A lator előbb jutott be a Paradicsomba mint Jézus?
Egy kissé tanácstalan vagyok:
Jézus azt mondta a tőle jobb oldalon keresztre feszített latornak hogy még aznap vele lesz a paradicsomba.
A bökkenő az hogy Jézus péntek és szombat a sírjában feküdt holtan, tehát nem lehetett a Paradicsomba. Akkor lehetséges hogy egyszerű biztatásnak, elismerésnek szánta ezt azt az igéretét. Lehet hogy úgy kell érteni hogy Jézus amikor azt mondta hogy: ,,még ma" akkor a föltámadás utáni időre gondolt.
Viszont tudjuk hogy Jézus elsőnek támadt fel a halotak közül, másról még biztossan nem álíthatjuk, akkor lehetséges hogy a lator még nem is támadt fel.
Jézus halála aműgy is érdekes kérdéseket vet fel, mert:
---ha örökké való, akkor halhatatlan, tehát az Isteni tudata nem húnyt ki a földi halála utáni napokon, a föltámadás előtt sem. Akkor mint Isten szemlélhette a saját emberi énjének a halálát.
Különben is nehéz megmondani hogy mit jelent az emberi én egy örökké való egyedüli Isteni valóságnak.
de kissé belezavarodtam, ezért egyszerűsítek:
-Jézus még aznap a Paradicsomba volt a jobb latorral, de a halálból csak harmadnapra támadt fel. Számomra felfoghatatlan misztérium.
Mindhárom szinoptikus evangélium (Máté, Márk, Lukács) egyformán kihangsúlyozza, hogy "fennszóval"/"nagy szóval" kiáltva adta ki a lelkét!
Nem tudom, pontosan mi történhetett, de az az egy biztos, hogy Jézuson kívül senki más nem halt meg úgy, mint Ő. Senki nem mondhatja el magáról közülünk, hogy "senki nem veszi el éntőlem" az életemet, hanem "van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt".
Abban egyetértek, hogy sokszor lehet megfigyelni, ahogy a haldokló emberek is "kilehelik a lelküket", de itt másról: arról van szó, hogy Jézus eldöntötte, hogy "most meghalok, mert minden beteljesedett", és kifújta a szellemét.
De ezt csak érdekességként tettem hozzá, a lényeg az, hogy Jézus nem "külső szemlélőként" nézte végig az "emberi énjének a halálát", hanem Ő teljesen Ő maga volt, aki meghalt, és valóságosan halálra adta magát. De harmadnapon feltámadt, mert legyőzte a halált! :)
Paradicsom: a paradeiszosz szó pontos jelentése: (királyi) díszkert, vadaspark, „arborétum”. Perzsa eredetű kifejezés (pairida-eza = körülkerített hely). Az Újszövetségben minden bizonnyal az Éden kertjére vonatkozik. Amennyire az nyomon követhető a Szentírásban, az Éden kertje a Teremtéstől a Vízözönig a Földön helyezkedett el az úgynevezett „termékeny félhold” területén (1Móz 2:8–15; 3:23–24). Valószínűleg a Vízözön során került le az Éden a föld alatti birodalomba, a seolba (alvilág, hádész, „pokol”), ugyanis Ezékiel próféta már úgy ír róla, mint ami ott található (Ez 31. fejezet) – míg földi helyét túlnyomórészt a sivatag foglalta el. Számos bibliakutató szerint az Éden a seolnak azon a részén helyezkedhet el, ahol az „Ábrahám kebele (öle)” is található, vagyis ahol a hitben meghaltak, az üdvözülők gyülekeztek az ószövetségi korban. Eszerint Jézus kereszten elhangzott utalása az egyik latornak („ma velem leszel a Paradicsomban”) erre vonatkozhatott, hiszen Péter apostol szerint Jézus szelleme-lelke a föld mélyében lévő seolt járta be három napon át halála után (1Pt 3:18–20). Ugyanakkor Pál apostol azt állítja, hogy egyik elragadtatásakor „a harmadik égig…, a Paradicsomba” ragadtatott (2Kor 12:2–4); valamint a Jelenések könyve is már mennyei valóságként beszél a Paradicsomról (Jel 2:7). Ez csak úgy lehetséges – az előbbiekkel összevetve –, ha a Paradicsom Jézus feltámadása után a seolból felkerült a mennybe. A Jelenések könyve, más eszkatológiai utalások, az ószövetségi próféciák és a rabbinikus írások egybehangzó tanúsága szerint pedig a messiási királyságban a Paradicsom újra a Földön lesz majd, mégpedig Jeruzsálemben vagy annak közvetlen közelében; s ez a messiási királyság után, az úgynevezett „eljövendő világban”, más néven „az örökkévalóság napján” is így marad majd örökké. Ezért egyes bibliakutatók szerint Jézus kereszten elhangzott mondata erre az eljövendő földi Paradicsomra is értelmezhető: „Úgy van, ahogy ma mondom neked: velem leszel a Paradicsomban!”
forrás: újexodus
1: Nem vagyok Jt, de nem is voltam soha.
2: Attól, hogy külön lehet választani az összes többinél a bizony mondom néked (néktek)-től az utána következő mondatrészt, ez nem bizonyítja, hogy ebben az esetben is ugyan ez a szabály érvényesülne, mintha szabályok szerint szólt volna Krisztus.
3: ma: ebben a helyzetben, mikor a kereszten függök és látszólag el vagyok veszve és vesztettem, ma mondom neked, hogy velem leszel.
4: Délután három órakor "lehelte ki a szellemét" Jézus. A nap a zsidók szerint a sötétedésnél véget ér. Tehát már csak néhány órát tartott a nap. Viszont aznap a halálban volt Jézus, tehát NEM volt aznap semmiféle paradicsomban. Hazudott volna, vagy nem tudta a "forgatókönyvet"?
Bizony mondom néked most, ebben a helyzetben, ma, hogy hited megtartott téged, velem leszel a paradicsomba.
"2: Attól, hogy külön lehet választani az összes többinél a bizony mondom néked (néktek)-től az utána következő mondatrészt, ez nem bizonyítja, hogy ebben az esetben is ugyan ez a szabály érvényesülne, mintha szabályok szerint szólt volna Krisztus."
Márpedig Jézus azért jött, hogy a törvényt betöltse. A logikáét és a nyelvészetét is :-)
Viccen kívül, ez a magyarázat sajnos nagyon "igazoljuk-a-saját-teológiánkat" ízű, de tudod mit, kedves utolsó? Jó, legyen neked a te hited szerint. És nekem is. Maradjuk ennyiben.
Mondok egy másik, talán rossz példát.
Mt 3,3 Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
Jn 1,23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
Ez a bevált mondat, hogy János a kiáltó szó a pusztában, készítsétek az Úr útját prófécia embere volt.
Miért is kell kiabálni a pusztában?
Nézzük a két idézetet más elválasztásban:
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó. A pusztában készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
Én kiáltó szó vagyok. A pusztában egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
Ugye más a mondat értelme. Az egyik kiabál a pusztában, a másik a kiáltó szó.
Pedig csak elválasztási probléma.
#eric_one: köszi, az Ezékiel 31:18 eddig elkerülte a figyelmemet! :)
(nem kötekedő) megj.: a 2Kor 12-ben nem Pál egyik saját "elragadtatásáról" van szó, hanem valakiéről, akit ismert.
Amúgy a "ma" szót illetően szerintem is lehetséges mind a két "elválasztási" lehetőség, mivel ahogy az előttem szóló kifejtette, a "kiáltó szó" esetében is lehetséges mindkét verzió. (Egyébként az "eredeti" Ézsaiásban sem teljesen egyértelmű, hogy hogyan kell tagolni a mondatot, pl. Károli (1590) úgy fordítja:
"Ézs 40:3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!"
Míg a leggyakrabban használt angol (King James, 1611) és német (Luther, 1545) fordítások másképp tagolják:
"The voice of him that crieth in the wilderness, Prepare ye the way of the Lord, make straight in the desert a highway for our God." [Egy pusztában kiáltó szó, Készítsétek...]
"Es ist eine Stimme eines Predigers in der Wüste: Bereitet dem HERRN den Weg; machet auf dem Gefilde eine ebene Bahn unserm Gott!" [Egy Igehirdető hangja szól a pusztában: Készítsétek...]
Két francia nyelvű fordítás (Darby, Louis Segond) két különféle tagolással fordítja:
"La voix de celui qui crie dans le désert: Préparez le chemin de l'Éternel, aplanissez dans le lieu stérile une route pour notre Dieu." (Darby, 1885)
[Pusztában kiáltó szó: Készítsétek...]
"Une voix crie: Préparez au désert le chemin de l`Éternel, Aplanissez dans les lieux arides Une route pour notre Dieu." (LSG, 1910)
[Kiáltó szó: Készítsétek a pusztában...]
Egy spanyol protestáns változat, a Reina-Valera (1569):
"Voz que clama en el desierto: Barred camino á Jehová: enderezad calzada en la soledad á nuestro Dios."
[Pusztában kiáltó szó: Készítsétek...]
Minden kétséget kizáróan bizonyítani szerintem nehéz lenne, hogy pontosan ezen a helyen melyik verzió az érvényes, de ha Lázárhoz hasonlóan az igazak az Ábrahám keblébe kerültek úgy, ahogy Jézus elbeszélte a Lukács 16-ban (pedig nem hiszem, hogy viccelt volna ilyesmivel), akkor szerintem lehetséges, hogy még aznap vele volt a Paradicsomban. Mint korábban is írtam, ha Jézus a "tömlöcben lévő szellemeknek" prédikálhatott a halála után, akkor a Paradicsomban is járhatott. Így pusztán az, hogy aznap a sírba tették a testét, nem zárja ki, hogy szellemben a Paradicsomban járt a "latorral" együtt.
Érdekes egymás mellé állítani a Márk 14:30-at és a Lukács 23:43-at:
Márk 14:30
amén legó szoi hoti szü szémeron tauté té nükti…
bizony mondom neked, hogy te ma, ezen az éjszakán…
Lukács 23:43
amén szoi legó szémeron met emú eszé en tó paradeiszó
bizony neked mondom ma velem leszel a Paradicsomban
Én nem tudom eldönteni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!