Hogy szülhet valaki szüzen?

Szűz Mária szerintem nem a fizikai szűzességet jelöli, hanem a lelki tisztaságot, romlatlanságot. Függetlenül attól, hogy nem volt férfival és szentlélektől foggant. Honnan tudjuk, hogy a szentlélek milyen, miből van.

Azonkívűl ha biológia felöl nézzük vannak a him-nős egyedek melyben mindkét nem magja megtalálható és öntermékenyítő. Hogy embernél volt e ilyen nem tudom, nem emlékszem, hogy olvastam volna. Ám ez nagy génhiba lehet.

Az angyal hírül adta a pásztoroknak Jézusnak, mint az Izraelnek ígért Messiásnak a születését: "Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában" (Lk 2,11). Ő kezdettől fogva az, "akit az Atya megszentelt és a világba küldött" (Jn 10,36), a Mária szűz méhében fogantatott "szent". [32] Józsefet Isten arra hívta, hogy vegye magához jegyesét, aki méhében azt hordozta, aki "a Szentlélektől fogantatott" (Mt 1,20), hogy Jézus, "akit a Krisztusnak neveznek", József feleségétől szülessék Dávid messiási nemzetségében (Mt 1,16)

18Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. 19Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. 20Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! 21Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." 22Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 23Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, 25de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Mt 1, 18-25

Olvasmányaim alapján két módját tartom lehetségesnek:

Az egyik olvasmányom egy, az u. n. Kumráni Tekercsek alapján írott könyv, (a Szent Tizenkettő Evangéliuma) abban az van, hogy az angyal előbb bement Máriához, ahogy a Bibliában is van, azután bement Józsefhez, neki megmondta, hogy ő kiválasztott, Istennek tetsző, stb, amit Máriának is mondott, és menjen be Máriához, és áldott lesz az ágyékának gyümölcse. Eszerint tehát valóban József gyerekéről van szó. Ha tudjuk, hogy a kanonizáláskor kihagytak egyes részeket a Bibliából elképzelhető, hogy ez a rész is törlésre került, mert hatalmi célra így megfelelőbb volt. Annál is inkább hihető lenne ez, mert a Bibliában József családfáját részletesen bemutatják, bizonyítván Jézus Dávidtól való származását, márpedig ennek csakis akkor van értelme, ha valóban tőle származott Jézus.

Másik számomra hihető elképzelés, hogy az angyal valójában egy ufonauta volt, csak a fényes ruha, és stb. megtévesztette az ókori észjárású személyeket. Ha feltételezzük, hogy idjöhettek más világokból, akkor azok nagyjából 1000 évvel előttünk járhattak fejlettségi szinten. Tehát mondjuk hipnózis, altatás, és egy lombikbébi beültetése, így lehetett Máriának egy ténylegesen isteni származású gyermeke. Ezt alátámasztani látszik Erzsébet időben nem nagyon nagy eltéréssel történt, és idős kora miatt különlegesnek mondható teherbeesése. Erzsébet szülte Keresztelő Szent Jánost, aki szintén különös tulajdonságokkal rendelkezett. Tudjuk azt is, hogy az u. n. esszénusok között nőtt fel, akárcsak Jézus.

Akármerről nézzük érdekes kérdés, és szerintem nem lehet néhány otromba kifejezéssel letörölni a történelem palettájáról.

Olvassátok ezt el:

MIT JELENT, HOGY SZŰZ MÁRIA ÖRÖKSZŰZ?

Válasz:

Az örökszűz kifejezés Szűz Mária mindenkori testi érintetlenségét tanítja. Lényege, hogy Mária szűz volt Jézus születése előtt, szűz maradt a szülés közben, és Jézus születése után is szűzi életet élt, egészen haláláig.

Magyarázat:

A Boldogságos Szűz Mária mindenkor-szűz (sempervirgo - aeiparthenosz), vagyis szűz a szülés előtt (ante partum) is, a szülésben (in partu) is, és a szülés után (post partum) is.

A szülés előtti szüzesség azt jelenti, hogy Szűz Máriának nem volt Jézus születése előtt (sem) nemi kapcsolata. Ez egyébként is következik a szűzi foganás tanításából (Ld. 98. kérdést). A szülés utáni szüzesség azt jelenti, hogy Szűz Mária Jézus Krisztus megszületése után is szűz maradt, és soha nem élt házaséletet, még férjével, Szt. Józseffel sem. Ez egyébként teljesen érthető egy olyan természetfeletti esemény után, mint a szűzi foganás.

A szülés közbeni szüzesség részint az előző két állításnak a következménye. Hiszen aki szűz egy esemény (szülés) előtt, és egy esemény után is, annak az esemény ideje alatt is szűznek kell maradnia. Szűz Mária szülés közbeni szüzessége így két dolgot jelent: erkölcsi és biológiai szüzességet, vagyis tényleges érintetlenséget és a szűzhártya épségét. Szűz Mária tehát erkölcsi és tényleges értelemben is szűz, hiszen az erkölcsi értelemben vett szüzesség alatt nem a szűzhártya épségét értjük, hanem azt, hogy valakinek nem volt nemi kapcsolata. Tehát Mária szülés közbeni szüzessége akkor is állna, ha a szülés közben megsérült volna a szűzhártya. A katolikus hit azonban az egyházatyák nyomán vallja a biológiai szüzességet is, már csak azon megfontolásból is, hogy Jézus a bűn okozta romlás helyreállítója, s így nem lett volna illő, hogy már első tette, a világra születése éppen rontás legyen, mégpedig tulajdon édesanyjával szemben (Schütz. Dogmatika. 71/2 §). Jézus azért jött, hogy elvegye az áteredő bűn következményeit. Illő hát, ha nem hozza születésében annak következményeit, a véres és fájdalmas szülést. Különösen, hogy mind a Szülő, mind a Szülött mentes volt az áteredő bűntől.

Mária valódi házasságban, nem csupán jegyességben élt Józseffel, de nem élt vele házasoknál megengedett módon. Az Írás azért nevezi mégis gyakran jegyeseknek őket, mert a zsidóknál a jegyességnek éppoly jogi ereje volt, mint a házasságnak. Az Írás és az atyák azért nevezik Józsefet előszeretettel jegyesnek, hogy ezzel is távol tartsák a házas érintkezés gondolatát. A sokat felvetett kérdésre, hogy ha Isten szűzi életet szánt Máriának, és gyermeket is szűzi módon adott neki, akkor miért adott mellé jegyest (házastársat), Clairvaux-i Szt. Bernát adja meg a választ: Szükséges volt, hogy Mária Józsefnek el legyen jegyezve. Hisz ezzel a szent el volt rejtve az ebek elől, a szüzesség bizonyságot kapott a Jegyestől, a Szűznek, pedig mind szemérmessége meg volt kímélve, mind jóhíre biztosítva. Van-e bölcsebb, méltóbb valami Isten e gondviselésénél? Ezzel az egy végzéssel tanút ád a mennyei titoknak, távol tartja az ellenséget, megóvja a Szűzanya hírét (Bernard. Super Missus 2,13; cf. Aquin. Summa Theol. III. 29,1).

Igazolás:

Szt. Máté evangelista isteni sugalmazás hatására Máriára értelmezi az ószövetségi jövendölést: Íme a szűz fogan és fiat szül (Iz 7,14 Mt 1,22). Az Evangéliumban azonban Mária maga is kimondja: Hogyan lehetséges ez, hiszen férfit nem ismerek? (Lk 1,26).

Mária szülés utáni szüzességének ellentmondani látszik, hogy a Biblia említi Jézus testvéreit, és az is, hogy Szt. Máté így fogalmaz: /József/ nem ismerte meg őt /Máriát/, amíg az meg nem szülte elsőszülött Fiát (Mt 1,18). Úgy tűnhet, a szöveg (főleg az amíg szócska) sugallja Jézus születése után a Mária és József közötti nemi kapcsolatot, és azt, hogy Jézusnak voltak testvérei (elsőszülött ott van, ahol van második és harmadik szülött is vélhetnénk). Ez azonban arám nyelvi sajátosság miatt van, mely az arám vagy héber ősmátéból görögre (és onnan más nyelvekre) történt fordítás után is megmaradt a szövegben. Az amíg szó félreérthetősége más hebraizmusokkal összehasonlítva szűnik meg. Ui. a zsidóknál az a fordulat, hogy ’valami nem történik meg, amíg bizonyos feltételek nem teljesülnek,’ nem feltétlenül jelenti, hogy az a valami bekövetkezik a feltételek teljesülése után. Szt. Jeromos, aki nagy jártasságot szerzett az arám és héber nyelvben, határozottan állította, hogy a zsidók ilyen módon szerették hangsúlyozni, hogy valami egészen biztosan nem történt meg egy bizonyos határpontig vagy akár soha: Ha az van mondva ’mielőtt egybekeltek’, abból nem következik, hogy utóbb egybekeltek, hanem az Írás csak azt állítja, ami nem történt meg. Pl.: (…) Helvidius meghalt, mielőtt megjött az esze. (Hieron. Contra Helvid. 4.). vagy: Mikolnak, Saul leányának nem született gyermeke, egészen halála napjáig /usque ad diem mortis suæ (héber szerint: amíg meg nem halt)/ (2 Sám 6,23). Ebből nyilván nem következik, hogy halála után gyermeke született volna Mikolnak. (Sőt mi is így fogalmaztunk: Mária szűzi életet élt, egészen haláláig. Mégsem akartuk azt mondani, hogy halála után már nem élt szűzi életet.) A héber pedig még kevésbé képes az amíg megfelelő nyelvi alakjával olyan finom megkülönböztetésre, amely más nyelvekre fordítva is képes lenne félreérthetetlenü jelezni, hogy az amíg után mi is történt. Ezt igazolja a Bibliából vett nyelvi párhuzam: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul nem vetem lábad alá. (Zsolt 109,1). Maga a Biblia értelmezi ezt a Messiásra. Márpedig a Messiás azután is az Atya jobbán ül, hogy Atyja megdicsőítette Őt ellenségei előtt. Az ilyen fordulatokkal a zsidók egy dolognak bizonyos eseményig való meg nem történt voltát akarták tehát kiemelten hangsúlyozni. A héber nyelv sajátossága, hogy nagy kifejező ereje miatt fordításai mindig veszítenek eredeti jelentésükből. Miként Sirák Fia megírta: Legyetek elnézők, ha a különben gondos fordítás kifejezései itt-ott nem elég tökéletesek. Hiszen nem mindegy, hogy az ember valamit héber eredetiben olvas-e, vagy más nyelvre lefordítva. Nemcsak ez a könyv, hanem a Törvény, a Próféták, és a többi írás is nem csekély eltérést mutat, ha eredeti nyelvükön olvassuk őket (Sir 0,18). Szt. Máté evangelista célja sem az volt tehát, hogy József és Mária későbbi házas érintkezésére tegyen utalásokat, hanem hogy aláhúzza a szűzi foganás megkérdőjelezhetetlen tényét.

Ami pedig az elsőszülöttséget illeti: A zsidók nem elsősorban azt nevezték elsőszülöttnek, aki testvéreihez képest először született, hanem azt, aki a méhet megnyitotta és ezáltal elsőszülötti jogokat birtokolt. Az elsőszülött (primogenitus) tehát mindenek előtt jogi figura, melynek az örökösödésnél volt nagy jelentősége. Tehát minden egyszülött fiúgyermek elsőszülött is volt egyben. Szt. Pál apostol Jézust az Atya elsőszülöttjének is nevezi (Zsid 1,14), pedig az Atyának nincs más Fia csak Jézus Krisztus.

Az Újszövetség tíz esetben szól Jézus testvéreiről (Jakab, József, Simon, Júdás de nővérekről is történik említés). Ha állítjuk Mária örökös szüzességét, mimódon lehettek Jézusnak testvérei? A válasz egyszerű. Nem voltak édestestvérei, hanem csak unokatesvérei vagy más rokonai. A zsidók ui. nagycsaládban gondolkodtak, és ennek megfelelően nem is volt szavuk az édestestvérre. Édestestvér és más rokonsági fokon, de azonos életkorban lévő gyermekek megkülönböztetésére sem a héberben, sem az arámiban nincs külön szó, sőt a görög szöveg is ugyanazzal a szóval (adelfósz) jelöli a rokonokat, a testvéreket és a hittestvéreket. (Magyarul is hasonló a helyzet. Amikor a pap így szól a szószékről: Testvéreim!, az nem jelenti azt, hogy a templomban csupa édestestvér ül.) Az, hogy Jézus testvérei csupán közeli rokonai az Úrnak, nem merő hipotézis, hanem a Szenthagyomány apostolokig visszanyúló egyhangú tanúsága mellett, szentírási alapokon is áll, melyek közül, ha nem is mindegyik perdöntő tanúság, mégis a hagyományt látszik alátámasztani:

1. Jézust az evangéliumok mindig nyomatékosan Szűz Mária fiának nevezik, s a nyelvhasználatból arra lehet következtetni, hogy Jézus egyetlen gyermeke volt Máriának. Ellenben akiket a Szentírás Jézus testvéreinként nevez meg, soha nincsenek Mária fiainak nevezve.

2. Az evangelisták jelzik, hogy akik Jézus testvéreiként szerepelnek, idősebbek Jézusnál: féltékenyek Jézus befolyására, tanácsokkal látják el és gyámkodni próbálnak fölötte. Márpedig Máriának nem lehettek Jézusnál idősebb gyermekei.

3. Jézus Krisztus a kereszten haldokolva szeretett tanítványára, Szt. János apostolra bízza édesanyját (Jn 19,26). Ez érthetetlen volna, ha Máriának lettek volna más gyermekei is.

4. Az unokatestvérek léte mellett szóló legfontosabb szentírási érv két részből áll: I. Szt. János evangéliuma említést tesz Jézus anyjának, Szűz Máriának szintén Mária nevű nővéréről: Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna (Jn 19,25). II. Ugyanakkor Szt. Márk evangéliuma is említést tesz egy másik Máriáról, akit az Úr testvéreiként említett Jakab és József anyjának nevez: Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé (Mk 15,40). Ha ez a Mária a Szent Szűz lett volna, akkor biztos, hogy nem Jakab és József anyjaként mutatja be Márk, hanem Jézus anyjaként, és semmiképpen sem Mária Magdolna után említi meg. Szűz Mária jelenlétét Szt. Máté evangélista sem említette meg, mert az Ő ottléte közismert és természetes tény volt (Szt. János apostol tanúsítja is). Ugyanakkor megemlíti a másik Máriát: Messziről több asszony figyelte, mi történik. (…) Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja (Mt 27,55). A szöveg még egy tanúságot szolgáltat: A másik Mária messziről figyelte Jézus szenvedését. Jézus Anyja ezzel szemben a kereszt alatt volt, hiszen beszélgetett Fiával. Az a tény, hogy a másik Mária mindig Mária Magdolna után, és mindig Jakab és József, de sohasem Jézus anyjaként van bemutatva, a jánosi igehellyel összevetve bizonyossággá emeli a feltételezést: három Mária volt: Jézus Anyja a kereszt tövében, a távolban Mária Magdolna és a másik Mária, Jakab és József anyja (Mária édes- vagy unkatestvére, Kleofás felesége). A hagyomány állítása tehát biztos: Jézusnak csupán unokatestvérei voltak.

A szülésben való fiziológiai szüzesség kérdésében elsősorban a Szenthagyományra vagyunk utalva, de a Szentírás is ad jelzést, amikor leírja, hogy semmiféle bába, semmiféle asszonyi serénykedés nem jött közbe, hanem ’megszülte’ úgymond egyszülött Fiát, és betakarta Őt pólyákba és jászolyba fektette (Hieron. Contra Helvid 4.). Ez a szülést követő nagy önállóság arra utal, hogy Máriának nem voltak szülési fájdalmai (Vö. Aquin. S.Th. III. 28. 2.), nem vérzett, és ennek oka, hogy Jézus aki többször megmutatta, hogy felette áll a természet törvényeinek úgy jött a világra, ahogyan bement a bezárt ajtón. (Ez a természettől való testi függetlenség nem csak a feltámadás után jellemző Jézusra. Gondoljunk csak arra, hogy a vizen is járt feltámadása előtt.) A logika segít megérteni a dogmát: aki szűz a szülés előtt is, után is, az nem vesztheti el a szüzességet a szülésben sem, hiszen akkor hogy nevezhetnék szülés után is szűznek?

A hagyomány első tanúi az apokrifek, de hamar megszólalnak az igazhitű atyák is. Lyoni Szt. Iréneusz: Isten Fia, Emberfia, tiszta valaki, aki tisztán nyitotta meg a tiszta méhet (Iren 4, 33 ; cf. Epid 54 /Iréneusz Iz. 66-ból következtet/). Szt. Jeromos, Szt. Ambrus és Szt. Ágoston a legenergikusabb módon vették védelmükbe az in partu szüzességet, és szívesen hivatkoztak Ezekiel próféta jövendölésére: Ez a kapu zárva lesz, és nem nyitja ki senki, és senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia. Csak a fejedelem ülhet benne (Ez 44,2). Szt. Ágoston így érvel: Ha az Üdvözítő születése megsértené Mária épségét, tévesen mondaná Őt Szűztől születettnek az Egyház (August. Enchirid. 10,34). A kinyilatkoztatás értékű Szenthagyomány tehát napjainkig szilárdan hirdeti és tanúsítja a dogmát, azaz mind az erkölcsi, mind a biológiai szüzességet.