Ennél az esetnél kinek volt igaza, az elvileg hívő felnőtteknek, vagy mint nekem gyereknek?
Nagyon régen foglalkoztat már ez a dolog, de nem igen találtam rá normális magyarázatot. Talán alsó osztályos voltam mikor mentem egy hittan táborba, valahova vidékre. Annyira nem ismertem a többi gyereket meg nem is emlékszem erről semmire, csak hogy egyik nap mikor mentünk/jöttünk valahova, és az utcán láttam egy kóbor kutyát sétálni. Odajött a csoporthoz én meg simogattam meg talán adtam is neki valami nasit ami nálam volt. Már akkor mondta az egyik tanár hogy ne adjak neki semmit mert követni fog. Hát ez is történt, egész nap jött utánam. Én nagyon megimádtam, de nem csak a tanárok, hanem a többi gyerek is bunkó volt velem meg mintha gáz lenne szeretni a kutyákat és segíteni neki vagy nem tudom, de azután senki nem szólt hozzám. Mikor a kutya a szállás helyünkre is követett az egyik tanár lekezelően mondta hogy küldjem el, de én nem akartam, ezután kitört egy kis balhé. Végül az lett belőle hogy a tanár mondta, vagy bemegyek és hagyom ott a kutyát vagy itt alszom kint vele együtt. Én az utóbbit választottam, egy szivacsot meg egy takarót hoztak ki nekem éjszakára. Szerencsére nem volt se hideg, se eső. Ott aludtam a kutyával együtt a ház előtt egy szivacson. Utána már a napokban alig vittek valahova meg nem szólt hozzám senki. Mikor vége volt a tábornak, teljesen pánikba estem hogy mi elmegyünk de a kutyával mi lesz, és annyira tiltakoztam hagyjuk ott tervtől hogy azt mondták oké keresnek neki gazdát. A legutolsó amire emlékszem hogy megyünk el kocsival, elvileg az új gazdái integettek a kutya meg velük volt.
Még most is furcsállom hogy annyira bunkók és szemetek voltak ott velem az elvileg hívő emberek hogy az valami hihetetlen. Ennyire nem ér nekik semmit egy állat se? Se egy 10 akárhány éves gyerek aki sír utána? Nem az lenne a lényeg hogy segítsünk egymáson, és az élőlényeken?
Még a kutyára se igazán emlékszem, valami spániel szerű lehetett, de mikor ez a dolog eszembejut, még mindig megkönnyezem, mennyire kitartottam mellette.
Bocsi hogy kicsit hosszú lett!
18/l
Ez szép dolog,amit tettél! Legyél büszke rá! :)
Azokat az embereket én sem értem.Furcsa.De mindegy, nem is ez a lényeg,hanem hogy Te jót cselekedtél. :)
A keresztények sem különbek pl. a zsidóknál (nem antiszemitizmusból mondom, csak példaként). Talán a keresztények Noéja nem vitt magával egy kutyapárt? A kutya talán nem az "Isten"-ük teremtménye? A kóborkutya nem testesíti meg a mindenható elkóborolt báránykáját?
Pogány vagyok, de bosszant, hogy egyes fölényeskedő bunkók, már elnézést, nem ismerik azt, amit hangoztatnak. A nagy vallásos hős tanáristen, aki sajnál egy falat mittudomén csokit egy szerencsétlen kutyától... Gyönyörű... Egy szó van az ilyenre: ÁLSZENT.
Lehet hogy nem sokra emlékszem, de arra biztosan, hogy rohadtul nem azért csináltam mert feltűnési viszketegségem volt...Ezután nem ő volt az egyetlen kutya akivel jobban törődtem mint bármilyen más emberrel. Nekem egy állat se tett semmi rosszat, és jobban is éreztem magam mellettük. Ellenben évekig csak azt hallottam mindenkitől hogy mekkora senki vagyok, még a saját apámtól is, bármennyire igyekeztem megfelelni másoknak. Nem tudom miért kéne az embereket jobban szeretnem. Annyi igaz, hogy a jelenlegi barátaimat nagyon szeretem, és értük is bármire képes lennék.
De hogy érthetőbb legyen számodra 64%-os, ha választanom kellene egy ismeretlen állat és egy ember között, hogy melyiket tartanám életben, az állatot. Többet érnek mint az emberek.
Miért te ha meglátnál egy koszos kóbor kutyát az utcán jól megrugdosnád vagy mi? Ennyire baj hogy egy gyerek megsajnál egy állatot és ragaszkodik hozzá? Ha ennyit nem bír valaki megbecsülni, akkor mi mást tudna egyáltalán?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!