A keresztények szerint miért kell annyira szeretnünk istent?

Aki szeret, az szereti a szeretet.

Ha szeretsz, szereted Istent Te is.

A 20:20-asnak nagyon igaza van.

Deus caritas est, ezt írd be a Google keresőbe, és jó válaszokat kapsz.

Nekem tetszik, bár nem vagyok katolikus.

Többek között azért kell szeretnünk Istent, mert elvárja tőlünk, hogy visszatükrözzük a tulajdonságait. Ő a szeretet forrása és a legnagyobb példája is egyben. „Isten szeretet” — írta János apostol ihletés alatt (1János 4:8). Az emberek Isten képmására lettek megteremtve, szeretetre lettek megalkotva. Igazából Jehova Isten szuverenitása is a szeretetre épül. Ő olyan alattvalókat keres, akik azért szolgálják őt, mert szeretik és óhajtják igazságos uralkodási módját. A szeretet kétségkívül elengedhetetlen az egész teremtés békéjéhez és összhangjához.

Továbbá az is ösztönöz minket Isten szeretetére, hogy hálásak vagyunk azért, amit értünk tett. Idézzük csak fel, hogy mit mondott Jézus a zsidóknak: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet”. Nem egy megközelíthetetlen és ismeretlen istenséget kellett szeretniük. Annak tartoztak szeretettel, aki már kimutatta irántuk a szeretetét. Jehova az ő Istenük volt. Ő volt az, aki kivitte őket Egyiptomból az Ígéret földjére, aki védelmezte, éltette, gyöngédséggel vette körül, és szeretettel fegyelmezte őket. Ma pedig a mi Istenünk Jehova, aki váltságul adta a Fiát, hogy örökké élhessünk. Teljesen ésszerűen várja el tőlünk, hogy mi is szeressük őt. Szeretetünk viszonzás, hiszen azt az Istent tartozunk szeretni, aki szeret minket. Szeretjük őt, de „először ő szeretett minket” (1János 4:19).

Isten úgy szereti az embereket, mint egy szerető szülő a gyermekeit. A szerető szülők tökéletlen létükre évekig fáradságos munkával viselik gondját gyermekeiknek, méghozzá óriási anyagi és egyéb áldozatok árán. Oktatják, bátorítják, támogatják és fegyelmezik őket, mivel szeretnék, ha boldogok és sikeresek lennének. Mire vágynak cserébe? Arra, hogy a gyermekeik szeressék őket, és szívleljék meg, amit a saját érdekükben tanítottak nekik. Ésszerű hát, hogy tökéletes égi Atyánk elvárja tőlünk, hogy szeretettel és hálával tekintsünk mindarra, amit értünk tett.

Ezért kell a keresztényeknek szeretniük Istent.

Istent két okból lehet szeretni, persze kelleni, nem kell:) 1: Azonos vele minden és mindenki, tehát nem szeretni az nem bűn hanem csupán tudatlanság, egy olyan állapot, amikor még nem ismered fel ezt a tényt. Amikor megtörténik a felismerés, nem is lehetséges másképp reagálni rá, sem semmilyen más dologra.

2: Nagyon nagy arc a csávó, mert belevarázsolt máriába egy csomó spermát, vagy magzatot, aminek következtében megszületett a legkeményebb fickó, aki még chuk norrist is könnyedén megleckézteti a szeretet erejével:) Szóval a lényeg az, hogy valójában semmit se vár el, semmit se "kell" tenni csupán mindenkinek jobb ha nem tudatlanságban halálfélelemtől nyomasztva élünk, hanem felismerjük, hogy isten nem egy kívülálló entitás, tehát téves dolog ilyen módon értlmezni ezt a kérdést. Egyszerűbben pedig úgy mondanám, hogy gondolj arra, "isten" a saját lelked vagy lelkiismereted és minden más létező dologé is.

20:20-as vagyok!

Mint írtam a bibliát tudni kell értelmezni.Mária nem azért volt szűz, mert még nem volt szexuális kapcsolata.Ez egy "költői túlzás"!!!!!

Mária már annyira idős volt, hogy hihetetlennek tartották azt, hogy teherbe esett.Ezt csodálták az emberek, és Istenre fogták:)

Azt tudni kell, hogy az akkoriban élő emberek már várták Jézust.Meg volt jövendölve.Bárki mondhatta volna, hogy ÉN vagyok!!!De nem mondták, mert tudták, hogy valamivel másabbnek kell lennie az átlag embernél Isten fiának.

Mivel Mária isteni áldásnak vette fia fogantatását, ezért úgy gondolta, hogy ő lesz Jézus, akit már annyira vártak. Ebben a tudatban nevelték fel gyermeküket, aki eképpen viselkedett.

Jézus történelmi személy ezt mindenki tudja, csodák vannak, de azért elég sokminden megmagyarázható józan ésszel.

Csak azt tudom ismételgetni, hogy a papoknál nem igen vannak tanultabb emberek, ők sem hisznek el minden hülyeséget, csak sajnos nem ezt tanítják.

Sokkal többen hinnének Istenben, ha ezekat a gondolatokat megosztanák velük a papok.Sajnos ezekről a szentmiséken nem szólnak.

Én egy plébániára jártam egy közösségbe, ahol esténként az atyával elemezgettük ezeket a történekteket, s nekem is akkor esett le, hogy te jó ég, mennyire egyszerű ez az egész vallás kérdés és mennyire eltúlozzuk és mekkora ellentábort szerzünk ezzel, mert totál hülyének néznek minket!

Nem elég hinni, tudni is kell, hogy miben!!!

Ha mérlegeljük ezeket magunkban, tudni fogjuk, hogy mennyire fontos Isten szeretete!

Kedves utolsó!

Honnan veszed ezeket?

Mária nem volt idős, hanem jegyese volt Józsefnek... valószínűleg nem egy nyolcvan éves nyanyókát jegyzett el... Az idős hölgy Erzsébet volt, aki vénsége ellenére fiút fogant - ő lett Keresztelő János.

Először a Bibliát olvasni kéne, és csak utána próbálgatni értelmezni.

Mária maga kérdezi a Lukács Evengéliumában (Lk1:34-35): "Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?"

Amire a válasz: "És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának."

Ha már egy pap is tagadja ezt és belemagyaráz mindenféle darwini meg filozófikus dolgot, akkor baj van az egyházzal...

Ez a hitünk alapja:

1. A Biblia igaz, Istentől ihletett mű -> tehát, ha egy állítás benne van, akkor az igaz, és nem az ellenkezője

2. Jézus szeplőtelenül fogant, bűn nélkül való volt, Isten fia volt és ezért vált méltóvá arra, hogy tökéletes áldozat legyen értünk --> Nem kéne lealacsonyítani őt azzal, hogy kijelentjük, 'így lett nevelve'. Engem is nevelhettek volna így, ki is végezhetnének egy ma divatos módszerrel, ettől még nem tudnálak megváltani a bűneidből, sem örök életet adni neked! Teljesen értelmetlen lenne az egész kínhalál egy fikció miatt, sőt erősen megkérdőjelezné Jézus elmeállapotát (Uram bocsáss meg érte, elég sokan érvelnek ezzel... csak gondolj bele!)

3. Jézus áldozatával esélyt keptunk, hogy bekerüljünk Isten "családjába". Ennek feltétele, hogy elfogadjuk Jézus megváltó áldozatát, és követjük őt.

4. Jézus kereszthalált halt, meghalt és harmad napra feltámadt a halálból. Felment a mennybe, az Atya jobbján ül és mai napig is főpapi szolgálatot végez értünk. --> Feltámadásával legyőzte a halált, és ezzel megnyitotta nekünk az utat az örök élethez.

Rendben van, ha valaki nem hisz ebben, de akkor az illető nem keresztény, max érdekli a Biblia is, mint filozófia.

Válasz a kérdezőnek. Ha nem hiszel Istenben, akkor nem tudod szeretni. Ha hiszel benne, akkor már ezért is szereted.

Amúgy a szüleidet sem "kell" szeretned, mégis szereted őket (jó esetben). Sokszor még akkor is, ha azt hiszed hogy nem... Azért olyan mocskosul rossz érzés rossz családban élni, mert az ember azon örlődik, hogy utálja a szüleit, de mélyen legbelül mégsem tudja. Aki ebben volt, az ismeri az érzést

20:03 - Mária még 20 éves se volt, amikor Jézust szülte. De ez nem kapcsolódik szorosan a kérdéshez.

Kérdező, nem KELL szeretni, nem csak Istent, de senkit se kell. De próbálj meg szeretet nélkül élni. Számomra, keresztényi szemmel Isten rengeteget jelent, és nem azért, mert mások azt mondják, hanem azért, mert én kőkeményen megtapasztaltam, hogy ő mi mindent jelent, nélküle nem lennék már sehol. Tartja bennem az életet, megnevettet, mert olyan helyzeteket enged észrevenni, amit viccgyártók nem tudnak leutánozni, meghallgat, és midig megadja a választ a kérdéseimre, olyan mint egy jó barát, egy jó haver, szólhatok hozzá kötetlenül, nevezhetem akár Nagyfőnöknek is, beszélek hozzá, és közli a választ, vagy a kéréseit. Nem úgy, mint ha egy embertársammal beszélgetnék, de mindig az orrom elé rakja a megoldást. Számomra ő egy nagyon is létező nagyon is közeli valóság, akit nem lehet nem szeretni.

Ez nekem attól függetlenül, hogy én keresztény vagyok, független a kereszténységtől, nem előírás szerűen élem meg, én megtapasztaltam, és ennyi. A szabályok alapján azért "kell", mert megalkotta ezt a mindent, amibe mi is beletartozunk, megmutatta, Jézus által, hogy ő mennyire szereti a teremtett világát, képes volt mindent odaadni, és nem kérni vissza, nem kérni számon. Ez az önzetlenség, amit elvár tőlünk is.