Isten közvetett módon nektek hogyan nyilvánul meg?

Kedves Simone,

És mivan, ha ez a Ferrari olyan, hogy csak akkor láthatod, ha hiszel benne? Akkor ciki van, drágám, mert akkor egész életedben gyalogolsz, közben pedig végig ott állt a garázsban egy piros sportkocsi. Csak te el voltál telve magaddal, ahhoz, hogy észrevedd.

Hát jó gyaloglást neked, én meg repesztek tovább 250-nel..

Kedves előző, te pedig azt nem veszed észre, hogy a világ nem így működik. Persze-persze, én sem tudom teljesen, (sőt, még csak nagyon keveset tudok, TUDUNK a világról) de az biztos, hogy nem az alapján működik a világ, hogy, ha ebben hiszel, akkor van, ha ebben nem hiszel, akkor nincs.

ezek alapján, hiába hiszed azt, hogy ott van a sportkocsi, mivel nem lesz ott.

Aki pedig a világ szépségét hozta fel példának annak csak annyit tudok mondani: nekem sokkal szebb egy olyan dolog, ami magától alakult ki, mint egy olyan, amit intelligencia csinált.

További szép napot!

Simone "érveivel" az a probléma, hogy figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy nagyon sok ember nem hívő családból származik (nem tudom, hány éves vagy kisanyám, én harminc sok, és biztosíthatlak, hogy a mi szüleink korosztálya a kommunizmusban nem volt hívő. Az én gyerekkoromat is ez jellemezte. Akkor az ateizmussal agymostak. Mert minden eszmével lehet mindent csinálni.)

De ha az ember utánajár, érdeklődik és tapasztalatai vannak, akkor rátalálhat Istenre.

Másodsorban ne nevezz se engem se a szüleimet agymosottnak. Nem csak azért, mert valószínűleg több diplomám van mint neked, hanem azért sem, mert ez elárul valamit a te intelligenciádról. Ha már reklámozni akarod az ateizmust, akkor legyél jó reklám.

Nem azt írtam, hogyha hiszel valamiben/bármiben akkor azt láthatod, hanem, hogy vannak olyan dolgok, amiket csak akkor láthatsz meg, ha hiszel bennük. Mert csak akkor leszel nyitott rá. Kívánom, hogy egyszer tapasztald ezt meg.

+ Azt nem értem, hogy hogy alakulhatott volna ki egy szép dolog magától? Mi az, hogy magától? Véletlenül? Ezt nem tudom értelmezni.

Kiszámolták, hogyha egy majmot leültetnének egy írógép elé, és az random módon elkezdené nyomogatni a betűket, akkor ahhoz, hogy véletlenül legépeljen egy Shakespeare szonettet több, mint 8 milliárd évre volna szükség. A világunk pedig sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint egy szonett. Hogy alakulhatott volna ki 13 milliárd év alatt magától, véletlenül?

Sehogy. És kérdezd meg magadtól, miért van szépség? Semmi adaptív funkciója nincs annak, hogy gyönyörűnek látunk dolgokat.

Ez a magától dolog egy agyrém.

Belső kijelentésekkel. Az egyik legátütőbb évekkel ezelőtt volt. Három kisfiunk van, nem is szerettünk volna több gyermeket, úgy gondoltuk éppen elég három eleven kisfiút terelgetni a helyes úton. Élveztem, hogy növögettek. Aztán egyszer amikor sétáltunk, jött egy gondolatom. Ki is mondtam a páromnak- Nekünk van valahol, egy kislányunk. Nem tudom hol de van. Hogyan kerül hozzánk, szintén nem tudom, mert én már biztosan nem akarok szülni.- a párom is jól szórakozott ezen a kijelentésemen.

Eltelt másfél év. Tavaly nyáron kimaradta a mensim. Azt hittem, hogy így negyven felé, lehet, hogy a változó kor. Amikor kiderült, hogy baba, elhűltem. Sokan mondták, hogy lehet, hogy kislány. Én tiltakoztam. -Kizárt, hogy kislány, mert három fiú után, én inkább fiúra tippelek.

Folyamatosan ott motoszkált bennem az évekkel ezelőtti kijelentés, de nem mertem hinni benne. Aztán eljött az amniocentézis eredményének napja. Hosszú esős napok volta, de akkor a váróban kisütött a nap. Odasúgtam a páromnak- Nem tudom, hogy a nap azért süt mert Isten vigasztalni akar , vagy azért mert nevet rám?-

Kiderült, Isten nevetett. Azóta megszületett a kislányunk. Gyönyörű, egészséges, nyugodt és nagyon-nagyon mosolygós. Ahányszor ránézünk eszünkbe jut, hogy ő Isten ajándéka. Isten megmondta, hogy lesz egy lányunk, de én nem hittem el.