Valóban szentnek tartod I. Istvánt?

te mondád:"már sehol nem lennénk"

Kérdező. Assisiben, a Basilica of San Francesco ban van egy nagy freskó: Simone Martini ~1317-ben festette.

A magyar szenteket ábrázolja - nekem itt van egy kis képen - nagyon szép. Kerestem neked-de eddig még nem találtam meg.

Assisiben van

[link]

[link]

Tudtommal Istvánt soha nem avatta a Római Katolikus Egyház szentté,ez csak egy magyar urban legend,amit még a történelem könyvekbe is beleírnak minden alap nélkül.

(Ez is olyan mint a déli harangszó története...:):):)

előző, hát ezt sajnos rosszul tudod. Még a gör.kat.is

(ami egyébként nagyon keveset fogad el a szentekből) elfogadja.

"De, hogy lehet egy olyan embert szentnek tekinteni, aki embereket mészároltatott le?"

A háború önmagában nem bűn. Ez teológiai tény. Törvényes hatalom, elégséges és szükséges ok, ill. helyes szándék kell. Ha ezek közül egy hiányzik, azt nevezzük mészárlásnak.

Jézus Krisztus pedig mindenkinek bűnét lemossa a gyónás szentsége által. István biztosan meggyónta a bűneit vezekelt is érte, amelyek Mindig Szűz Máriának való felajánlásban csúcsosodott ki.

Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess, hisz nem ismerted.

"De, hogy lehet egy olyan embert szentnek tekinteni, aki embereket mészároltatott le? Minden útjába kerülőt, vagy aki a hatalmát fenyegette likvidálta. Unokabátyját megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett. Koppány testét felnégyeltette és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy legfontosabb várának kapuja felett jelezve, hogy mi vár az uralkodónak nem engedelmeskedőkre."

Akkoriban nem védhetted meg az embereket másként. A király volt a garancia arra, hogy az állam őrködik feletted, és ő képviselte minden alattvalója érdekét egy személyben. Ha bárki megkérdőjelezte a király legitimitását és legalitását, azzal felforgatta a rendet, ami szakadáshoz, lázadásokhoz és széthúzáshoz vezetett, ami leginkább az egyszerű embereket veszélyeztette.

Most ehhez add hozzá a korai középkor mainál sokkalta veszélyesebb világát. Nem szabad annak a kornak az eseményeit és embereit a mai kor mércéjével mérni. Akkoriban a halál mindennapos része volt az életnek, az emberek vele keltek reggel, és vele feküdtek este. Sokkal jobban elfogadták a halált, mint ma, amikor minden irányból azt harsogják nekünk, hogy mennyire fontos az élet élvezete, és nincs nagyobb tragédia, mint amikor az embereket ettől megfosztják. Nem voltak akkor sem hiszékenyebbek az emberek a mostaninál, csak természetesebben álltak a halál kérdéséhez, ezért is foglalkoztatták őket jobban a halál utáni lét kérdései, mint manapság (és ezt nem feltétlen a félelem diktálta, mint azt sokan tudni vélik ezen az oldalon, noha ugyanúgy bennük volt a halálfélelem).

Szóval lehet, hogy István háborút folytatott a vele egyet nem értők ellen, vagy hogy durva elrettentő eszközökkel élt, de mindezt azért tette, mert akkoriban nem volt más mód az emberek megvédésére. Az embereket nem rettentette el pár évnyi börtön, mert eleve nem voltak szabadok. Csakis a halál fenyegetésével lehetett békét és biztonságot biztosítani, és ha valaki erre nem hallgatott, akkor meg kellett mutatni, hogy a fenyegetés valós. Az egy ilyen kor volt.

Az elején szeretném megemlíteni, hogy az Egyház csak azt avatja szentté, akiről megbizonyosult, hogy a mennyben van, és akit példaképül állít az emberek elé. Akkoriban a szentté avatás jóval könnyebb és gyorsabb procedúra volt, királyokat amúgy is gyakrabban avattak szentté (az én benyomásom szerint). Ettől függetlenül Szent István kétségkívül szent, a mennyországban van, és számunkra is egy példakép.

Bővebben:

Koppány és Vazul eltávolítása politikai lépés volt. Azért jutottak erre a sorsra, mert ellenszegültek a hatalomnak. Koppány megesküdött Géza alatt, hogy Istvánt fogadják el trónörökösnek. Utána fellázadt, és gondolom a további lázadásoknak akarták elejét venni a nyilvános kiállítással. Vazul pedig merényletet tervezett István ellen. Ő már jóval enyhébb büntetést kapott.

Nyilván mérlegelni kell, hogy István emberségesen járt el a lehetőségekhez képest? Mai szemmel nem, legalábbis Koppány kivégzése elég kegyetlen volt. Az akkori szokások szerint lehet, hogy ez helyénvaló volt.

Ugyanakkor igazad van, mert Szent Imre, aki egész életében szelíd életet ért, úgy tűnik, mintha kedvesebb lenne az Úr előtt. Erről tanúskodik a legendája:

[link]

István emellett messze nem volt olyan faragatlan, mint amilyennek a kérdésedből tűnik, sőt, valószínűleg úriember volt. Ez Gizella életrajzából derül ki:

"A tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette, hogy törékeny unokahúgát politikai okok miatt veszélynek tegyék ki a ,,barbár herceg'' oldalán. Hiába utaltak arra, hogy István már jó keresztény, és ígéretet tett egész népe megtérésére. Végül Henrik -- hogy megismerjék -- meghívta Istvánt Bajorországba, aki már az első találkozásnál lefegyverezte az apátnőt előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével. De Gerberga -- a krónikás szerint -- még egy utolsó próba elé állította őt. Hosszú ideig halogatta a találkozást István és Gizella között. Azután úgy rendezte a dolgot, hogy István a kolostorkertben lássa meg először Gizellát, aki éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt. Fölhívta rá István figyelmét, és kíváncsi volt, hogyan viselkedik a ,,barbár''. István félretette fegyverét, észrevétlenül Gizella mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg Gizella be nem fejezte ájtatosságát. Önuralmával Gerberga utolsó ellenállását is megtörte."