Amikor eljön a végítélet napja és esetleg megérdemlem az örök életet, akkor ugyanebben a testben fogok feltámadni?

Nem!

Akkor kis angyalka lesz belőled, és a hátadból két kis fehér szárnyacska fog kinőni, amivel fogsz tudni röpködni a levegőben.

A tested könnyű lesz, és ha más dolgod nem lesz, akkor fehér bodros szélű felhőcskék szélén ülve lógatod a lábadat le.

A feltámadás és az élet hogyan támadt fel? Abban a testben, mely eltűnt a sírból, a kezén az átütött nyom, és még evett is.

Persze, mondhatnánk, hogy könnyű volt a dolog, nem régen halt meg, de mi van azzal, aki 1000 éve már csak por, vagy máglyán égették el.

Melyik tűnik könnyebbnek, megalkotni, ami még nem volt, vagy megalkotni újra, ami már volt egyszer.

Az biztos, hogy a tökéletlen test helyett tökéletes lesz. Hogy miben, nem tudom, de test lesz, nem valami energia, vagy szellem. És az te leszel. Fel fogod magad ismerni.:))) Számomra az evangéliumokból, Pál leveleiből és a Jelenések könyvéből ez derűl ki.

Az örök élet nem érdem hanem ajándék Istentől.

Vannak akik elfogadják,és vannak akik elutasítják.A Biblia azt írja ,hogy minden ember feltámad az örök életre,csak az nem mindegy ,hogy örök dicsőség Jézus Krisztussal,vsagy örök kárhozat nélküle.Lehet mosojogni rajta ,de ez nem vicc ,hiszen akkor nem áldozta volna fel az életeét a Golgotán a bűneink miatt.Ha valakinek igazi élet kell döntsön Jézus Kristus mellet,és akkor már nem fog ítéletre menni!!Hidd el!

Szia!

Ehhez meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mi történik a halálban ezzel az emberi lénnyel?

A Szentírás arra tanít hogy elvész, vagy visszavonatik az "élet lehelete", ajándéka. Ennek következtében az "élő lélek" azonnal eltűnik, megszűnik létezni. A test pedig felbomlik, porrá lesz. Így jelentette ki Isten a halál valóságát az embernek mindjárt a bűneset után: "Por vagy te és ismét porrá leszel" (I. Mózes 3:19). Az Istentől nyert "élet lehelete" nélkül nincs élő lélek, emberi személyiség, hanem csak por, holt anyag. Figyeljük meg: nem azt mondja a fenti ige, hogy a test lesz porrá a halálban, hanem hogy "te magad vagy por" és "leszel ismét porrá", mert nem is létezel önmagadban, Isten nélkül.

A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának a gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

A feltámadással kapcsolatosan szeretném idézni Jézus szavait, miszerint ebből a halálból minden ember "kijön még", mindenki feltámad a maga ítéletére az ő eljövetelekor. De mi támad fel és hogyan, ha a halál pillanatától fogva az élő lélek (az emberi személyiség) nincs többé, a test pedig szétporlad? Jézus mondta a régen elhunyt halottakról, hogy Isten számára ők mind létezők, mert "mindenek élnek őnéki" (Lukács 20:38). Bár emberileg semmi sem marad a halálban az emberből, Isten emlékezetében "él" minden teremtménye, és bármikor feltámaszthatja őket. Amint a teremtés és az élet titkát sem, úgy ezt sem nyilatkoztatta ki Isten, hogy miként őrzi meg a megholtaknak mintegy a "személyiség-adatait". Határozottan kijelenti azonban, hogy mind az Atya, mind a Fiú "akiket akar, megelevenít" (János 5:21).

Sok ember lehetetlenségnek tartja a feltámadást. Ezen a ponton megakadnak, mert ezt az ígéretet hihetetlen mesének tartják. A Biblia is idézi a feltámadásra vonatkozó jellegzetes emberi kérdést, és választ is ad rá:

"De mondhatná valaki: Mimódon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki? Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad. És abban, amit elvetsz, nem ezt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarta, éspedig mindenféle magnak az ő saját testét" (I. Korinthus 15:35–38). Ha a természetben mindenütt ott látjuk azt a csodát, hogy egy parányi mag őrzi egy növény teljes növekedési, virágzási és termő "programját", akkor miért is tartjuk azt olyan hihetetlennek, hogy Isten meg tudja őrizni egy ember személyiségének a jellemzőit is a maga "technikájával", és ezáltal újra tudja teremteni?! Bizonyára igaza van Blaise Pascalnak az alábbi megállapításával:

"Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, az legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk." (Gondolatok, 222. sz. töredék)

Üdv. Péter

#7

Amit mondasz az meglehetősen érdekes és eléggé szembemegy az általánosan elfogadott keresztény eszmékkel, de azért kérdeznék valamit. Ha szerinted az emberek halálukkor gyakorlatilag teljes egészében megszűnnek létezni, és Isten a feltámadáskor a "memóriájából hívja elő" őket, akkor mégis hogyan magyarázod Jézus következő kijelentését?

"Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." Lukács 23:43

Mert mondjuk szerintem ez azért egyértelműnek tűnik.

Sziasztok!

Egyszerű a magyarázat: rossz helyre tetted a vesszőt: "Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban"

Tudvalevő ugyanis, hogy Jézus aznap nem volt a paradicsomban, hiszen János evangéliumában azt olvassuk, hogy 3 nappal később Jézus feltámadása napján ezt mondta: "Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz" (Jn 20,17). Az eredeti görög szövegben nincsenek írásjelek, viszont akkoriban gyakori volt, hogy valaminek a megerősítéseképpen kifejezték azt, hogy aznap tették az ígéretet.

Űdv. Péter

Furcsa, mert az én Bibliámban éppen ott van a vessző, ahova raktam... és szerintem nem csak nyomtatási hiba, mert a biztonság kedvéért rákerestem több helyen a neten is, a Károli fordítás pedig így hangzik: "És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban."

Meg egy kicsit az is furcsa nekem, hogy ha a lelkünk Isten lehelete, az örökkévaló Isten lehelete csak így szertefoszlana és megsemmisülne velünk együtt?

De a több érv a te oldaladon van, így kicsit ellentmondásosnak tűnik a dolog...