Hívők, akkor nektek a család csak másodlagos?

Az önzetlenség nem azt jelenti, hogy a gyereked úgy ugráltat ahogy akar. Azt a liberalizmus címszónál keresd, bár ilyen példát ott sem fogsz találni, mert értelmetlen.

A családom nagyon fontos. Annyira fontos, hogy mindent megteszek értük amit tudok. De a szabadságukat tiszteletben tartom. Én nem vihetem senki keresztjét, csak megmutathatom neki, hogy kell vinni a sajátunkat.

Az én ateistává válásom semmiben nem szolgálná a gyermekem érdekeit sőt csak rontaná, hiszen azt látná, hogy az elvek feladhatók.

A szeretet viszont nem feladható, tehát ha a gyermekem ateista lesz, akkor is ugyanúgy fogom szeretni. Ha krisnás vagy buddhista, akkor is.

A mennyország nem egy hely hanem egy állapot amiben a lelked van amikor meghalsz. Oda nem lehet kerülni az kegyelem kérdése. Éppen ezért felesleges azon görcsölni ki kapja meg.

Ja, és még valami. Én keresztény vagyok az én vallásom tanítása szerint a legfontosabb a világon a szeretet, nem az hogy én az igaz hit szerint éljek.

Engem személy szerint nem izgat a túlvilág, tudom hogy Isten maga a szeretet és az Igazság, és ez elég nekem. Ha megszűnök létezni, azt sem bánom. De amíg élek, addig szívem a szeretet Istenéé. És a családomé.

Az önzetlenség nem azt jelenti, hogy a gyereked úgy ugráltat ahogy akar. Azt a liberalizmus címszónál keresd, bár ilyen példát ott sem fogsz találni, mert értelmetlen.

A családom nagyon fontos. Annyira fontos, hogy mindent megteszek értük amit tudok. De a szabadságukat tiszteletben tartom. Én nem vihetem senki keresztjét, csak megmutathatom neki, hogy kell vinni a sajátunkat.

Az én ateistává válásom semmiben nem szolgálná a gyermekem érdekeit sőt csak rontaná, hiszen azt látná, hogy az elvek feladhatók.

A szeretet viszont nem feladható, tehát ha a gyermekem ateista lesz, akkor is ugyanúgy fogom szeretni. Ha krisnás vagy buddhista, akkor is.

A mennyország nem egy hely hanem egy állapot amiben a lelked van amikor meghalsz. Oda nem lehet kerülni az kegyelem kérdése. Éppen ezért felesleges azon görcsölni ki kapja meg.

Ja, és még valami. Én keresztény vagyok az én vallásom tanítása szerint a legfontosabb a világon a szeretet, nem az hogy én az igaz hit szerint éljek.

Engem személy szerint nem izgat a túlvilág, tudom hogy Isten maga a szeretet és az Igazság, és ez elég nekem. Ha megszűnök létezni, azt sem bánom. De amíg élek, addig szívem a szeretet Istenéé. És a családomé.

Freya

Szia!

Ahhoz nem kell hívőnek lenni, hogy belásd, teljesen értelmetlen a kérdésed. Ha a gyermekem azt mondaná: "apa ha szeretsz ugorj a kútba", akkor logikusan nem tenném meg akár hívő vagyok akár nem. Ugyanis a szeretet és az önzetlenség nem azt jelenti, hogy azt teszem automatikusan, amit a szerettem diktál!

A szeretet és az önzetlenség felelőséggel jár, hogy a rámbízottakat a lehető legjobban neveljem és gondoskodjam róluk. Ez sokszor lemondással és nehézségekkel jár. Egy hívő ember életében azonban ezek a lemondások és nehézségek is lehetnek örömteliek, mert van hova fordulnia tanácsért, segítségért, erőért.

A gyermeknevelés óriási felelősség. Meghagyni a gyermek szabadságát, de ugyanakkor példamutatással irányítani őt a helyes irányba nem egyszerű dolog. Nagy bölcsességet és tapasztalatot, erőt és kitartást igényel. Megállni azt, hogy ne szóljon az ember, mikor látja, hogy mi lenne a gyermekének a jobb, de hagyni, hogy erre maga jöjjön rá...stb. Az igazi szeretetre maga Isten adott példát nekünk Jézus Krisztus által, aki tudott szeretettel de határozottan bizonyságot tenni az igazságról. A keresztények őt követik ebben is.

Üdv. Péter

A vallások tanításából téves dolgokat szűrtél le. Hibásan értelmeztél.

A családi élet, szülővel, gyerekkel törődés nem vallás kérdése, bár a vallás is sokat foglakozik ezzel, hiszen az élet alapja. Hogy milyen egy család kapcsolata, elsősorban intelligencia, kulturáltság és empátia kérdése. Annak felismerése, mikor cselekszünk helyesen, akár saját szemléletünkkel ellentétesen, sokszor rendkívül nehéz dolog. Ennél csak tévedéseink beismerése nehezebb, pedig az egyik leghatásosabb eszköz a gyereknevelésben például.

Az említett példa tökéletesen hibás és életszerűtlen. Ha addig jól csináltam, a gyerekem ilyen hülyeséggel nem áll elém. Ha pedig rosszul, úgy sem érdekli, milyen vagyok.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy egyetlen vallási tanításban sem találsz olyant, hogy istennek tetsző élet, ha nem teszel meg mindent a legjobb tudásod szerint a családodért. Ha ilyent vélsz kiolvasni, valamit fatálisan félreértesz.

1. Te vajon hinnél Istenben, ha a gyereked kérni? Vagy a pofájába hazudnál valami szaftosat? Esetleg jól meg is vernéd?

2. Nincs kedvenc gyerekem

3. Ez egy jelentéktelen kérés, ami mögött nincs semmi. Szóval megbszélném vele, hogy tudja-e mit kér, miért kéri ezt és megmondanám neki, hogy nem leszek. Mert el kell fogadnunk egymást másként.

Tik? Kik azok a tik? Én nem avattam szentté István királyt, aki egyébként nem gyilkolta meg a testvérét, hanem háborúban legyőzte a nagybátyját, amely háborúra azért volt szükség mert különben Európa összefogott volna a portyázgató magyarok ellen, és akkor nem kommentelgetnél most itt. Köszi, István király, bár szent az nem vagy. A gyilkosság meg mindenképpen bűn,a kár testvért akár mást ölsz meg.

Megjegyzem a katolikusok avatnak szentté embereket, a katolikus egyház pedig egy felekezet azon a valláson belül hogy keresztény. A kérdés azonban hívőkhöz szólt, általában.

Ha megnősülök, igyekszem hívő nőt elvenni.

Az, ha a gyerekem ateista lesz, nem annyira lényeges kérdés, csak 18-20 éves koráig kell neveljem, míg a házasság egy életre szól.

A család ettől nem lesz másodlagos, de inkább Istennek kell engedni, mintsem embereknek.

Nem vettétek észre, mi, hogy a kérdező a paradoxonokkal sziporkázik. :) (Amelyek könnyen feloldhatóak egy kis logikával - csak azért léteznek, mert prekoncepcióval alkották őket.)

Ennyi erővel azzal is jöhetett volna, hogy ha Isten mindenható, teremtsen egy akkora követ, amelyet nem tud felemelni. :D