Nem értem ha Isten szereti az embereket mert hagya hogy azok szenvedjenek? Annyi betegsseg annyi minden baj van miert hadja ezt?

A rossz nem az Istentől ered. A rossz az általános értelmezés szerint a jó hiánya. Ezáltal a rossz pont az Isten hiánya. A rossz nem Belőle fakad, hanem belőlünk.

Kétféle rossz van:

1. amiért az emberek felelősek: ez nem sérti Isten jóságát, mert nem Ő okozza, hanem a mi hibáink, bűneink (pl. a háborúk, éhezés); a mindenhatóságát sem sérti, mert Isten szabad akaratot adott nekünk. Megengedte, hogy azt tegyünk, amit akarunk, és Ő nem fog ránk kényszeríteni semmilyen tettet. Pont a szeretetének jele, hogy szabadságot ad nekünk, mi pedig dönthetünk rosszul.

2.természeti csapások, természetszerű rossz (halál, betegség): ez nehezebben értelmezhető, sok véleményt hallottam már. Nekem az a személyes véleményem, hogy ez is a bűnbeesés következménye (nem az almáé, hanem amit jelképez, hogy úgy döntöttünk Isten ellen cselekszünk). A bűnbeesés hatása, hogy az ember értelme elhomályosult, az akarata rosszra hajló lett. Szerintem a bűnbeesés hozta be a fizikai csapásokat is a világba. A rossz megjelent és a rendszer részévé vált, beleette magát a világ "szövetébe", mint a kukac az almába, keresztül kasul rágta magát, és az alma immár mindenképp kukacos lett (ezzel nem azt akarom mondani, hogy a világ alapvetően rossz és elvetendő, a kukacos almának is bőven van kukacmentes része). Az Isten mindenható, de megint itt a szabad akarat, mi döntöttünk rosszul, mi okoztuk a rossz belépését a világba. Jóságos is, pont ezért ígérte meg a megváltást.

Tehát nem lenne háború, ha mi nem harcolnánk, és nem lenne éhezés, ha mi megosztanánk a javainkat az éhezőkkel.

Szia.

Az emberi szenvedés oka nem Isten, hanem az emberi gondolkodásmód. Ennek az okai a háborúk,a társadalmi osztályok közötti óriási különbségek, a kegyetlenség, intolerancia és a többi ilyen nyalánkság.

Az emberi gondolkodásmód pedig a bűneset miatt torzult el. Az ember ugyanis istenné akart válni. A mai napig istennek képzeli magát, és úgy is viselkedik. Méghozzá gonosz, szeszélyes istenként. Dönt élet és halál kérdésében, ítélkezik mások felett, bosszút áll, harácsol, hazudik, paráználkodik. Ebből ered a szenvedés. Mert vagy megteszed mindezt, de a lelkiismereted büntet, vagy nem teszed meg, de akkor a többi ilyen kisistenkedő ember gyötör.

És mindezt azért, mert az ember elvetette Isten vezetését és saját maga akart istenné válni. Isten pedig nem tehet mást, a szabad akarat miatt hagynia kell, hogy minden így történjék. Adott törvényt, megmutatta hogyan éljünk, kegyelmet is adott és bűnbocsánatot. De az emberek többsége csak röhög az egészen, nem érdekli, fel sem éri ésszel az egészet. Ezért van szenvedés.

És a röhej az, hogy közben a hatalmunk valóban megvan arra, hogy istenként viselkedjünk. Itt a földön mennyországot lehetne alapítani akár Isten nélkül is, ha mindannyian a megvilágosodást keresnénk, betartanánk az isteni törvényeket és szeretnénk egymást. Ugye, nem hangzik nehéznek? És mégsem fog megtörténni. Nem azért mert Isten hagy minket szenvedni, hanem mert mi nem akarunk felnőni végre.

Freya

Hacsak nem veszed komolyan, amit a Titok című film állít. (Márpedig gondolom, nem.) Akkor a szabad akarat kizárólag a szenvedés azon formáit igazolja, amin érdemben változtatni tudunk. Márpedig rengeteg van, amin nem. A fenti érvelés nagyon kényelmes egy alapvetően jólétben élő nyugati embernek, akinek a közelében nincs se vulkán, se háború, se az egyént megnyomorító kulturális hagyomány.

A másik probléma, hogy mindez semmit sem változtat azon, hogy mindebben továbbra is csak hinni lehet. Hiheted, hogy van Isten, és hiheted, hogy van speciális oka a szenvedés minden formájának. Igazolni változatlanul nem tudod, hiszen a legplauzilisebb magyarázat változatlanul az, hogy ez egy olyan világ, ami mögött nincs egy entitás, ami a mi jólétünkkel törődne, vagy azért érdemben tenni tudna.

http://www.youtube.com/watch?v=RMyZblR5W04

utolsó

Pff... Legplauzilisebb? Mert abban nem kell hinni, hogy nincs? Dehogyisnem. Ugyanúgy nincs semmi közvetlen bizonyítékod amellett, hogy nincs, mit amellett, hogy van. Sőt, szerintem nagyon nagy hit kell ahhoz, hogy elhidd, hogy ez az egész "véletlenül" történt/történik.

Legyél nyugodtan ateista, de legalább annyira legyél őszinte magadhoz, hogy bevalld - ez is csak egy lehetséges nézet a többi között, aminek elfogadásához ugyanúgy hit kell.

Miért kellene abban hinni(!), hogy nincs? Ez a megközelítés teljesen triviálissá teszi a vallásos út legfontosabbnak tekintett elemét, a hitet. Ha minden vélekedés, ha minden kósza gondolat, minden logikus érvelés "csak" egy hit a sok közül, akkor mire fel az egész fennköltség, ami a vallásos hitet körüllengi?

Akkor most erény a hit, vagy olyasmi, amit a másik szemére lehet vetni?

Nem, nem gondolom, hogy valaminek a nemlétezése pontosan annyi hitet (jelentsen ez bármit is) igényel, mint a létezése mellett voksolni. Főleg, ha egy igen specifikus entitásról van szó. A keresztény Isten, aki mindentudó, mindenható, jóságos, és akinél specifikus oka van a világban tapasztalható minden gonosznak, miközben ő maga rejtezik. Általában valóban nehéz kizárni, hogy létezik valamilyen istenféleség. (Egy ponton túl azt is nehéz megmondani, hogy miről beszélünk egyáltalán, amikor ezt a szót kimondjuk.) De hogy a fenti Istenben nem hinni, az pont akkora hit, mint hinni benne. Ne vicceljünk, kérem szépen!