Most akkor én milyen vallású vagyok?

a tegnap esti válaszom csak egy vicces beszólás akrt lenni.

Komolyra fordítva a szót: a vallásosság lényege hogy az ember higyen és bízzon Istenben.

Hinni hogy értelmet, célt, távlatot ad az életemnek: hinni abba hogy nem az elmúlásé az utolsó szó. Ha a halál lenne az utolsó szó akkor az ember lenne a legbecsapottabb és legtragikusabb lény a világmindenségben.

A hit bizalmat jelent: bizalmat hogy isten segít hogy a világtörvények szerint helyesen éljünk, tudást, segítséget ad.

A hit meg a nem hit nem áll egymással szembe. Azért mert a hit egy komoly alapálás ami átszövi az életet, és az ember tapasztalja a valóságot. A hitetlenség csak átmeneti állapot, múló teória, meddő viták egy idő után unalmas töprengése. Vagyis egy idő után az ember nem kerülheti el a hitet.

Nos szerintem ne onnan közelítsd meg a dolgot hogy miben hiszel, hanem hogy van -e élő kapcsolatod Istennel: tudsz imádkozni, elmélyülni, szereted e a meditáció és a kontempláció idejét? Rá mersz e hagyatkozni arra a személyre akit a lét okának tartasz?

Engeded hogy segítsen mindennapjaidban?