A világnézetem, vallásom. Vélemények?

Azt mondják, jól fogalmazom, szóval megpróbálnám érthetően elmagyarázni az egészet, ahogy nekem tették. Ha sikerrel járok és a kedves olvasó hajlandó befogadni az információt, akkor megértheti a kezdeteket, a túlvilágot, a halált, az ellentéteket, a gonoszságot, az úristent, istent és utolsó sorban, megértheti miért is létezik-e földön. Nem vagyok keresztény, de kölcsönveszem a Bibliát, az elejét.

Kezdjük is el! "Kezdetben vala az ige" - A végtelen szürkeségben, elkövetik az első cselekedetet, a létezést. A létező, a maga módján, felismeri, hogy létezik, majd így szól: "Legyen világosság!" - Így létrejön, az első, az első számú. Isten első számú angyala, a Világosság. Elérkeztünk az 1-re. A Bibliában, első oldalakon, Isten-t írnak, aztán, miután elérkezünk, az egyre Úristent írnak. Az első számú angyal, a bibliában "bukott angyal" volt, ő volt az ördög. Az 1 teremtette a világot, megalkotta a kereteket. Az idő,(szerintem) akkor indul el, amikor az Úristen (emlegessük inkább így, mert barátságosabb =) ) Az "ember" elé teszi a "tiltott gyümölcsöt". Ilyenkor, még nem kell emberre gondolni, ebben az első röpke Pillanatban, mikor az "ember" eszik a fáról, Lépünk be a teremtésbe, mi teremtjük önmagunkat. A mesélő megkérdezte Istent, "Engem, engem mégis Minek teremtettél, ha ennyire tökéletlen vagyok, aligha teszek jót és ha mégis tennék, ott van mögötte az önzőség. Azért teszem, hogy velem is jót tegyenek, vagy pusztán jobban érezzem magam. Minek teremtettél?" Erre egy cinikus válasz érkezett, miszerint Isten ezt mondta: "Én? Te akartál itt lenni." Nehéz leírni, mert nem szavakat használ, de meg lehet érteni, mert a mesélő tényleg haszontalan és túlnyomó részt kártékony, ugyan miért teremtenének " rosszat " ...? A rossz teremti önmagát. Nem tudom mennyire sikerül kiadni magamból ezeket a dolgokat, de belül összeáll a kép. Mellesleg ez az első komolyabb próbálkozásom, hogy meghatározzam a válaszokat, amiket mindnyájan keresünk.

A mesélő beszámolt egy "álmáról". Hivatalosan álom volt, de ő biztosan tudja, hogy "ébren" volt, egy más asztrális szinten. Ez a fejezet, a halálról fog szólni.

Az álma egy plázában kezdődik. Események játszódnak le, néhány helyszínen. Találkozik egy lánnyal, az álomban keringőznek, minden szép és gyönyörű, majd sétálnak, elérkeznek egy aluljáróba. Haladnak tovább, majd 2 alak, elkezdi szidalmazni a lányt. " Elvágjuk a torkod, rib@nc!"

Ez megy egy darabig, majd a kisebbik rátámad a mesélőre, aki őt félre löki, nem akar balhét, sosem akart...Már kezdett volna bele, a mondókájába, amivel kimászik az egész értelmetlen konfliktusból, de aztán a másik előkapta a kését. Erre a mesélőben elpattant a cérna. Elvakult dühvel támadott rá, majd felemelte, és a földhöz akarta vágni (ha elveszted a talajt a lábad alól, valakinek köszönhetően, akkor nem sok marad majd az önbizalmadból, pl. egy kutya futna az életéért). De aztán, (a mesélőnek az alsó gerincével, van egy kis probléma) ahogy felkapta az embert, reccsent a gerince. Úgy érezte, ha egy lépést is tesz a célja felé, akkor eltörik. Majd arra gondolt, hogy nem érdekli, most megdöglesz! Embertelen erő szállta meg, és eldobta az embert, aki 10 méterre tőle koppant a falon, kinyúlva, holtan. Megfordult, büszkeséget érzett, hatalmat érzett, majd látta a lányt, ahogy forgatja a fejét és arcába temeti a kezét. A mesélő zavarodottan összeráncolja arcát, nem érti mi a baj...Majd hirtelen hangos csattanást, hall, amit egy fény kialvása kísér. Leginkább arra emlékeztette, mint mikor a focipályákon, azok a nagy reflektor lámpák feldőlnek, és széttörnek. Ezután az eseménysorozat újra kezdődik. Megmarad a hatalomérzet, a büszkeség, minden felmerülő akadályt könnyedén átlép. Újra a plázában van, és keres valakit. Akkor nem tudja mit, csak azt, hogy valami nincs rendben... Kezd kétségbe esni, és egészen az aluljáróhoz fut, ahol lelőtték. Egy pillanatra megérti mi történt, meghalt. Majd egy templomszerű helységben találja magát. Nem a közepén van. Tele van boltívekkel, gyönyörű szép díszítésekkel. De ami a legjobban megfogja, az a hely meghittsége. A falak élnek, a mennyezet él, az oszlopok is élnek, minden él! A helység, nyers energia. A helység közepén megjelenik egy lift. Aranylift, aranyrudakból, amik fénnyel kapcsolódnak egymáshoz. A jelenlévő színek, semmihez sem foghatóak, aligha néhány helyen léteznek a természetben. A lift a padlóba süllyed és eltűnik. A mesélő a helyében találja magát, a terem közepén. Majd egy fényözön, a "Világosság" Alászáll, a mennyezetnek, egyre szétnyílik. Árnyékok hullanak belőle, alakokat öltenek, az egyikre koncentrál csak...Majd mormolás szerű hangot hall. Jót, békét sugall. A kérdező hálát érez, örül, hogy ennyivel megússza. Aztán a mormolás megváltozik. Először ítélkezés jut róla eszébe, aztán inkább Megítélés. A világosság, végül azt mondja, "büntetésed" Egy év a Szent Urnában. Lenéz, látja, hogy lábai élő fénnyé foszlanak, egyéválik a templommal, "rossz" hidegség járja át...majd megjelenik előtte a Szent Urna. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudtunk értelmezni, a " Szent Urna ". Az álom előtt azzal a tudattal aludt el, hogy tudni akarja mi van a halál után. Megtudta. Miután felébredt, a szíve úgy dobogott, mint mikor egy tigris elől futunk. Képtelen volt megmozdulni, le volt bénulva. Talán a haláltól? Kitudja... Ő azt állítja, meghalt és feltámadt, és azt állítom hiszek neki. 1-2 perc után vége szakadt a paralízisnek.

Önnön halálunk, máshogy fog alakot ölteni... Ekkor fog számítani, hogy mit viszünk magunkkal a lelkünkben, életünk során.

A szentháromságról, annyit mondanék, hogy rossz sorrendben van. " Atya, fiú, szentlélek " Talán az olvasó számára is logikus, hogy minden Istennel kezdődött, az időtlen időben, aki megteremtette az első számút, a Világosságot, az atyát(Úristen) a fiú...Pedig egy külön téma...Szerintem, Isten megérintette, vagy helyet cserélt vele...Nem tudok más példát felhozni, az Igaz Jó-ra, mint a fiút.

Létezik gonoszság, nincs ellentéte, ezt csak az az olvasó értheti meg, aki már érezte. Gonoszság alatt azt értem, hogy bármilyen ok nélkül "rosszat" teszünk.

Példaként, felhoznék egy álmot, a gonosszal való érintkezésről. A helyszín csatorna, jelen vagy Te, 3-4 emberrel. Azt mondod előre mész, megnézed nincs-e valami gond. Befordulsz egy sarkon, hirtelen megváltozol. Érzed az elpusztíthatatlan hatalmat...Bármit megtehetsz velük, amit csak akarsz és Élvezni fogod. Majd felemelkedsz a földről, szemeidben a pusztítás ég, és azt mondod, Gyeeertek, gyeeertek csak :) ... És jönnek, közelednek, már a saroknál vannak, DE FELÉBREDSZ...Ez lenne a gonoszság. Na de mi ennek az ellentéte? Van-e ellentéte? A bibliában, hogy jön a képbe a Bestia, az özönvíz? Ezek olyan kérdések, amikről nem szívesen álmodnék, mert félek, pedig nem kell. Isten megteremtette önmagát, a Világosság megteremtette az alapokat. Mi megteremtettük az időt, a teret és önmagunkat. Egyenrangúnak kéne, hogy legyünk, de ha Istennel nem is, akkor a Bestiával mindenképpen. Ha valaki/valami átlépte a szabályokat, akkor mi is megtehetjük.

Lényegében ennyi lenne, remélem érdekesnek találta, a kedves olvasó. Remélem, mindenkinek leesett, hogy nincsen szükség komolytalankodásra, legalábbis ebben az esetben. Ha valami nem tiszta, akkor kérdezz rá, szívesen beszélgetek róla!