Ha teremtenék egy civilizációt minirobotokkal Isten lennék?

A teremtőjük lennél. A programozás felfogható "a semmiből teremtésnek". A testüket is megcsinálná valaki.

Teremtő lennél? Igen. Istenük lennél? Nem, mert az Isten nem attól isten, hogy ő teremtett, hanem attól h mindenható.

Azok akik amúgy tanultak már pszichológiát pontosan tudják, hogy az előzőek véleményével ellentétben mennyire robotszerűen is működik az ember és h egy nap valójában milyen kevés számú döntés is az amit valóban mi hozunk meg és nem a fejünkben felállított szabályrendszer alapján létrejött algoritmus dobja ki eredményül.

"Ezt bármelyik sakkprogram megcsinálja, ez nem mesterséges intelligencia, hanem algoritmus. Tudod, matematika. Te a döntéseid javarészét nem ok-okozat alapján hozod, hanem érzelmek alapján. Azt, hogy 2+2 az vajon 4 vagy 5, az nem döntés."

Az, hogy hogyan hozza meg a döntést, másodlagos.

Leprogramozod a mesterséges intelligenciát. Mondjuk építesz hozzá egy kis lánctalpas testet érzékelőkkel (kamera, mikrofon, radar, bármi). Majd utasításba adod neki, hogy menjen el egy 100km-re lévő pontra. Egy egyszerű program nekiáll nyílegyenesen menni, mindenféle előrelátás nélkül kikerülve ez épp előtte tornyosuló akadályt, félúton szakadékba esve, egy MI pedig útvonalat tervez, a váratlan akadályok hatására módisítja azt és ami a legfontosabb, tanul! Például megtanulja, hogy laza talajon lassabban tud közlekedni, mint aszfaltúton, így a jövőben előnyben részesíti az utóbbit.

Nem úgy hozza meg a döntés, hogy "hú b@assza meg, nekem ez a domb meredek, inkább kikerülöm", hanem tudja, hogy az emelkedő szöge túl nagy ahhoz, amit a motorja teljesítményével le tud küzdeni, ezért ahelyett, hogy mégis csak nekivágna vagy tanácstalanul állna, újratervezi az útvonalat, és megkerüli a dombot. Ez is ugyan olyan döntés. Egy szimpla program egyszerűen mérlegelés nélkül nekimegy a dombnak.

De ha megnézzük a szórakoztatóipart, a videojátékokban található mesterséges intelligenciát mondjuk 15 éve és most.

15 éve csak le volt szkriptelve, hogy az ellenfél bambán álljon/járőrözzön, aztán ha a látókörébe kerül a játékos, egy helyben állva tüzet nyit rá.

Ma már egész más. Egy korszerű MI-nek céljai vannak, ha harcba keveredik a játékossal, értékeli a különböző fedezékeket, támad és visszavonul, kommunikál a társaival, erősítést hív, eltereli a játékos figyelmét, míg társai oldalról/hátulról meglepik, vagy teljesen bekerítik, ha a játékos jól védhető fedezékben van, akkor sem áll bambán várva, hogy elő jöjjön, hanem egy gránáttal megpróbálja kiugrasztani, tanul a játékostól, és nem nyeli be sokszor ugyan azt a trükköt.

Lehet, hogy neked ezek egyszerű algoritmusok, de attól még valós intelligencia és valós döntéshozatal.

"Lehet ilyen nagy szavakat mondani több algoritmus végeredményére, de ez nem döntés."

Akkor mi a döntés, ha nem a helyzet valamilyen módszerrel történő kiértékelése után egy megoldási lehetőség kiválasztása?

Nagyon érdekelne, hogy mi ez a nagy misztikus "döntés"?

"Lakatlan szigeten? Miből fából????"

Ha birtokukban van a tudás gyárak építéséhez és önmaguk gyártásához, akkor csak meg kell találniuk a szükséges nyersanyagokat (rezet, vasat), majd hasznosítani azokat.

Ha ezek nem állnak rendelkezésre, például embereket rakunk egy sziklazátonyra, az is felfordul, mert nincsenek meg az önfenntartásához szükséges források (élelem).

Bocs, h belepofázok, de az emberi döntésnek is megvannak a maga korlátai. Nekünk is megvan a magunk kis "programja" és az alapján értékeljük a világot és az alapján választjuk ki a megfelelő cselekvést. A mi rendszerünk biokémiai alapokon nyugszik. Nagyon rugalmas és hihetetlen mértékű tanulásra képes, de mi sem vagyunk képesek bármire. Korlátoz az agyunk, az érzékszerveink, stb teljesítőképessége.

"hú b@assza meg, nekem ez a domb meredek, inkább kikerülöm"

:DDD

Ez tetszett. :D A kis lánctalpas is mondhatná ezt, ha lenne egy szótár modulja (vagy mittudomén, minek hívják), ami lefordítja emberi szövegre a sok begyűjtött adatot. :D