Mit csinálna a pap, ha a temetésen elröhögöm magam. A pokolra küld?

A keresztény kultúrában a temetés a halott túlvilági útjának elindítása (bármit is jelentsen ez). Valamiért az emberek ekkor akarják kiélni a gyász miatti fájdalmukat. Ezt nem illik vidámsággal, vagy bármilyen módon megzavarni, mert te sem örülnél, ha például valamilyen betegség miatt kiállhatatlan fájdalmaid vannak, és a téged meglátogatók egyszercsak elröhögnék magukat. Amúgy ez nem a hallottal szemben tiszteletlen, hanem a halottat gyászolókkal szemben.

Az más kérdés, hogy az emberek miért gondolják úgy, hogy a temetésen sírni és jajgatni kell. Itt most nem megyek bele filozófiai fejtegetésekbe.

Vannak kultúrák, melyekben nem is szomorúsággal búcsúznak a halottól, hanem ünnepet tartanak. Ez szokás volt a keresztény kultúrában is, halotti tor volt a neve, ekkor a halott ismerősei összegyűltek és ünnepet tartottak, vidám emlékeket idéztek fel a halottról és igen jól érezték magukat.

Életem első temetését én is majdnem végigkuncogtam. Nagypapám 85évesen halt meg hirtelen leépülés után, mikor megtudtam kitört belőlem a zokogás, aztán mikor mentünk nagymamámhoz eszembe jutott milyen nap van ma, április elseje volt, mondtam is milyen stílusos volt az öreg, ezen nevettünk, majd újra sírtunk.

A temetésén pedig amikor az életéről beszéltek, olyan infókat tudtunk meg, amiken ott kuncogtunk a temetőben,aztán megint bőgtünk. Attól, hogy valaki meghal a jó dolgokra is kell emlékezni, és az gyakran nevetéssel jár, azzal még nem sértettük meg a illetőt, sőt, ő sem akarná, hogy zokogjunk egy álló napig miatta, legalábbis papám biztosan nem.

Nos remélem a te temetéseden egy kedves barátod röhögni fog.

Akárki hal is meg nem szép ha röhögsz a temetésen.

Nagyapám temetésén az unokatesóm megbökött, oldalra intett a fejével, az üvegajtón túlra. Azt mondta halkan, könnyes szemekkel, "Ott a tepsi...."

Elsőre persze nem kapcsoltam, hogy a halottak tárolásánál használt eszközre gondolt, amit így "becéznek", hanem a konyhai eszköz ugrott be. Annyira nem illett oda, hogy ettől valahogyan röhöghetnékem támadt. Nem azért mert érzéketlen bunkó vagyok, hanem csak úgy. Mert ember vagyok.

Ennyi jutott eszembe erről.