meg ezt a személyt megbántottad, amikor megcsaltad a feleséged, és amikor félrenéztél, pedig egy embertársad szükségben volt. A cselekedeteid alapján megmérettél, és könnyűnek találtattál. Van-e még valami, amit fel tudsz hozni a mentségedre?"

És nem lesz semmijük, amit adhatnának, hogy a lelküket megmentsék. Mert az a valami, ami megfelelő ár lenne azért, hogy élhessenek, egyedül Jézus vére lehetne, de azt elutasították az életük során, és kifejezték, hogy arra nekik nincsen szükségük: pont az életüket megmentő kegyelmet utasították vissza!

Mert félreértés ne essék, eddig a pontig mindnyájunknak, egytől egyig, engem és a legjobb, legodaadóbb embereket és még a legszentebb keresztényeket is beleértve, egyforma a mérlege. Ezen nem lehet változtatni emberi erővel. Ezen egyedül Jézus vére tud változtatni, mert egyedül abban van meg az az érték és az az erő, ami semmissé teheti a bűnöket.

Ha valaki azt mondja, hogy neki nem kell Jézus vére, és eszeveszetten kapálózik az ellen a kegyelem ellen, amit Isten akar adni neki, akkor utána miért háborog azon, hogy a Bibliában Isten azt üzeni neki, hogy ha így marad, a cselekedetei szerint el lesz ítélve?

Nem azért lesz elítélve, mert másképp gondolkozik, hanem mert ő maga döntött úgy, hogy nem akar Istennel közösséget vállalni. Isten pedig nem diktátor! Mert az a mentalitás, hogy "márpedig én akkor is boldoggá teszlek, ha nem akarod, mert túl hülye vagy ahhoz, hogy felismerd, milyen jól jársz velem", a diktátorok jellemzője.

Isten pontosan azt fogja adni ezeknek az embereknek, amit kérnek: hogy hagyja őket békén. Az óriási tévedésük abban van, hogy ha Isten békén hagy (magára hagy) valakit, az a legiszonyúbb szenvedés az ember lelkének, ami érheti.

És a "legdurvább" az egészben, hogy a végén a kárhozatra kerülő emberek, amikor megtapasztalják, hogy Isten milyen igazságosan ítélte meg őket, dicsőíteni fogják Istent az Ő hatalmáért és dicsőségéért és igazságáért, és nem azt fogják gondolni (mint most), hogy "hogy lehet Isten ilyen igazságtalan, hogy ezt teszi velünk", hanem azt, hogy "hogy lehettünk ilyen bolondok, hogy önként kizártuk magunkat Isten jelenlétéből".

Összefoglalom: a keresztény Biblia nem szadizmusból "fenyegeti" a "másképp gondolkodókat" azzal, hogy ha nem fogadják el Jézust Megváltójuknak, akkor szenvedni és gyötrődni fognak. Hanem azt tanítja, hogy ha kizárod magad a szeretet Istenével való közösségből, akkor soha többet nem lesz részed szeretetben, és semmi jóban, mégpedig a saját döntésed alapján.

A szellemi élet adásának képessége egyedül Istenben van meg. Ha valaki az egy igaz élő Istent nem választja, akkor az életet utasítja el.

Erről van szó a kereszténységben, nem arról, hogy az feltétlenül gonosz, aki nem hisz.

Szia!

Először is szeretnélek megkérni, mielőtt ilyen súlyos vádat megfogalmazol légy kedves pontosan idézni azt a helyet, ahol ezt olvastad, vagy amiből ezt a következtetést levontad. A Szentírás ugyanis sehol nem fenyeget senkit örök szenvedéssel, a "pokol" kifejezést pedig a halottak tartózkodási helyében jelöli meg, lásd héber "seol" - sír, és görög "hádész" - halottak helye kifejezéseket. Innen minden ember fel fog támadni, először az igazak örök életre, majd a gonoszok ítéletre.

Nagyon várom a válaszodat mire alapozod a kérdésben és a kommentben megfogalmazott vádjaidat.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Nyugodt lehetsz benne, hogy a Biblia Istene nem fog senkit sem örökké kínozni a pokol tüzében, mert nem hitt őbenne. Ez egy félreértelmezés. A pokol (seol) szó pontosan sírgödröt jelent. Az örökké való kínzás nagyon távol áll a szeretet Istenétől. A Biblia ír egy kénkővel égő tüzes tóról, de ott is azt mondja, hogy VÉGLEGESEN megsemmisíti a gonoszt: "És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték." (Jel 20,13-15)

Érdemes az idézett szövegben megfigyelni azt is, hogy a halottak az ő "cselekedeteik szerint" lesznek megítélve! Tehát mindegy, hogy valaki hívőnek tartja-e magát, vagy ateistának, nem az lesz a mérvadó, hanem az, hogy az általa felismert jó elvekhez mérten mit valósított meg azokból! Ha tetteit a olyan vezérelvek irányították, amelyek megegyeztek az isteni törvényekkel, akkor éppúgy helye van az örökkévalóságban, mint egy hívő kereszténynek. Nyilván Isten nélkül nehezebb, mivel így élő segítség nélkül kell megfelelni egy igen magas mércének.

A gonosz embereknek a legnagyobb szenvedést az fogja jelenteni, amikor látják, hogy miről maradtak le...

Isten végtelenül kegyelmes, és csak annyit kér mindenkitől számon, aminek a véghezviteléhez megvoltak a megfelelő ismeretei. Ha valaki nem tudott Isten létezéséről, és törvényeiről, az nem tehető felelőssé azért, ha nem tartotta be azokat. Viszont felelőssé tehető abban, amit a saját beépített iránytűje, a lelkiismerete jelzett, de nem aszerint cselekedett...

Kedves #17-es!

Hadd szóljon a Biblia: "Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.

Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.

Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.

Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényük, mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik. Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által." (Rm 2,11-16)

Mit szűrhetünk le ebből?

1. Egyazon törvény által lesznek megítélve a "pogányok", vagyis a Biblia szerinti egy igaz Istent nem hívők, és a Biblia Istenét ismerők.

2. A "pogányok" a saját lelkiismeretük szerint lesznek megítélve, mivel önhibájukon kívül nem tudhattak sem Jahvéról, sem Jézusról, mivel a lelkiismereten keresztül Isten a szívükbe ültette a törvényeit.

3. Azok akik szándékosan visszautasították az Isteni kegyelmet, azoknak sajnos nincs mentségük.

4. Akik csak hallgatják Isten igéjét, de nem aszerint élnek ugyanúgy elvesznek, mint azok akik eleve nem foglalkoztak Istennel.

4. Igen, Jézus értünk hozott áldozata nélkül valóban nem lehet üdvözülni, de ha valaki Istent nem ismerve cselekszi az Isten dolgait, kérdem én, ki az, aki eltilthatja tőle az örökkévalóságot?

5. Kérlek bizonyítsd be tételesen a Bibliából, hogy mi igazolja az örökké tartó szenvedés tényét! Már készen vannak rá a válaszaim. :)

Mi értelme lenne ennek? Isten célja a bűn végleges eltörlése, és egy új boldogabb lét megteremtése azoknak, akik vágynak erre. Ha a gonosz embereken nem lehet már segíteni, akkor mi értelme kínozni őket? Épp elég büntetés az nekik, hogy nem vehetnek részt a jóban soha már! Ha Isten így cselekedne, pontosan azt érné el újra, amivel eredetileg Sátán a valamikori angyalfejedelem jogtalanul vádolta, hogy tudniillik: Isten igazságtalan, visszaél a hatalmával, és nem jó az a rendszer, amit kialakított. Nos, Isten éppen ezt akarja elkerülni, hogy a Gonosz megbüntetése után ismét lázadás tegye tönkre a teremtett világ békéjét. Istent is kötik saját törvényei. Nem tehet olyat, ami törvényeivel ellentétes. Márpedig a bűnösök szadista kínzása ilyen lenne.

Ha mi hívők vagyunk, mi sem kívánhatunk senkinek ilyesmit...

Végezetül: Higgyük el, hogy Istennek jogos lesz a büntetése, de nem igazságtalan - MINDENKI számára!

Kiegészítés az előzőekhez:

A 2.-es pontban leírtaknál természetesen CSAK azokra a "pogányok"-ra gondoltam, akik önhibájukon kívül nem ismerhették meg az egy igaz Istent és Jézus Krisztust, de végső soron ez sem lehet mentség a bűn elkövetésére, egyrészt a már leírt lelkiismereti tényezők miatt, másrészt pedig azért, mert Isten a saját alkotásaiból megismerhető. Ezzel kapcsolatban a következőket írja Pál apostol: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok... Mert nyilván van az Istennek haragja a mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van őbennök, mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik, úgyhogy ők menthetetlenek." (Rm 1,14.18-20)

Tehát aki akarja, az az Isten teremtett dolgaiból is megismerheti Jahvét a nagy alkotót, Biblia és prédikáció nélkül is...

Örülök kedves Kérdező, hogy lelked megnyugodott, és remélem sokaknak ugyanígy nyugvópontra került így ez a kérdés! :))

Mát. 25.41

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok * tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.Orok tuz es nem csupan sirgodor.