A világnézetem, vallásom. Vélemények?
Azt mondják, jól fogalmazom, szóval megpróbálnám érthetően elmagyarázni az egészet, ahogy nekem tették. Ha sikerrel járok és a kedves olvasó hajlandó befogadni az információt, akkor megértheti a kezdeteket, a túlvilágot, a halált, az ellentéteket, a gonoszságot, az úristent, istent és utolsó sorban, megértheti miért is létezik-e földön. Nem vagyok keresztény, de kölcsönveszem a Bibliát, az elejét.
Kezdjük is el! "Kezdetben vala az ige" - A végtelen szürkeségben, elkövetik az első cselekedetet, a létezést. A létező, a maga módján, felismeri, hogy létezik, majd így szól: "Legyen világosság!" - Így létrejön, az első, az első számú. Isten első számú angyala, a Világosság. Elérkeztünk az 1-re. A Bibliában, első oldalakon, Isten-t írnak, aztán, miután elérkezünk, az egyre Úristent írnak. Az első számú angyal, a bibliában "bukott angyal" volt, ő volt az ördög. Az 1 teremtette a világot, megalkotta a kereteket. Az idő,(szerintem) akkor indul el, amikor az Úristen (emlegessük inkább így, mert barátságosabb =) ) Az "ember" elé teszi a "tiltott gyümölcsöt". Ilyenkor, még nem kell emberre gondolni, ebben az első röpke Pillanatban, mikor az "ember" eszik a fáról, Lépünk be a teremtésbe, mi teremtjük önmagunkat. A mesélő megkérdezte Istent, "Engem, engem mégis Minek teremtettél, ha ennyire tökéletlen vagyok, aligha teszek jót és ha mégis tennék, ott van mögötte az önzőség. Azért teszem, hogy velem is jót tegyenek, vagy pusztán jobban érezzem magam. Minek teremtettél?" Erre egy cinikus válasz érkezett, miszerint Isten ezt mondta: "Én? Te akartál itt lenni." Nehéz leírni, mert nem szavakat használ, de meg lehet érteni, mert a mesélő tényleg haszontalan és túlnyomó részt kártékony, ugyan miért teremtenének " rosszat " ...? A rossz teremti önmagát. Nem tudom mennyire sikerül kiadni magamból ezeket a dolgokat, de belül összeáll a kép. Mellesleg ez az első komolyabb próbálkozásom, hogy meghatározzam a válaszokat, amiket mindnyájan keresünk.
A mesélő beszámolt egy "álmáról". Hivatalosan álom volt, de ő biztosan tudja, hogy "ébren" volt, egy más asztrális szinten. Ez a fejezet, a halálról fog szólni.
Az álma egy plázában kezdődik. Események játszódnak le, néhány helyszínen. Találkozik egy lánnyal, az álomban keringőznek, minden szép és gyönyörű, majd sétálnak, elérkeznek egy aluljáróba. Haladnak tovább, majd 2 alak, elkezdi szidalmazni a lányt. " Elvágjuk a torkod, rib@nc!"
Ez megy egy darabig, majd a kisebbik rátámad a mesélőre, aki őt félre löki, nem akar balhét, sosem akart...Már kezdett volna bele, a mondókájába, amivel kimászik az egész értelmetlen konfliktusból, de aztán a másik előkapta a kését. Erre a mesélőben elpattant a cérna. Elvakult dühvel támadott rá, majd felemelte, és a földhöz akarta vágni (ha elveszted a talajt a lábad alól, valakinek köszönhetően, akkor nem sok marad majd az önbizalmadból, pl. egy kutya futna az életéért). De aztán, (a mesélőnek az alsó gerincével, van egy kis probléma) ahogy felkapta az embert, reccsent a gerince. Úgy érezte, ha egy lépést is tesz a célja felé, akkor eltörik. Majd arra gondolt, hogy nem érdekli, most megdöglesz! Embertelen erő szállta meg, és eldobta az embert, aki 10 méterre tőle koppant a falon, kinyúlva, holtan. Megfordult, büszkeséget érzett, hatalmat érzett, majd látta a lányt, ahogy forgatja a fejét és arcába temeti a kezét. A mesélő zavarodottan összeráncolja arcát, nem érti mi a baj...Majd hirtelen hangos csattanást, hall, amit egy fény kialvása kísér. Leginkább arra emlékeztette, mint mikor a focipályákon, azok a nagy reflektor lámpák feldőlnek, és széttörnek. Ezután az eseménysorozat újra kezdődik. Megmarad a hatalomérzet, a büszkeség, minden felmerülő akadályt könnyedén átlép. Újra a plázában van, és keres valakit. Akkor nem tudja mit, csak azt, hogy valami nincs rendben... Kezd kétségbe esni, és egészen az aluljáróhoz fut, ahol lelőtték. Egy pillanatra megérti mi történt, meghalt. Majd egy templomszerű helységben találja magát. Nem a közepén van. Tele van boltívekkel, gyönyörű szép díszítésekkel. De ami a legjobban megfogja, az a hely meghittsége. A falak élnek, a mennyezet él, az oszlopok is élnek, minden él! A helység, nyers energia. A helység közepén megjelenik egy lift. Aranylift, aranyrudakból, amik fénnyel kapcsolódnak egymáshoz. A jelenlévő színek, semmihez sem foghatóak, aligha néhány helyen léteznek a természetben. A lift a padlóba süllyed és eltűnik. A mesélő a helyében találja magát, a terem közepén. Majd egy fényözön, a "Világosság" Alászáll, a mennyezetnek, egyre szétnyílik. Árnyékok hullanak belőle, alakokat öltenek, az egyikre koncentrál csak...Majd mormolás szerű hangot hall. Jót, békét sugall. A kérdező hálát érez, örül, hogy ennyivel megússza. Aztán a mormolás megváltozik. Először ítélkezés jut róla eszébe, aztán inkább Megítélés. A világosság, végül azt mondja, "büntetésed" Egy év a Szent Urnában. Lenéz, látja, hogy lábai élő fénnyé foszlanak, egyéválik a templommal, "rossz" hidegség járja át...majd megjelenik előtte a Szent Urna. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudtunk értelmezni, a " Szent Urna ". Az álom előtt azzal a tudattal aludt el, hogy tudni akarja mi van a halál után. Megtudta. Miután felébredt, a szíve úgy dobogott, mint mikor egy tigris elől futunk. Képtelen volt megmozdulni, le volt bénulva. Talán a haláltól? Kitudja... Ő azt állítja, meghalt és feltámadt, és azt állítom hiszek neki. 1-2 perc után vége szakadt a paralízisnek.
Önnön halálunk, máshogy fog alakot ölteni... Ekkor fog számítani, hogy mit viszünk magunkkal a lelkünkben, életünk során.
A szentháromságról, annyit mondanék, hogy rossz sorrendben van. " Atya, fiú, szentlélek " Talán az olvasó számára is logikus, hogy minden Istennel kezdődött, az időtlen időben, aki megteremtette az első számút, a Világosságot, az atyát(Úristen) a fiú...Pedig egy külön téma...Szerintem, Isten megérintette, vagy helyet cserélt vele...Nem tudok más példát felhozni, az Igaz Jó-ra, mint a fiút.
Létezik gonoszság, nincs ellentéte, ezt csak az az olvasó értheti meg, aki már érezte. Gonoszság alatt azt értem, hogy bármilyen ok nélkül "rosszat" teszünk.
Példaként, felhoznék egy álmot, a gonosszal való érintkezésről. A helyszín csatorna, jelen vagy Te, 3-4 emberrel. Azt mondod előre mész, megnézed nincs-e valami gond. Befordulsz egy sarkon, hirtelen megváltozol. Érzed az elpusztíthatatlan hatalmat...Bármit megtehetsz velük, amit csak akarsz és Élvezni fogod. Majd felemelkedsz a földről, szemeidben a pusztítás ég, és azt mondod, Gyeeertek, gyeeertek csak :) ... És jönnek, közelednek, már a saroknál vannak, DE FELÉBREDSZ...Ez lenne a gonoszság. Na de mi ennek az ellentéte? Van-e ellentéte? A bibliában, hogy jön a képbe a Bestia, az özönvíz? Ezek olyan kérdések, amikről nem szívesen álmodnék, mert félek, pedig nem kell. Isten megteremtette önmagát, a Világosság megteremtette az alapokat. Mi megteremtettük az időt, a teret és önmagunkat. Egyenrangúnak kéne, hogy legyünk, de ha Istennel nem is, akkor a Bestiával mindenképpen. Ha valaki/valami átlépte a szabályokat, akkor mi is megtehetjük.
Lényegében ennyi lenne, remélem érdekesnek találta, a kedves olvasó. Remélem, mindenkinek leesett, hogy nincsen szükség komolytalankodásra, legalábbis ebben az esetben. Ha valami nem tiszta, akkor kérdezz rá, szívesen beszélgetek róla!
"Mit keresek ezen a játszótéren?"
Az emberi életnek eredendően nincs különösebb célja a DNS továbbadásán kívül. Neked kell eldönteni, hogy ezen felül mit kezdesz az életeddel, milyen szakmát tanulsz ki, mit akarsz "adni" az emberiségnek.
"Minek éljek egyáltalán, azon kívül, hogy én azt akartam?"
Nem te akartad, hogy megszüless, hanem a szüleid.
"Ha már itt vagyok, akkor, akár jól is élhetnék, de mit kapok érte?"
Rosszul kérdezed. A helyes kérdés: mit kell tennem, hogy jól éljek?
A válasz: tanulni és dolgozni keményebben mint az átlag és akkor jobban fogsz élni mint az átlag.
Azzal hogy halálod után mi lesz, bőven ráérsz még foglalkozni.
"Először ítélkezés jut róla eszébe, aztán inkább Megítélés. A világosság, végül azt mondja, "büntetésed" Egy év a Szent Urnában. Lenéz, látja, hogy lábai élő fénnyé foszlanak, egyéválik a templommal, "rossz" hidegség járja át...majd megjelenik előtte a Szent Urna. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudtunk értelmezni, a " Szent Urna ". Az álom előtt azzal a tudattal aludt el, hogy tudni akarja mi van a halál után. Megtudta. Miután felébredt, a szíve úgy dobogott, mint mikor egy tigris elől futunk. Képtelen volt megmozdulni, le volt bénulva. Talán a haláltól? Kitudja... Ő azt állítja, meghalt és feltámadt, és azt állítom hiszek neki. 1-2 perc után vége szakadt a paralízisnek. "
Miért volt kíváncsi a halál utáni életre ?Nem volt felkészülve.Atyánknak biztosan oka volt rá a kíváncsisága miatt hogy megkapta a büntetést (ítéletet).Nem jött még el a páciens ideje.Az ítélet :A Szent Urnában.ha rossz hidegség járta át és megjelenik a Szent Urna.
Ne lépd át a szabályokat mert mindennek megvan a maga ideje.A születésnek és a halálnak is.Ne sürgesd hát a halálodat sem ,mert nem biztos hogy fel vagy készülve.Bízd atyádra az életedet és Ő gondot visel rád.Azért adatott az Írás(Biblia) mert minden meg van írva.
"Ímé hamar eljövök"
a 8:40-es vagyok, hát nem bántam meg, hogy most végre hozzájutottam, és elolvastam a Kérdező kommentjeivel együtt.
Nagyon figyelemreméltó.
Kis ablakokat nyitott a Kérdező a gondolataival a lehatárolt tudaton, melyeken át különböző irányban a végtelen felé nyílik kilátás. 16 éves.. lesz téma, lesz min gondolkodnia a továbbiakban. Nagyon szép. És filozófikus, elsősorban vallásfilozófiai és lételméleti kérdések. A bölcsesség szeretete- ezt hordozza a szó értelme itt érezhető. Nagy baj, hogy a világ kezdi lecserélni a bölcsességet az információ áradatra, a bölcsesség szeretetét az informáltságra. A kettő a tudat tevékenységét tekintve ellentétben van. Az informáltság mint egy nagy raktáros katalogizál, bemutatja, ami készen van, a bölcselet nagyon kevés "hozott anyagból " dolgozik, nincs "kész", a tiszta figyelem által teremti meg kreatívan a világát.
"Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.
Én, boldogolván, azt a madarat,
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab."
Babits M
Kedves Kérdező!
Vannak kiváló megfontolású gondolataid mondanivalódban (és dicséretre méltó a téged megszentelő kegyelem korodhoz képest), de - ahogy rálátok - sajnos rossz mércéhez kötöd magad.
A Szentháromság belső misztériuma azon alapul, hogy az Atya "nemzette" (Zsolt 2) a született (natus) Igét az idők kezdete előtt (emiatt felfoghatatlan, de hinni kell). Az Atya és személyes Igéje közötti kapcsolatból ered (procedit) a Szentlélek. Ez a nikaiai zsinat tanítása.
Az embert Isten a világ teremtésével teremtette meg. Személyes, szabad és szuverén akaratot, és rengeteg kegyelmet adott a döntéshez, tehát szó sincsen jogos tökéletlenségről, csak Istennel viszonylatban, de az Ő viszonylatában mindig tökéletlenek vagyunk. Valóban a keletkezett rosszból Isten egy sokkal nagyobb jót hozott ki (mert a világot csupán legjobb tetszése szerint teremtette meg), de a teljes és Isten szemében tökéletes paradicsomi ember eszményét elvesztettük és mi keresztények, ezt az eszményt tesszük ki célunknak, semmi mást.
Jézus Krisztus megtestesülésével egybekötötte önmaga kötelékével az Istent és az embert, majd kereszthalálával Atyjától kegyelmet és irgalmat nyert az emberiségnek. Ezeket a 7 szentségben rejtette el, amelyet Egyházának kiadott, így elmenetele után is újból és újból rajtuk keresztül megújulunk. A többi mind másod-, harmadlagos.
Rossz kétféle van: fizikai rossz, amelyből Isten a természeten keresztül egy újabb jót hoz ki, és erkölcsi rossz, mely Jézus Krisztus által, az Őáltala elrendelt szentség keretében Jézus Krisztus szolgáján keresztül az Atya lelkileg teljesen átalakítja a megszentelő kegyelemhez - enélkül minden jó dolog (harmonikus életmód) hasztalan.
Őáltala, Ővele és Őbenne...
A kérdező kommentje: 14:43
"Bízd atyádra az életedet és Ő gondot visel rád." Szép szavak, és igazak, csak senki sem teszi, akármit is mond nem akarja. Megtenném, ha tudnám hogy kell..."
---
A mai ifjúság éles szemű. A környezetedben ezt látod?
F.B.
Amit a jóról meg a rosszról, meg az egyenrangúságról írtál, részben igaz. Nézd a történelmet. Régen a keresztes háborúkban a lovagok hódították az iszlámokat Isten nevében.
Azok, pedig később bosszút álltak az elveszett Jeruzsálemért, a török invázióval. Ma pedig az olajért mennek a keresztények, a terroristák meg véres bosszút állnak.
Képzelj el egy királyt, meg egy indiánt.
A király jelenti a rendet, az indián meg a természetet.
A király előbb azt mondja: "Elveszem a földedet, haszonból, mert fizetnek nekem." (A zsidók Jeruzsálemért fizettek)
Erre az indián: "Én is elveszem a tiédet, de az olyan föld lesz, amire nincs szükségem, csak dühből."
Ezek megtörténnek.
Megint beszélnek.
Király: "Elveszek valamit a földedről"
(Olaj)
Indián: "Vége a pénzednek" (World trade center robbantás)
Ezek ártanak egymásnak.
Természetben:
Jó:
Fenntartja az életet. Szép.
Őrületes:
Az élőlények megeszik egymást, vihar.
A természet jó és őrült.
A rendben:
A rendben egyensúly van a jó és a rossz között, nézd meg a rendőri mérleget, a jó és a rossz kontrasztot a kereszténységben.
Ha lecsuknak valakit, akkor az jó másoknak, neki rossz.
Egyensúly.
Ebben az egyensúlyban nem vagyunk egyenértékűek a jóval, vagy a rosszal (Bestiával). Esetleg a részeik lehetünk.
De valójában, ha megnézed, a rend és a természet is jó valamennyire. Ezt a jót kéne egyesíteni.
Az iszlámok megoszthatnák a területet, cserébe több hagyományt tarthatnának meg, nem kéne agyondemokratizálódniuk.
Én ezt nagyon egyszerűen írtam le. Érted ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!