Vallási dualizmus, szerintetek is problémás?
Matematikához értő emberként nekem gondom van ezzel a menny-pokol kéteredményes folyamattal. Tehát életünk során gyűjtjük a jó és rossz pontokat, melyek végösszegének arányában kerülünk a mennybe vagy a pokolba.
Mondjuk megölünk valakit, aztán egy másik időpontban megmentjük egy másik ember életét. Nos, ha végül a pokolba kerülünk, akkor semmit sem ér az életmentés; ha meg a mennybe, akkor meg semmit sem jelent az emberölésünk.
Vagy ha fejbelövök egy embert és öten kapnak a testrészeiből, akkor ezzel megmentettem öt ember életét?
Ez csak egy történelmileg új , európai felfogás,amin már túlhaladt az emberiség. Az ősi vallásokban és a modern teologiában nincs ilyen értelemben vett dualizmus.
Én a lélekvándorlásban és a karma törvényében hiszek. Itt egy "vicces" kis animáció.
humislupus
Ez nem európai találmány, hanem a perzsa Zarathustra/Zoroászter (szerintem) idióta találmánya, amit átvettek a zsidók aztán a keresztények majd a muszlimok is.
Sajna a politikábanis benne van: balosok, centristák, jobbosok is használják.
Ez már sosem tűnik el a világból?
"Tehát akkor bűnozhetek nyugodtan, oszt majd egy-két évtized múlva megtérek s megbánom a bűneimet, oszt egyenest megyek a mennybe az áldozataim mellé?"
Ezen már én is sokat gondolkoztam. Ráadásul még számít is rá az illető ("majd a halálos ágyamon megbánom, azt jól van"). Erre azt mondják a keresztények, hogy a szívből való megbánás sohasem késő, ha valódi. Meg azt, hogy ezt ember nem értheti, de az Úrnak semmi sem lehetetlen.
Amúgy is Ő mérlegel, nem a bűnös vagy az áldozat.
"Tehát akkor bűnozhetek nyugodtan, oszt majd egy-két évtized múlva megtérek s megbánom a bűneimet, oszt egyenest megyek a mennybe az áldozataim mellé?"
Ha azért bánod meg, hogy a mennybe kerülj, biztos nem jutsz oda. És az sem biztos, hogy az áldozataid ott vannak...
//Tehát akkor bűnozhetek nyugodtan, oszt majd egy-két évtized múlva megtérek s megbánom a bűneimet, oszt egyenest megyek a mennybe az áldozataim mellé? //
Ez így teljesen értelmetlen. A megbánás az ember szívében, szellemében vagy megvan, vagy nincs. Ha a lelkiismeretem nem hagy nyugodni, és legszívesebben meg nem történtté tenném valami dolgomat, akkor ezt nem tudom nem figyelembe venni, akkor én azt bánom. Ha viszont valami miatt nem ismerem fel a hibámat, akkor hiába ülök le és koncentrálok, h "én most aztán jól megbánom ezt", akkor sem fog semmi történni. Ez nem így működik, az ember nem elhatározásból bán valamit, hanem az Isten Szelleme szólítgatja és ez teljesen független tőlünk. Ezért aztán képtelenség arra hivatkozni, h majd később megtérek. (nem beszélve arról, h az életének az idejét senki sem tudja előre, és ha ma délután elüt az autó, akkor hiába bazíroztam arra, h majd jövőre megbánok valamit)
Vagyis amit te írtál, annak semmi köze a kereszténységhez, ez csak a te elgondolásod.
"
Peruccsia válasza:
A sátánista is keresztény, ha hisz Istenben, Jézusban és a Sátánban, csak nála más szereposztásban játszanak ugyanazok a szereplők.
"
:))
Milyen jópofákat irkálsz te mindenhova....
Gondolom nem régóta foglalkozol teológiával:)))
Nagyon gyermetegek a feltevéseid, az a baj, hogy valláskritikára nagyon fel kell készülni, mert ezeket a kérdéseket itt simán lecsapkodják. Tanulás kell hozzá és kellő alázat, és a végén rájössz hogy a kérdésekre a helyes válasz benned van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!