Miért érzem úgy, hogy az igazán fanatikus vallásosok (római katolikusok, mert főleg olyanokat ismerek) gonoszak?

Köszönöm a válaszokat!

Református lelkész:

Köszönöm, hogy erre az ellenségesnek tűnő kérdésre ilyen türelmesen válaszolt. Talán azért fakad ez ki belőlem, mert igazolást szerettem volna, hogy nem csak én látom így. Továbbá a közelmúltban testvérem és magam felöl is rokonságba kerültem mélyen vallásos emberekkel. Testvérem felöliekkel nincs semmi problémám. Nem tudom véletlen-e vagy ez is a kérdésem megnyilvánulását igazolja, de ők evangélikusok.

Az én oldalammal vannak gondok. Férjem és az ő szülei. Még nem is ismertek, de már leírtak, mikor megtudták a páromtól, hogy nem járok templomba (direkt így írom, nem pedig úgy, hogy nem vagyok vallásos) és még ráadásul pesti is vagyok. Azaz előítélet, előítélet hátán. És ez csak az indulás volt. Utána tovább erősítették azt az okot a csodálkozásomra, (mert azért nem csak miattuk gondolom ezt, hanem volt még pár hasonló katolikus ismerősünk), hogy vajon miért ilyenek? Miért ítélkeznek, sunyiskodnak, rafináltoskodnak? Mondjuk igazság szerint nem zavarna, ha nem azzal kezdenék az ítélkezést (amit persze nem nyiltan mondanak ki), hogy rossz ember, aki legalább nem annyira vallásos, mint ők.

Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy nem azt gondolom, hogy minden katolikus, vagy vallásos ember ilyen, de eddigi tapasztalataim alapján ha nem is legalább 70%-uk, de több, mint 50% és szerintem az már sok.

Azt is tudom, hogy azok között is van problémás, akik nem katolikusok, de itt most nem róluk volt szó.

Az egyik hozzászóló említette a fanatizmust. Teljes mértékben igazat adok neki! Sajnos ez a berögződés csinál valamit az emberi aggyal, mindegy mi a téma. :(