Csak én látom ezt így?

A film egy igaz történet alapján készült. Érdemes elolvasni a könyvet is, amelyet filmre vittek. Valóban vannak benne ilyen jellegű, hatásvadász elemek, /az amcsik ebben elég jók, hogy úgy mondjam,/ de azt hiszem, mindenki fellélegezne, ha ennyi szenvedés után hazaérkezik a saját országába. Függetlenül attól, hogy amerikai, német, magyar vagy akár japán.

Egyébként nekem jobban bejött a könyv, mint a filmfeldolgozás.

Mem láttam a filmet, de a történetet ismerem. A zárójelben összefoglalt utolsó jelenet elkeserítően patetikus lehet, és biztos, hogy a film egészében jelen van - ahogy írod - a "brutális amerikai propaganda".

A mai Irán azonban mégis tragikusan szomorú ország. Az igaznál is igazabb, hogy az post-Khomeinista Iszlám Köztársaság vaskezű diktatúra: főként a nők helyzete tűrhetetlen. Minden szempontból másodrangú emberek: elsősorban a családjogi törvénykezés fosztja meg őket alapjogaiktól. Igaz ugyan, hogy az egyetemek diáklányokkal tele vannak, de ezen közben rájuk is érvényes a megkülönböztető, megalázó csador-viselési kötelesség. A fiatal nők egyre felháborodottabbak és politikusabbak: minden rezsim-ellenes megmozdulás alkalmával tűzvonalban vannak. Minden erejükkel próbálnak ellenállni: apró, de dacos gesztusokkal tágítanák a vasszigor határait. Ám ha a kendőjük alól kikandikál a haj, a "pazdaran", a "forradalmi gárda" fanatikusai - akár az utcán - gumibottal verik őket (az arcukat!), vagy bebörtönzik és ott megkínozzák. A házasságtörő(nek tartott) nőt ma is megkövezik; ha szűz lány követ el olyat, amit a középkori iszlám-jogi kódex halállal büntet (vagy a rezsim, mert lázadt ellene), a börtönőrök kivégzés előtt még megerőszakolják, mert a Próféta úgy rendelkezett, hogy szűzet kivégezni..nem lehet. Hát akkor tesznek róla. Aljas, sötét, kegyetlen diktatúra. Az emberek azért valahogy tartják magukat: kedvesek, vendégszeretőek - mosolyogni is képesek. Az otthonok falai között levetik a rájuk kényszerített láncokat - és persze kompenzálnak. Titokban parabola-antennáik vannak, az interneten navigálnak, házibulikban jönnek össze, elegáns, "európai" ruhákban..a lányok gyönyörűen kisminkelve - és ugyanazt teszik, amit a kortársaik bárhol a világon. Táncolnak, ismerkednek, zenét cserélnek..járnak (de a kapun kívül már egymás kezét sem fogják meg, mert nem tehetik). Elegük van..iszonyú feszültségek vannak bennük.

Amerika hazug és sanda. A diktatúra pokoli, de ezzel együtt: kifelé nem agresszív. Iránban nincs támadó szándék - de ezzel együtt: az iszlám-rezsim igazolhatatlan és felmenthetetlen.

21:13

A könyv jobb is, mint a film.

Bánomisén-nek:

ebben az esetben nem arab-nem arab házasfelekről szól a film. A férj ugyanis..perzsa

21:17

Jelen esetben tökmindegy, hogy arab vagy perzsa, mert a vallási fanatizmusuk miatt olyanok, amilyenek, az meg arabnak is, perzsának is ugyanaz.

Ma 21:14: amit leírtál, sajnos igaz.

Érdemes még elolvasni a Persepolis c. híres képregényt is.

Amúgy, kicsit off, de egész jó filmek készülnek Iránban, a Duna tévé időnként levetít egyet-egyet. Sajnos, a címekre nem emlékszem, volt egy, ami számomra nagyon kedves film volt: a katona hazatér a családjához és ők mindent elkövetnek, hogy méltó legyen a fogadás, pedig szinte semmi élelem nincs otthon. Történik néhány baleset is, de összefog a család és az ismerősök, szomszédok, és a végén minden jóra fordul.

ma 21:56

Igen, a Persepolis nagyon jó, fel is tettem róla egy kérdést

Bánomisén:

ne haragudj, (de tényleg..). Persze, hogy ebben a kontextusban lényegtelen az arab/perzsa dolog. Én vagyok szőrszálhasogató a témában: annyira gyakorinak látom, hogy a magyar ember arabnak titulálja szegény perzsát, azon az alapon hogy..moszlim/moszlim. Én meg ilyenkor mindig kiaáblok, hogy: perzsa! perzsa!..:-). Úgyhogy mégegyszer: bocs. Nem fontoskodni akarok.